Oroszország elveszi az ukrán gyerekek személyazonosságát

Az Ukrajnával foglalkozó Független Nemzetközi Vizsgálóbizottság szerint több ezer gyermeket deportáltak Oroszországba, vagy szállítottak át Ukrajna megszállt területeire. Ezért az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2026 márciusában bejelentette, hogy újabb 25 millió dollárt szán az Oroszország által erőszakkal áthelyezett vagy családjuktól és közösségüktől más módon elszakított ukrán gyermekek és fiatalok azonosítására, visszaküldésére és rehabilitációjára.

Az amerikai bejelentés azért fontos, mert az ukrán gyerekek hazahozatala versenyfutás az idővel. Oroszország nem csak pusztán gyerekeket költöztet, hanem megpróbálja őket ukránokból oroszokká formálni.

A folyamat nem Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai inváziójával kezdődött. Amióta 2014-ben megszállták a Krím-félszigetet és Donbász egyes részeit, Oroszország folyamatosan átalakította a gyermekek oktatását, jogi státuszát, nyelvét és a hovatartozás érzését. És mára sok megszállt gyermek számára ez az egyetlen élet, amit valaha is ismert.

„Az elmúlt másfél évet azzal töltöttem, hogy tanulmányozzam Oroszország ukrán gyerekekkel való bánásmódját az ősszel megjelenő könyvemhez, melynek címe: „Gyermekrablás az ukrajnai háborúban: az ukrán identitás eltörlése, mint a háború eszköze” – írja Thom Reilly, az Arizonai Állami Egyetem professzora.

A professzor kutatásai egyértelműek: Oroszország elveszi az ukrán gyerekektől a személyazonosságukat.

A hivatalos számokon túl

Az ukrán Bring Kids Back UA, az elrabolt gyermekek hivatalos nyilvántartása több mint 20 000 lehetséges esetet sorol fel, amikor Oroszország erőszakkal kitoloncolt és elszállított gyermekeket. A Yale Egyetem azonban 35 ezer gyerekről tud. A pontos számot nehéz megállapítani, mivel Oroszország nem szolgáltat teljes körű és ellenőrizhető információkat az elvitt ukrán gyermekekről, illetve azok hollétéről.

A nemzetközi humanitárius jog tiltja a gyermekek erőszakos átszállítását vagy kitoloncolását megszállt területről, kivéve szűken meghatározott vészhelyzetek esetén. De még ilyenkor is ideiglenesnek kell lennie az evakuálásoknak, meg kell őrizni a család egységét, nyilvántartást kell vezetniük az újraegyesítés megkönnyítése érdekében, és amikor a gyermekeket a megszállt területen kívülre kell vinni, semleges országba a megszálló hatalom területe helyett. Nos, ehelyett sok ukrán gyermeket átnevelő és militarizáló táborokba, egyéb intézményekbe, nevelőszülőkhöz vagy örökbefogadókhoz helyeztek el Oroszországon belül vagy Oroszország által ellenőrzött területeken.

Sok gyereknek azt mondták, hogy a családjuk már nem akarja őket, s hogy a jövőjük Oroszországban van. Több esetben megváltoztatták a nevüket, az állampolgárságukat és a jogi státuszukat, ami megnehezíti az azonosításukat és a visszatérésüket. De még a hivatalos ukrán számadatok sem adják vissza a válság teljes mértékét.

A becslések szerint körülbelül 1,6 millió ukrán gyermek él orosz megszállás alatt vagy olyan területeken, amelyeket Oroszország 2014 óta ellenőriz. Orosz iskolákba kell járniuk, ahol az ukrán történelmet és identitást orosz narratívák váltották fel. De sokszor egy gyermeket nem is kell átvinni a határon ahhoz, hogy elválasszák Ukrajnától. Maga a megszállás is a személyazonosság elvesztésének eszközévé válhat.

Védelmezőnek tűnő nyelvezet

Kívülállók számára Oroszország egyes cselekedetei elsőre nehezen felismerhetők, mivel azokat gyakran humanitáriusnak vagy rutinszerűnek tűnő hivatalos nyelven írják le. Pedig már a háború első hónapjaiban sok gyermeket eltávolítottak az árvaházakból, a bentlakásos intézményekből és más állami gondozási formákból, sokakat Oroszországba vagy orosz ellenőrzés alatt álló területekre szállítva. Más gyerekeket elválasztottak a szüleiktől vagy a rokonaiktól a megszállt területekről menekülő civilek ellenőrzésére használt szűrések és kihallgatások során. Sokukat orosz intézményekbe helyezték, gyámság alá helyeztek vagy örökbe fogadtak, ami egyre nehezebbé tette a családjukkal való újraegyesítést.

Az Oroszország által használt szavak ugyanakkor, mint például „evakuálás”, „gyermekvédelem”, „szabadidőtábor”, „gyámság”, „nevelőszülői gondozás” és „örökbefogadás”, általában arra utalnak, hogy a felnőttek a gyermekeket védik. De ez csak verbalizmus, és egy olyan kényszerítő rendszer keretein belül kell értelmezni, amelynek célja, hogy a gyermekeket elválassza a családjuktól, a közösségeiktől és az ukrán identitásuktól. A megmentés orosz nyelvezete elrejti a kényszerítés valóságát.

Több mint helyszínváltás

Oroszország stratégiája túlmutat a gyermekek fizikai eltávolításán Ukrajnából. Arra is törekszik, hogy a megszállt területeken élők életét totálisan átalakítsa, ahol egy idő után az orosz iskolák, törvények és közintézmények megerősítik azt az üzenetet, hogy ezek a gyerekek már oroszok, nem ukránok. Az Oroszországon belüli úgynevezett „szabadidős”, „egészségügyi” vagy „oktatási” táborokba küldött gyerekek ugyanezt a folyamatot élik át, mivel az ideiglenes tartózkodás meghosszabbodik, és a visszatérés egyre nehezebbé válik.

A cél nem pusztán a megszállt területek ellenőrzése, hanem annak befolyásolása, hogy a gyerekek hogyan látják önmagukat.

Az orosz hatóságok Ukrajnát egy mesterséges nemzetként, az ukránokat és az oroszokat pedig „egy népként” ábrázolják. A gyermekek különösen fontosak az ukránok független identitásának eltörlését célzó projektben, mivel ők hordozzák a nemzet nyelvét, családtörténetét, állampolgárságát és jövőjét. Ahogy idősebbek lesznek, sokan bekerülnek egy bővülő katonai-hazafias oktatási rendszerbe, amely az Oroszország iránti szolgálatot polgári kötelességként mutatja be.

Minden nap számít

A Nemzetközi Büntetőbíróság 2023-ban adott ki elfogató parancsot Vlagyimir Putyin orosz elnök és Marija Lvova-Belova, az orosz gyermekjogi biztos ellen ukrán gyermekek állítólagos jogellenes deportálása és átszállítása miatt. E bűncselekmény nemzetközi jogi elismerése azonban még nem történt meg.

Továbbra is Oroszország „ellenőrzi” a gyermekek családjaikkal való újraegyesítéséhez szükséges információkat. A nemzetközi szervezetek dokumentálhatják a jogsértéseket és szorgalmazhatják a visszatérést, de nem tudják, hol van sok gyermek, és kevés független hozzáférésük van a megszállt területekhez vagy az orosz intézményekhez.

Ennek eredményeként a gyermekek felkutatása és visszaküldése nagymértékben az ukrán családokon, a kormányzati szerveken és a civil szervezeteken múlik, akik eseti alapon dolgoznak.

Az új amerikai finanszírozás segíthet megerősíteni ezt a munkát. De ahhoz, hogy hatékony legyen, hosszú távon kell alkalmazni. Egy gyermek azonosítása, dokumentumainak helyreállítása és biztonságos visszatérésének megszervezése hónapokig is eltarthat, a felépülésük még tovább.

Olekszandra Matvicsuk, az ukrán Polgári Szabadságjogok Központjának elnöke – akit 2022-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki – azt mondta a professzornak, hogy a hatékony nemzetközi válasz egyik akadálya a „képzelőerő hiánya”. A stabil társadalmakban élő emberek nehezen tudják elhinni, hogy egy kormány megtámadhat egy másik országot, elfoglalja annak területét, és megpróbálja eltörölni a gyermekei identitását. Pedig ez történik, ez a valóság.

A kérdés az, hogy vajon a világ cselekszik-e, mielőtt a megváltoztatott nevek, az elveszett feljegyzések és az évekig tartó erőszakos asszimiláció még nehezebbé – vagy akár lehetetlenné – teszi a károk visszafordítását.