Az Antonovszkij-híd, a megszállt Herszon városából a Dnyipro folyó keleti partjára vezető, létfontosságú közúti átkelőhely elleni ukrán rakétatámadások előtt a biztonsági tisztviselők gondosan tanulmányoztak egy sor különleges jelentést, hiszen 2022-t írtak, és Oroszországnak szüksége volt a hídra, hogy a Dnyiprótól nyugatra lévő csapatainak biztosítsa az utánpótlást – kezdi cikkét az Economist. A jelentések két dologra adtak választ: a híd lerombolása pánikba ejtené-e az orosz katonákat, illetve az otthon maradt családjaikat? És ami még fontosabb: hogyan tudná az ukrán kormány maximalizálni a morálra mért csapást?
Így jellemezte Szvjatoszlav Hniszdovszkij, a kijevi Open Minds Institute (omi) alapítója azt a munkát, amelyet kutatócsoportja végzett, amikor ezeket az értékeléseket mesterséges intelligencia segítségével generálta. Algoritmusok szitálták át az orosz közösségi médiatartalmak és társadalmi-gazdasági adatok óceánjait az alkoholfogyasztástól és a népességmozgástól kezdve az online kereséseken át a fogyasztói magatartásig. A mesterséges intelligencia összefüggésbe hozta az esetleges változásokat az orosz lojalisták és liberálisok változó érzelmeivel az országuk katonáinak lehetséges helyzete miatt.
Fotó: Depositphotos
Drónnal védekezve, célpontot keresve
A jelentés szerint a mesterséges intelligencia egyre inkább szerepet kap a háborúban is, Ukrajna is a megoldás alkalmazásával próbál előnyre szert tenni. Egy fegyverfejlesztésben részt vevő ukrán ezredes szerint a dróntervezők gyakran például a ChatGPT-hez fordulnak, így keresve kiindulópontot az új mérnöki ötletek megszületéséhez.
Az Economistnak névtelenül nyilatkozó ukrán katonai vezető emellett arról is beszámolt, hogy a gép segítséget nyújt a célpontok megtalálásában is. Míg a katonák és a vloggerek egyre óvatosabban posztolnak, egy egyszerű kereséssel már nem lehet olyan könnyedén megtalálni az ellenséges erőket, az MI-modellek azonban képesek lehetnek arra, hogy például nagymennyiségű információt, üzenettöredékeket, képdarabokat felhasználva találják meg egy csapatösszevonás, vagy egy megcélozandó katonai poszt helyét.
Szintén ügyes trükknek bizonyul a kijevi és nyugat-ukrajnai székhellyel rendelkező SemanticForce cég megoldása, ez a vállalkozás olyan modelleket fejleszt, amelyek online vagy feltöltött képeket és szövegeket vizsgálnak felszólításokra válaszolva. A SemanticForce ügyfeleinek jelentős hányada simán kereskedelmi célra használja a rendszert, hogy nyomon kövesse az egyes márkákkal kapcsolatos hangulatot; a Molfar viszont olyan területeket keres a modell segítségével, ahol alacsony a morál az orosz erők körében – az olyan videók sem kerülik el a figyelmet, ahol orosz katonák a drónokat szidják.
Az önkénteseket is figyelik
A SemanticForce segítségével a Molfar jelentéseket generál az orosz önkéntes csoportok tevékenységéről is, ezek adományokat gyűjtenek és ellátási csomagokat készítenek a front leginkább rászoruló szakaszai számára.
A kémek nyomában
Végül elsőre meglepőnek tűnhet, de a mesterséges intelligencia a kémelhárításban is komoly tényezővé vált – a modell azonosítani tudja az ukrán kémelhárítóknak azonosítani azokat az embereket, akiket Olekszij Danilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára „árulásra hajlamosnak” nevezett. A cikk emlékeztet, gyakran küldenek ukrán telefonokra olyan ajánlatokat, hogy pénzt lehet keresni azzal, hogy geolokációs képeket készítenek infrastruktúráról és katonai eszközökről.
Az ukrán kémelhárítás a Palantir amerikai cégtől származó MI segítségével keresi az összefüggéseket a különböző adathalmazokban. Képzeljünk el például egy eladósodott, elvált férfit, akit a gyermekei felügyeleti jogának elvesztése fenyeget, és akinek a telefonját egy olyan helyszín közelében észlelték, amelyre később rakéták csapódtak be. Ha mondjuk a feltételezett elváltnak erős személyes kapcsolatai vannak Oroszországgal, és olyan valakitől kezdett el hívásokat fogadni, akinek a telefonhasználata magasabb társadalmi státuszra utal, akkor az MI előtt magasabb kockázatúnak tűnik.
A társadalmi hálózatok csomópontjainak elemzésének sikerességére volt már példa: Kristian Gustafson, egy volt brit hírszerző tiszt, aki 2013-ban az afganisztáni belügyminisztériumnak adott tanácsokat, elmesélte egy futár elfogását, aki pénzkötegeket szállított a tálib nagyfőnököknek. Az ezt követő telefonbeszélgetések a két fél közt „megvilágították az egész diagramot” – azaz nem volt kérdés, hogy valami rosszban sántikál az illető.
A 30 százalék hangzatos, de ennyit nem spórolnak. 
