Donald Trump amerikai elnök tavaly novemberi újraválasztása sokkolta Amerika potenciális ellenségeit, kritikusait és versenytársait, de az Egysült Áééamok egyes szövetségeseit és barátait is elbizonytalanította. Egy héttel beiktatása után már látható, hogy senki – talán még maga Trump sem – tudja, hogy a kereskedelemről, a külkapcsolatokról, Kínáról, Ukrajnáról, a NATO-ról és más ügyekről szóló agresszív retorikája mennyire válik majd reális politikává.
Musk zavart okozott
De az Egyesült Királyságban már most aggodalmak merültek fel Trump „Legjobb Cimborája”, Elon Musk és az Egyesült Királyság szerinte szörnyű állapotával kapcsolatos sárdobálása miatt.
Ezek némelyike már-már komikus. Más részei egyszerűen megmagyarázhatatlanok. Musk ugyanis azt sugallja, hogy „elkerülhetetlen a polgárháború” az Egyesült Királyságban.
Nos, Nagy-Britanniában utoljára a 17. században volt polgárháború és az országnak esze ágában sincs azt megismételni. De túllépve Musk különcségein, a jóval komolyabb téma az, hogy a második Trump-elnökség kezdete ébresztőnek bizonyult az Egyesült Királyság számára.
Fotó: Depositphotos
A titkos Trump-értelmező csoport
A BBC arról számol be, hogy a kormány magas rangú minisztereinek egy kis, titkos csoportja – egy „belső kabinet” – már javában mérlegeli, hogyan kezeljék Trump 2.0 kiszámíthatatlanságát. Ennek pozitív eredményei lehetnek, ha ez nemcsak a kormányzati politikák, hanem az Egyesült Királyságnak a világban betöltött szerepének üdvözlendő átértékeléséhez is vezet.
A brit közvélemény már maga is átértékelte azt, amit mostanra a Brexit néven ismert jelentős politikai hibának -sőt katasztrófának – tekint. Tavaly áprilisban a The Economist megjegyezte, hogy bár ritkán fordul elő, hogy a szavazók népszavazások után hamarosan meggondolják magukat, „a Brexit kivételnek tűnik.”
Decemberre a Nemzeti Társadalomkutatási Központ arról számolt be, hogy a közvélemény-kutatások szerint „a szavazók, beleértve azokat is, akik támogatták az EU-ból való kilépést, nem különösebben elégedettek azzal, ahogyan a Brexit alakult”. Tízből hatan úgy érzik, hogy ez „rosszul sikerült”, és a lakosság több, mint fele úgy gondolja, hogy utólag visszatekintve Nagy-Britannia hibázott, amikor az EU elhagyására szavazott. A lakosság 51 százaléka gondolja úgy, hogy a következő öt éven belül új népszavazást kellene tartani.”
Tektonikus változások
A Trump elnökségével kapcsolatos bizonytalanságok és az EU-val való kapcsolatok megerősítésének vágya az új felmérések szerint arra vezettek, hogy a britek 68 százaléka (!) a Brexitet a politikai önkárosítás sikertelen aktusának tekinti, amelyet idővel vissza lehetne – és vissza is kellene – fordítani. A friss gondolkodás az ellenzéki pártokra is kiterjed.
A Konzervatív Párt új vezetője, Kemi Badenoch szerint hiba volt, hogy pártja növekedési terv nélkül jelentette be, hogy az Egyesült Királyság kilép az EU-ból. Pontosabban a konzervatívoknak egyáltalán nem volt valódi tervük a Brexitre – ezért van a mai napig ekkora fejetlenség a brit politikában és gazdasági életben.
A korábbi konzervatív miniszterelnök, David Cameron önelégülten feltételezte, hogy a Brexit soha nem fog megtörténni, és országa az EU-ban marad. Badenoch asszony kezdi elfogadni, hogy valóban súlyos hibákat követtek el.
A Liberális Demokraták vezetője, Ed Davey még erőteljesebben menetel ugyanebben az irányban. Davey 72 törvényhozó parlamenti jelenlétével megerősödve most azt követeli, hogy Nagy-Britannia a Brexit kudarcának véget vetve 2030-ig csatlakozzon újra az EU vámuniójához egy Európával kötendő nagyobb megállapodás részeként. Reményei szerint ez fellendíti majd a brit vállalkozásokat, segíti a növekedést, és megszünteti a brit-EU kereskedelem néhány költséges, Brexit utáni bürokratikus akadályát. Ki nem mondva ez végső soron lezárná a Brexit vesszőfutását.
A politikai osztály pontosan érzékeli, hogy közhangulat megváltozott. Badenoch asszony elmozdult a Brexit hibájának felismerésében. A liberális demokratáknál Ed Davey is az új közhangulatot tükrözi azzal, hogy a vámunióhoz való újbóli csatlakozást támogatja.
Ezek a brit politikában bekövetkezett elmozdulások a 2016-os Brexit álmaitól a 2025-ös Brexit rémületes valóságáig akkor is bekövetkeztek volna, ha Trump második ciklusa soha nem következik be. A Trump-hatás azonban gyorsító hatású.
Fussunk a nép után
Beiktatása arra emlékezteti a brit közvéleményt, hogy az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok „különleges kapcsolata” manapság már sokkal kevésbé különleges, különösen egy tranzakciókra éhes elnökkel, aki a legjobb üzletet akarja követelni szövetségeseitől. A brit diplomaták a múltban néha jelentős nézeteltéréseknek voltak tanúi miniszterelnökeik és az amerikai elnökök között. Ezeket általában lekicsinylik vagy titokban tartják, míg nyilvánosan mindkét fél keményen igyekszik egységes frontot mutatni.
2019 júliusában Kim Darroch, az Egyesült Királyság washingtoni nagykövete kénytelen volt felmondani, amikor nyilvánosságra került az első Trump-elnökségről adott lesújtó értékelése. Hogy a Trump 2.0 alatt a „különleges kapcsolatból” marad-e valami nagyon különleges, azt még nem tudjuk. De az sokatmondó, hogy a brit nép és egyes brit politikusok valóban „visszaállítást” akarnak Európával.
Badenoch és Davey pártvezetők taktikus megszólalásai emlékeztethetnek bennünk Alexandre Ledru-Rollin 19. századi francia politikus szellemes megjegyzéséhez, aki így viccelődött: „Ott megy a nép. Követnem kell őket, mert én vagyok a vezetőjük.”
Mindhárom fő devizával szemben. 
