2024 májusában a rendőrség hívása miatt csörrent meg a telefon Lubov Nedoriznál Pervomajszkijban. Az ukrajnai Harkiv tartomány egyik városában dolgozó önkéntes szociális munkást azért keresték, mert egy 30 éves férfi, aki nemrég tért vissza a frontvonalról, megtámadta az édesanyját, aki most aggódott fia erőszakos és dühös viselkedése miatt. Nedoriz így jellemezte a férfit:
régebben jó fiú volt – mesélte később az anyja. Egyetemi végzettsége volt, állítólag „nagyon kedves volt, és szerette a barátnőjét”, de ez megváltozott, miután a frontra küldték Harkivba. Sokat dühöngött, rockzenét kezdett hallgatni, és veszekedett a barátnőjével. Amikor az édesanyja megpróbált közbelépni, súlyosan megverte.
Ijesztő számok
A szociális munkás szerint a háború kirobbanása óta egyre több a hasonló eset és segélykérés; miközben Ukrajna harcol, a családon belüli erőszakos esetek száma egyre inkább elharapózott.
Az ukrán belügyminisztérium a Guardian által megszerzett adatok szerint 2023-ban több mint 291 ezer családon belüli erőszakos esetet regisztrált országszerte, ami 20 százalékos növekedés az előző évhez képest, amikor az orosz invázió megkezdődött. A szakértők és a szociális munkások arra számítanak, hogy ezek a számok 2024-ben ismét emelkedni fognak. Az idei év első két hónapjában 56 százalékkal nőtt a családon belüli erőszakkal kapcsolatos, bűncselekményként regisztrált panaszok száma Ukrajnában.
Massimo Diana, az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) munkatársa úgy fogalmazott, hogy a jelentett esetek számának növekedését tovább árnyalja, hogy rengeteg nő titokban tartja a bántalmazást, így a számokat ilyen kontextusba kell helyezni.
Diana szerint a nemi alapú erőszak és a családon belüli erőszak már a háború előtt is „közismert titok” volt az országban, de a háborús stressztényezők - például a családi egység felbomlása, az otthon elvesztése és a kitelepítés, a szegénység, valamint a lövések és rakétatámadások okozta pszichológiai stressz miatt megsokszorozódott a kockázat. A szakember emlékeztetett arra az általános jelenségre is, hogy a konfliktuszónákban és háborús helyzetekben a nők és lányok mindig komoly veszélynek vannak kitéve, hiszen a nemi erőszakot sokszor hadieszközként is használják – laptársunk, a szintén a Klasszis Média által kiadott Mfor cikke a témában.
Fotó: Depositphotos
A veteránoknak szabad?
Ivanna Kovalcsuk, a Nemzetközi Orvosi Szolgálat (IMC) nemi alapú erőszakos esetekkel foglalkozó szakembere aggasztó tendenciára világított rá, mint mondta:
azt tapasztaljuk, hogy a nők kevésbé valószínű, hogy panaszt tesznek, ha a bántalmazási ügy háborús veteránokat érint. Néhányan még bocsánatot is kérnek, ha megteszik, mert úgy érzik, hogy ez talán nem a megfelelő időpont, vagy hogy a személyes helyzetük nem hasonlítható össze az országban zajló háborúval.
Massimo Diana hasonlóan látja a helyzetet, véleménye szerint egy olyan, eleve patriachális társadalomban, mint az ukrán, alapvetően is kevésbé hajlamosak a bántalmazás jelentésére, a háború kirobbanása óta a helyzet azonban romlott, hiszen az érintettek gyakran felteszik maguknak a kérdést: „hogyan panaszkodhatnék bármi miatt is, amikor a férjem, apám, fiam, testvérem vagy barátom a fronton haldoklik?”
A hazatérő veteránok körében a poszttraumás stresszbetegség (PTSD) növekvő esetszámára utalva Diana azt mondja, hogy a családon belüli erőszak elkövetői is „a háború brutalitásának áldozatai” voltak. A szakemberek korábban hasonlókat tapasztaltak más konfliktuszónákban is: a jelenség harminc évvel megjelent Horvátországban, Szerbiában, és Boszniában is, ezek a társadalmak pedig még mindig küzdenek annak következményeivel, hogy későn észlelték a nemi alapú erőszak elharapózását.
Mit lépett az ukrán kormány?
Ukrajna a nők elleni erőszakot és családon belüli bántalmazást jelentősen szigorúbban büntető Isztambuli Egyezmény szerzői között van, és az elsők között írta alá azt – emlékeztet a Vox Ukraine. A ratifikációra azonban 2022-ig kellett várni, Zelenszkijék ezen lépését azok közt tartják számon, amelyeknek köszönhetően az ország közelebb került az EU-csatlakozáshoz, míg idén júniusban egy további szigorítást szignóztak:
A cikk szerint a ratifikációs késlekedés mögött az egyezmény szövegében szereplő „gender” szócska félreértelmezése állt, amelyet egyesek a „férfi” és „nő” kifejezések helyettesítésének tekintettek, és amely veszélyt jelentett a hagyományos családra, az egyházi tisztviselők szerint – ez egyébként kísértetiesen hasonlít a magyar kormány által is bemutatott akadékoskodásra az ügyben.
2018 óta hatályba lépett a sokat a véletlenre nem bízó címet viselő, az „A családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről” törvény, amely felvázolta a bántalmazás elleni küzdelem állami politikájának fő irányait. Ezek közé tartozik az erőszak megelőzése, az erőszakos esetekre való hatékony reagálás, az erőszak áldozatainak védelme és támogatása, valamint az erőszakos cselekmények megfelelő kivizsgálása és az elkövetők felelősségre vonása. A törvény meghatározza a „családon belüli erőszak” fogalmát, meghatározza az erőszakkal szembeni fellépésre és az áldozatok támogatására jogosult szervek listáját, és általános intézkedéseket fogalmaz meg az erőszak megelőzésére. Míg korábban az erőszak alatt általában csak a másik személy elleni fizikai erőszakot értették, az ukrán törvény a gazdasági, szexuális és pszichológiai erőszakot is magában foglalja.
Maradtak akadályok
Bár a törekvések egyértelműen jó irányba történnek törvényhozói részről, a portál emlékeztet, a jogszabályok még mindig tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek akadályozzák a rendszeres elkövetők felelősségre vonását. A családjogi törvénykönyv ugyanis lehetővé teszi a békéltető intézkedéseket, ha az egyik házastárs családon belüli erőszakot követ el – azzal a feltétellel, hogy a békülést csak az áldozat kezdeményezheti.
Az eljárás megkérdőjelezhetősége egyértelmű, hiszen a bíróság nem tudja megállapítani, hogy mennyire valóban önkéntes a benyújtott kezdeményezés, ráadásul az így lezárt esetekben az elkövető jellemzően minimális büntetést kap, és arra sincsen garancia, hogy nem lesz belőle újból bántalmazó.
A Vox Ukraine cikke szerint a probléma azonban nem áll meg itt, ugyanis egy 2019-es felmérés szerint az ukrán nők 41 százaléka szerint, ha a házastárs erőszakoskodik, az magánügynek számít, amit családon belül kell megoldani – ez pedig szögesen ellentmond az Isztambuli Egyezményben foglaltaknak. Így egyértelmű, hogy a családon belüli bántalmazások számának csökkentése terén még jócskán lesz tennivalója Volodimir Zelenszkij kormányának.
