Szabó Tibor Benjámin a hvg-ben intézett nyílt levelet L. Simon László NKA-elnökhöz a könyvszakma megmentéséért könyörögve. (A címbeli irodalmi képzavart tőle kölcsönöztem, ha kéri, szívesen visszaadom.) Szabó úgy ítéli meg, hogy a könyvszakma most már csak törvényalkotással húzható ki a végveszélyből, ahová a „bizományosi könyvterjesztés nevű legális rablás” juttatta. Nem csak Szabó, de szinte az összes kiadó a bizományosi értékesítést tartja a problémák alapvető forrásának, illetve azt a tényt, hogy a legnagyobb könyvkereskedő, az Alexandra késve fizeti ki a kiadóknak a könyvek ellenértékét.
A veszély, hogy az Alexandra pénzügyi nehézségei magával rántanak több független kiadót is, közelebb van, mint valaha. Szabó Tibor Benjámin azonban rossz diagnózist állít fel, és rossz megoldásokat is javasol.
A magyar könyvszakmának nem a bizományosi értékesítés a valódi problémája. A könyvpiac forgalma 2008 óta egyharmadával csökkent, és nem látszik a fordulat jele. A beszűkült piacon a kiadott könyvek átlagos példányszáma és a címszám is nagyjából harmadával-harmadával csökkent, amit azt eredményezte, hogy tavaly már hatvan százalékkal kevesebb könyv jelent meg Magyarországon, mint 2008-ban.
Ez a piaci alkalmazkodás azonban elkésett. A rendszerben lévő tőke eladhatatlan készletként csapódott ki a kiadók raktáraiban és a könyvesboltok polcain. Valójában ez a likviditás hiányzik elsősorban a rendszerből. (Emellett természetesen Szabó jogosan kárhoztatja a piacvezető könyvkereskedelmi lánc tulajdonosának a különféle, rosszabbnál rosszabb helyzetű befektetései között végrehajtott pénzügyi zsonglőrködéseit).