Nemcsak Katona László, de szinte minden borzalmas verselő törleszkedik az elismert költőkhöz. Idézi őket, hivatkozik rájuk, átírja soraikat. Az igazán borzalmas költő formailag bizonytalan, és ezt érzi is. Úgy véli azonban, hogy azt a tartalmat, amiben viszont teljesen bizonyos, versben kell kifejezni. A "nagy költők" versei formailag rendben vannak, ráadásul azt a formát az olvasó már régen ismeri, tehát bizonyára könnyebben fogadja így be az új tartalmat. A nagy ember dicsőségéből pedig hátha átsugárzik valami az önmagát ugyancsak nagynak és utódnak képzelő dilettánsra is..
Pedig ez az alapvetés téves: valódi dicsőséget efféle átiratból (és itt hangsúlyozottan nem a paródiákról beszélek) egyedül Lőwy Árpádnak sikerült szereznie. No de hát ő tényleg elég jó költő volt, még ha a maga meglehetősen különleges műfajában is...
Az alábbi parafrázist a Jobbik zuglói szervezetének honlapján találtam:
Ismeretlen költő: Aljas idők
Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,
Bár ezt Gyurcsány Ferenc soha be nem vallja.
Pedig még legénytoll sem pelyhedzik az állán,
Iszony sok hazugság áradt ki a száján.