Hétfői kamatvágás: a méret lesz a lényeg

A december 21-i kamatdöntés legfontosabb kérdése, hogy 25 vagy 50 bázispontot vág az MNB, illetve hogy milyen magyarázatot ad a lépésre.

Az MNB az elmúlt négy kamatdöntő gyűlésen konzekvensen 50 bázispontos ütemben haladt, amelyet a várakozásoknál is alacsonyabb inflációs számok, valamint a relatíve erős és hektikusabb kilengések nélkül mozgó forint tett lehetővé. Véleményünk szerint az eddigi útviszonyok között jól beállított "tempomatot" most elképzelhető, hogy kikapcsolja a nemzeti bank és lelassít 25 bázispontos sebességre, amivel a választásokig egészen 5,5%-os szintre viszi le az alapkamatot - olvasható az AXA közleményében.

Orosz Dániel, az AXA elemzője szerint az év végén a bázishatás miatt megugró infláció a jegybank számára a releváns időhorizonton továbbra sem gördítene akadályt a további kamatvágások útjába. Azonban a forint az euróval szemben december 15-18 között már egy látványosabb kísérletet tett arra, hogy a 280 fölötti tartományba lépjen, amire az elmúlt fél évben mindössze egyszer, és akkor is csak napon belül volt példa. Az egyéves magyar országkockázati felár is látványosabb mozgásokat produkált november vége óta – amikor az addigi nyugalmi állapotából hirtelen 158 bázispontig ugrott (ugyan ez az érték a közelében sincs az idén március elején látott 658 bázispontos mélypontnak).

Míg az MNB egyik szemét az inflációs kilátásokon tartja, a másik szemét a globális kockázatéhség változásait lekövető különböző indikátorokra szegezi: ilyen mutatónak tekinthető a CDS ráta (alacsony, de egyre volatilisebb), a forint árfolyama (hat hónapos mélypontot tesztel), a kötvényhozamok (enyhébb kereslet, megugró hozamok) és az S&P index (elakadva az éves csúcs közelében, év végi profitrealizálások).

Az év végéhez közeledve minden indikátor kézzel foghatóan egy egyre idegesebb piacról árulkodik. Ez a feszültség pedig nem csupán onnan ered, hogy egyelőre még teljes bizonytalanság övezi milyen stratégiai befektetéseket fognak eszközölni az alapkezelők, illetve az eddigi portfóliójukat mennyire variálják át jövőre. Akárhogy is döntenek azonban az intézményi befektetők, a középtávú kockázati tényezők így is egyre közelebb kerülnek a várakozások horizontján:

- a tavalyi gazdaságösztönző programok hatása kezd valamelyest lemerülni;
- a globális kamatemelési ciklust már két negyedéven belüli elkezdheti árazni a piac (amivel fokozottan nehéz lenne szembemenni és az MNB-nek és potenciálisan tovább csökkenteni az alapkamatot, ami veszélyesen összeszoríthatná a hazai állampapírok prémiumát);
- a hazai választások közeledtével fokozódhat a bizonytalanság;
- nem lehet még látni, hogy a szuverén országok kötvénykibocsátási dömpingje hogyan fog lebonyolódni.

A madártávlatból visszaereszkedve a december 21-i kamatdöntés legfontosabb kérdése azonban továbbra is az, hogy 25 vagy 50 bázispontot vág az MNB, illetve a döntést követő kommunikációjában milyen magyarázatot ad a lépésre. Amennyiben a jegybank a negyedszázalékos, óvatosabb monetáris lazítás mellett dönt ,félő, hogy a jelenlegi, illetve leendő kötvénytulajdonosok a lépést sárga jelzésként fogják értékelni és elkezdik kötvényportfóliójukat leépíteni, illetve további hozameséssel nem számolva, alacsonyabb érdeklődést fognak mutatni (a gyenge forint részben már ezt is tükrözheti). Mindezt pedig csak fokozhatja, hogy ha  az eddig kiszámítható tempójú kamatvágási ciklus még az idén megtörik, ennek „üzenete” már a 2010. január 1-jétől érvényes befektetési stratégiájukban érvényesülhet a piacmozgató nagyobb alapoknak.

MNB kamatdöntés: lemegy-e az utolsó feles?
Infláció: nincs nyomás, mert nincs pénzünk
Amerikai és osztrák hírek dobálhatják a forintot
MNB: nem teljesen megalapozott a piaci optimizmus
Semmi kétség: tovább kell lazítani

Privátbankár