Minél közelebb kerül Ukrajna az uniós csatlakozáshoz, annál inkább fogyhat Brüsszel lelkesedése

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, és António Costa, az Európai Tanács elnöke egyaránt történelmi jelentőségűnek nevezte, hogy Ukrajna hétfőn megnyitotta az uniós csatlakozási tárgyalások első fejezetét. Ez az alapvető fejezet végigkíséri a további csatlakozás folyamatát, és csak akkor zárható le, amikor a többi öt klaszterben foglaltakat teljesítették.

Az Európai Bizottság nem hivatalosan július 14-ét jelölte ki a következő fejezetek megnyitására, de a Pravda úgy értesült, hogy a következő néhány hét túl rövid idő minden tagállam jóváhagyásának megszerzéséhez. A csatlakozást, ahogy a fejezetek lezárását is, az összes tagállam vezetőjének meg kell szavaznia, illetve az Európai Parlament többségének szavazata is szükséges.

A további öt fejezet során Ukrajnának az alábbi területeken kell változtatnia:

• működő piacgazdaság,
• versenyképesség és növekedés,
• zöld átállás és fenntartható közlekedés,
• erőforrások, mezőgazdaság és kohézió,
• külkapcsolatok.

A Pravda forrásai szerint a külkapcsolatok és a belső piac fejezetét már a kijelölt napon megnyithatják. 

A háború negyedik évfordulóján, február 24-én Zelenszkij hiába beszélt arról, hogy országa 2027-re készen áll a csatlakozásra, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke diplomatikusan elvetette ezt a céldátumot. Friedrich Merz német kancellár tavaly még azt is kétségesnek tartotta, hogy 2034-ig sikerülhet a csatlakozás, és Ukrajna kilátásait elnézve ez pontosabb becslés lehet.

Mindent áthat a korrupció

Egy új tagállam csatlakozásának feltételei a Koppenhágai Kritériumrendszerből, a Maastrichti Egyezményből és a tagjelölt állammal kötött egyedi megállapodásból állnak össze. Az Európai Bizottság legfrissebb, tavalyi évre szóló jelentésében részletesen bemutatta, hol tart Ukrajna a csatlakozás feltételeinek teljesítésében.

Az első fejezetben többek között a demokratikus intézményrendszer helyreállítására, a közigazgatási reformra, a közbeszerzések átláthatóságára és az igazságügy függetlenségének garantálására vonatkozó elvárások szerepelnek. A hadiállapot miatt ezeken a területeken nehezen mérhető a változás: elnökválasztás utoljára hét éve volt, és minden bizonnyal csak a háború után lehet ismét. A Freedom House a hibrid rendszerek közé sorolja Ukrajnát, amely különösen az állampolgári jogok terén marad el az európai országoktól.

Az uniós jelentés szerint történt némi előrelépés a közigazgatási reform terén, de az igazságszolgáltatás súlyos munkaerőhiánnyal küzd. Az országban kevesebb, mint ötezer bíró dolgozik, a betöltetlen helyek pedig az egész igazságügyi rendszer működését lassítják.

A másik fő probléma a korrupció, és az ellene küzdő szervezetekre gyakorolt politikai nyomás. A Transparency International korrupciós jelentése alapján

Ukrajna a világ korruptabb feléhez tartozik: 182 ország között a 106. helyen áll. A jelentés szerint még Kolumbiában, a Dominikai Köztársaságban vagy Gambiában is kisebb a korrupció, és ez a hétköznapi élet minden területén érezhető.

A Politico 2016-ban arról írt, hogy az egyetemi vizsgákon természetes a kenőpénz, a Guardian pedig az ukrán egészségügy mindent átható korrupciójáról számolt be.

A korrupció elleni küzdelemmel az Európai Bizottság is elégedetlen, bár elismerték, hogy látnak némi fejlődést. Kiemelten kockázatos területeknek tartják a közbeszerzéseket, az energiaszektort, az építőipart, az igazságszolgáltatást és a rendőrséget, illetve az adó- és vámhivatalt. Problémásnak látják azt is, hogy a hadiállapot ideje alatt az ügyészeket bármelyik regionális ügyészséghez, vagy a főügyészséghez áthelyezhetik. A magasabb szintű korrupciós ügyeknél ritka a vagyonelkobzás, vagy a jogerős ítélet, ezt az elévülési idő és a bírók létszámának együttes bővítésével lehetne orvosolni.

A Korrupcióellenes Ügyészségi Hivatal viszont megerősítette a pozícióját azzal, hogy Zelenszkij főtanácsadójánál, Andrij Jermaknál tartott házkutatást tavaly novemberben, ami után a politikus rövidesen lemondott. Jermakot nemrég bíróság elé is állították.

Évtizedekbe telhet a felzárkózás

A piacgazdaság működését, és a piaci versenyképességet érintő fejezetnél szintén van tér a fejlődésre a bizottság szerint. A hadigazdaság érthető okból felülírja a rövidtávú terveket, de a GDP-arányos államadósság 49 százalékról 101 százalékra emelkedése az elmúlt öt évben nem a legerősebb belépő az Európai Unióba. Emellett az ukrán hrivnya is gyors ütemben veszít az értékéből: a háború előtt még 32-33 hrivnya ért egy eurót, ezen a héten pedig 52 felett is járt az árfolyam. Az ukrán fizetőeszköz a forinttal szemben sem erősebb: a háború előtt 11 forint volt egy hrivnya, néhány hónappal később 13 forint, az utóbbi napokban pedig 6,5 körüli szintre gyengült.

Csatlakozása esetén messze Ukrajna lenne az EU legszegényebb tagállama, a különbség pedig nehezen áthidalhatónak tűnik.

Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson mérve az uniós átlag 28-29 százaléka volt a 2022-24-es adatok szerint.

Ugyanekkor Magyarországon az uniós átlag 75-76 százalékát, Bulgáriában pedig a 62-66 százalékát mérte az Eurostat. Összevetésképp: az Unió leggyorsabban felzárkózó tagállamai közül Románia 23 százalékkal, Bulgária 20 százalékkal lépett előre 2013 és 2025 között – utóbbi így is a sor végén található.

A Bizottság a nyugdíjrendszer reformját is sürgeti. Ukrajnában több mint tízmillió nyugdíjas él, az átlagos nyugdíj kicsivel több mint 7200 hrivnya (49 470 forint). A legutóbbi adatok szerint több mint 4,5 millió nyugdíjas legfeljebb 5000 hrivnya (34 190 forint) ellátást kap havonta.

Ami az átlagkeresetet illeti, országosan 30 515 hrivnya (kevesebb, mint 209 ezer forint), Kárpátalján pedig nem éri el a 26 ezer hrivnyát (176 200 forint). A vásárlóerőről sokat elmond, hogy

egy liter benzin átlagára több mint 75 hrivnya (515 forint), tehát alig marad el a magyarországi szinttől, míg a kárpátaljai átlagkereset kevesebb, mint az egyharmada a magyarországinak. 

A háború után munkaerőhiány jöhet

A csatlakozás szkeptikusai lehetséges kockázatként vetették fel, hogy egy ekkora népességű ország felboríthatja az Európai Unió egyensúlyát. Ukrajna népességét azonban nehéz megbecsülni, mert utoljára 2001-ben volt hivatalos népszámlálás az országban, és a statisztikai hivatal legfrissebb, 41,1 milliós adata is 2022-re vonatkozik. Az szinte biztosnak tűnik, hogy a 37 milliós Lengyelország mögött Ukrajna jelenleg a hatodik legnépesebb tagállam lenne, megelőzve a 19 milliós Romániát.

Az ukrán kormány 2024-ben 25-27 millióra becsülte az általuk irányított területeken élők számát. A Kijevi Gazdasági Egyetem rektora, Timofij Brik 25 milliós becslése szintén abból az évből származik, ő úgy látja, nem várható, hogy 20 millió alá csökken a lélekszám. A posztszovjet térség szakértője, Jason Jay Smart szerint azonban a Kijev fennhatósága alá tartozó területen 20 millióan maradtak, és lehetségesnek tartja, hogy a háború után az ország népessége 15 millió körüli szintre csökken.

Smart forgatókönyvét támasztja alá, hogy a szülőképes korú ukrán nők jelentős része már nem Ukrajnában él, a háború után pedig sok férfi családegyesítési céllal hagyhatja el az országot. A születések száma a háború előtt is meredeken csökkent: már a 2017-es 364 ezer is történelmi mélypont volt, azóta pedig minden évben egyre kevesebb születést regisztrált a statisztikai hivatal. A háború előtt, 2021-ben csökkent 272 ezer alá, tavalyelőtt pedig már a 177 ezret sem érte el a születések száma.

Az ország termékenységi mutatója az egyik legalacsonyabb a világon, egy szülőképes korú nőre átlagosan 0,7 gyerek jut.

Kárpátalja helyzete ennél lényegesen jobb lehet: a terület népessége stabilan 1,2 millió felett maradt Ukrajna függetlenné válása óta, és a korösszetétele is fiatalabb az országos átlagnál.

A Bécsi Gazdaságtudományi Intézet már 2023-ban felhívta a figyelmet arra, hogy nem valószínű Ukrajna demográfiai helyreállása a háború után. A legrosszabb esetnek azt tekintették, hogy 2025-ben véget ér a háború, és a munkaképes korú népesség már így számolva is elégtelen lenne a munkaerőpiac fenntartásához. A háború által leginkább sújtott keleti, délkeleti területekről tömegével menekültek el a fiatalok, akik azóta magasabb életszínvonalat nyújtó országokban építették fel az életüket.

A szláv országokban, például Lengyelországban, Csehországban, vagy Szlovákiában élő 1,5 millió ukrán menekült hamarabb leküzdhette a nyelvi akadályokat, emellett Németországban is közel 1,2 millióan telepedtek le. Ennyi ember – különösen a fiatal, képzett munkaerő – esetleges visszaköltözése gazdasági okokból sem érdeke a befogadó országoknak. A letelepedett menekülteket is ösztönözheti a helyben maradásra, ha a háború négy éve során családot alapítottak, és beilleszkedtek a befogadó ország intézményrendszerébe.

Idő kérdése a vétó

Az uniós tagállamok látszólag vállt vállnak vetve állnak ki Ukrajna csatlakozása mellett, legalábbis elviekben. A Radio Liberty viszont úgy értesült, hogy francia és lengyel uniós tisztviselők elhalasztották volna a tárgyalási fejezetek megnyitását. A két tagállam képviselői ezt később tagadták, pedig mindkét ország belpolitikai helyzete indokolná, hogy akadályozzák a folyamatot. Franciaország számára az áprilisi elnökválasztás előtti kampány miatt lehet érzékeny téma Ukrajna csatlakozása, Lengyelországot pedig az aggaszthatja, hogy az agrártámogatások és a kohéziós források elosztásának aránya felborulhat Ukrajna részvételével.

Von der Leyen azt mondta, bízik abban, hogy júliusban további fejezetcsoportokat nyithatnak meg, de ez annak is szólhat, hogy pontosan látja, mekkora szakadék választja el Ukrajna jelenlegi állapotát a csatlakozáshoz szükséges szinttől. Néhány évvel azután, hogy a második legnagyobb gazdasággal rendelkező – és nettó befizető – Nagy-Britannia kilépett az Európai Unióból, nem biztos, hogy egy háború sújtotta, a demográfiai-gazdasági összeomlás szélén egyensúlyozó tagjelölt vétó nélkül megússza a teljes folyamatot.

Ha Ukrajna erőforrásokban gazdag keleti megyéi orosz irányítás alatt maradnak, az hosszabb távon is elmélyítheti az ország anyagi és népesedési válságát, ha nem, akkor pedig az uniós vezetőknek meg kell barátkozniuk az ott élő többmilliós orosz kisebbség befogadásának gondolatával.