A fair bankrendszerről szóló törvény kapcsán a jegybank iránymutatást adott ki a kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató meghatározásával kapcsolatban. A kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutatót a pénzügyi intézménynek kell kialakítania, ezen mutatók jogszerűségét az MNB vizsgálja és amennyiben elfogadja az adott mutatót, akkor honlapján közzéteszi azt, mintegy szentesítve a számítási metódust. Az új szabályokat február 1-től kell alkalmazniuk a pénzintézeteknek.
30 éves hitel lesz a maximum
Mint ismert az új törvényi szabályozás szerint a pénzügyi intézménynek a három évet meghaladó futamidejű hiteleknél a hitelkamatot, illetve a referencia kamatlábhoz kötött – így változó kamatozású – hitel esetében a kamatfelárat, legalább három éves kamatperiódusra előre kell rögzíteniük. További megkötés, hogy kamat vagy a felár a hitel teljes futamideje alatt legfeljebb öt alkalommal módosulhat, amely elvben 30 évben maximálja a hazánkban felvehető lakossági hitelek futamidejét.
A hitelkamatot az adott pénzügyi szolgáltató legfeljebb a kamatváltoztatási mutató, a kamatfelárat pedig legfeljebb a kamatfelár-változtatási mutató alkalmazásával számított mértékig módosíthatja.
Mit is jeleznek a mutatók?
A kamatváltoztatási mutató mögötti hiteleknél a kamatláb rögzített a kamatperiódus alatt, vagyis a refinanszírozási költségben bekövetkező változás csak az új kamatperiódusban tud megjelenni. Ezzel szemben a referenciakamathoz kötött termékek esetében a hitel kamata a referenciakamattal változik a kamatperióduson belül, ahol a referenciakamat kellően likvid, rövid kamat lehet – leginkább a 3 hónapos Bubor lesz e téren foglalkoztatva. Feltétel, hogy olyan mutató kerüljön meghatározásra referenciakamatként, amelynek szintje a pénzügyi intézmények által nem befolyásolhatóak, ugyanakkor a finanszírozás költségeinek változását képes legyen megmutatni. A referenciakamat ugyanakkor csak egy részét ragadja meg a pénzügyi refinanszírozási költségnek, hiszen például a pénzügyi intézmény számára drágább, ha hosszabb távú forrásokkal refinanszírozza a hiteleket. Ezért van szükség arra, hogy a referenciakamat változása mellett a jogszabály a kamatfelárban kimutatott költségek módosítására is lehetőséget adjon abban az esetben, ha az adott pénzügyi intézményt ezt objektív módon ki tudja mutatni. Ennek számítási metódusát adja majd a kamatfelár-változtatási mutató.
Egy szerződéshez egy mutató dukál
Az MNB iránymutatása figyelmeztet: hiába lehet számos dimenziója egy kölcsönnek, a pénzügyi intézmény egy szerződésben csak egyféle kamatváltoztatási mutatót, vagy kamatfelár-változtatási mutatót, alkalmazhat. (Értelemszerűen a jegybank nem mindegy egyes mutatót, hanem a bank által az egyes kölcsönökhöz kapcsolódó egységes metódust hagyja majd jóvá.)
A kamat- illetve felár változtatás kapcsán a pénzügyi intézménynek előzetesen figyelemmel kell lennie a Kúria által lefektetett elvekre, így a mutatók kialakításánál úgy kell eljárnia, hogy az megfeleljen az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, objektivitás, ténylegesség és arányosság, átláthatóság, szimmetria, végezetül pedig a felmondhatóság elvének. (Továbbra is vitatnánk ugyanakkor a hét irányelv együttes alkalmazásának lehetőségét, mert ezen szabályok mentén szakértők szerint nemhogy hitelt, de 20 deka párizsit sem lehet vásárolni anélkül, hogy valamelyik alapelv ne sérülne. A bankok esetében a szimmetria elvének érvényesülése hitelek esetében például nehezen érvényesülhet. - a szerk.)
Az MNB szerint a fentiekből az következik, hogy az indexalapú mutatók kialakításánál törekedni kell arra, hogy azok a változók, amelyekből a mutató összeáll valóban a hitelezőtől függetlenek legyenek. Természetesen a hitelnyújtónak nem kell a teljes refinanszírozási struktúráját felfednie – ez üzleti titok természetesen – ugyanakkor a refinanszírozási, illetve a hitelnyújtáshoz szükséges költségek kapcsán olyan rendszert kell meghatározniuk, amely objektív mutatók változásával a lehető legjobban le tudja követni a refinanszírozási költségek változását.
A változóknak, melyekből az indexalapú mutatók előállnak, az ügyfél számára nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie.
Nem a múlt veszteségeit csökkenti - a jövőre hat
A jegybank szerint a kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató esetén nem az előző kamatperiódus alatt megnövekedett költségek következő periódusra való áthárítása a cél, hanem a soron következő kamatperiódust közvetlenül megelőző változás megragadása a hitelezés refinanszírozási költségeiben, illetve az üzleti kockázat körén kívül álló, a hitel nyújtásához kapcsolódó költségekben. Miután – például a refinanszírozási költségnél - a mutatók mögötti változók idősorai volatilisek lehetnek, az MNB szerint érdemesebb a változó kiszámításánál egy (vagy több-) havi átlaggal számolni.
Ezzel több évre lezárják a foglalkoztatási kérdéseket. 
