Milliárdos kérdés: még minidg nem tudni, mit várnak el a bankoktól

Az unió soros elnökségét betöltő dán pénzügyminiszter, Margrethe Vestager az Ecofin tanácskozásának végeztével tartott sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy "nagy haladást értek el, van már szerződés, de még folytatni kell a technikai munkát" a dokumentumon. Vestager szerint a következő találkozóig, május 15-ig így mindenképpen várni kell.

A bizakodó nyilatkozatra azt követően került sor, hogy több résztvevő miniszter is úgy foglalt állást a vitában: a megállapodás hiányának bejelentése a találkozó végeztével nagyon negatív üzenetet küldene a piacoknak és katasztrófával érne fel.

A dán pénzügyminiszter ugyanakkor nem tért ki a megállapodás összes részletére, arra hivatkozva, hogy túl sok kérdésről van szó. Mindenesetre megjegyezte, hogy a 20 vitatott pontból "egy sem maradt nyitva", minden kompromisszumot szövegbe foglaltak. Vestager a nap legvitatottabb témájára is utalt ezzel, vagyis hogy egyensúly legyen az egységes piac tiszteletben tartása és a nemzetek rendelkezési szabadsága között a bankok tőkeszabályozásának szigorítását tartalmazó Basel III megállapodás tekintetében.

A britek még szigorúbbak lennének

A 2010-ben kidolgozott nemzetközi megállapodás értelmében az egyes országoknak maguknak kell gondoskodniuk arról, hogy az új szabályok 2019-re életbe lépjenek, így arról is, hogy a szükséges tőkeemelés (a szavatoló tőke növelése) jövőre megkezdődjön. Az Európai Unió azonban a nemzetközi megállapodáson belül saját tagországaira egységesebben vonatkozó szabályozást kívánna kidolgozni. A szerdai találkozón a legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy milyen mértékben lehetnek az egyes tagországok még szigorúbbak az előírásnál, azaz milyen mértékig engedjék még magasabb tőkemegfelelési mutatók előírását azoknak a tagállamoknak, amelyek tovább kívánnak menni a nemzetközi szabályozásnál.

Utóbbiak csoportját Nagy-Britannia vezeti, amely - a világ egyik legnagyobb pénzügyi központját, a londoni Cityt is birtokló tagállamként - szeretne kellő rugalmasságot élvezni ezen a területen.

A Bázel III megállapodás 2 százalékról 7-re emeli a magtőkére vonatkozó tőkemegfelelési mutatót, és további 2,5 százalék elkülönítését vetíti előre a fellendülés időszakában. A brit delegáció és a hozzá csatlakozó más tagállamok azért kardoskodtak, hogy nemzeti hatáskörben ennél is magasabb tőkekövetelményeket határozhassanak meg. George Osborne brit pénzügyminiszter az ülés után azt hangoztatta, nem engedheti, hogy lazítsanak az uniós szabályozáson.

A kirajzolódó kompromisszum szerint egyes tagállamok akár 3-5 százalékponttal is nagyobb tőkemegfelelési mutatókat írhatnának elő a nemzetközi szabályozásban szereplőnél, de 3 százalék fölött ehhez már előzetesen el kell nyerniük az uniós partnerek beleegyezését. A most kidolgozandó szabályok az EU-ban több mint 8300 bankra vonatkoznak majd, és sokuk esetében - euróban mérve - milliárdos nagyságrendű tőkeemelést követelnek meg.