Újraélesztheti-e országát Bolívia új elnöke a „fehér arannyal” a kínai kaland után?

Az új elnök piacbarátabb, külföldre nyitottabb gazdaságot, valamint a baloldali irányultság után a Washingtonnal való kapcsolatok megújítását ígéri, de a privatizációval szembeni ellenállás és a sokasodó társadalmi és környezetvédelmi tiltakozások leszerelése nehéznek bizonyulhat – írja a France24.

A két héttel ezelőtti, vasárnapi elnökválasztáson aratott győzelme pillanatától kezdve Bolívia megválasztott elnöke, Rodrigo Paz így adta meg az alaphangot. „Eltékozolták a gázunkat, a lítiumkincsükkel nem tudtunk élni, és most válságban vagyunk!”

Az október 19-én megválasztott jobbközép politikus megfogadta, hogy szakít a 20 évnyi baloldali politikával. November 8-án iktatják majd be, ezzel leváltva a Mozgalom a Szocializmusért (MAS) párt népszerűtlen elnökét, Luis Arcét, akit 2020-ban választottak meg. A távozó elnök Evo Morales utódja, aki 2006 és 2019 között irányította Bolíviát.

Fe, Familia y Patria. Ese es el mensaje que dejamos en cada rincón de la patria, solo con eso Bolivia saldrá pa adelante. Recordando a todas las personalidades del pasado pero respetuosamente decidiendo mirar hacia el futuro. Bolivia abre las puertas al mundo y vuelve a ser una… pic.twitter.com/TyG4dZohzw

— Rodrigo Paz Pereira (@Rodrigo_PazP) October 21, 2025

Azért foglalt el a lítium témája ilyen kiemelkedő helyet az új elnök győzelmi beszédében, mert Paz a gazdasági fellendülés motorjává kívánja tenni.

Bolívia több mint 23 millió tonna lítiummal rendelkezik, ami a globális tartalékok 20 százaléka az Egyesült Államok Földtani Főszolgálata (USGS) szerint. Ez a 21. századi „fehér arany” az elektromos járművek akkumulátorainak és energiatároló rendszereinek egyik kulcsfontosságú alkotóeleme. Bolívia mégis messze elmarad chilei és argentin szomszédaitól a világ „lítium háromszögében”.

Szuverenitás vagy valódi technológiatranszfer

2008-ban Evo Morales akkori elnök megígérte, hogy multinacionális vállalatok segítsége nélkül aknázza ki Bolívia lítiumforrásait. Célja egy teljesen nemzeti értéklánc létrehozása volt, a kitermeléstől az akkumulátorgyártásig.

Az energia-szuverenitás álma azonban néhány évvel később kudarcot vallott. 2024-ben az állami tulajdonban lévő Yacimientos de Litio Bolivianos (YLB) vállalat mindössze 2 ezer tonna lítium-karbonátot termelt – 130-szor kevesebbet, mint Chile.

„A MAS Bolívia szuverenitásának megőrzését választotta az ágazat államosításával és a külföldi befektetések feletti ellenőrzés fenntartásával, valódi technológiatranszfer nélkül” – mondja Gaspard Estrada politológus és a London School of Economics Globális Dél egységének tagja. „Papíron az ötlet jó volt, de ütközött a gazdasági valósággal” – teszi hozzá Estrada.

Kínai és orosz kaland

A kudarc nyomán Luis Arce leköszönő elnök irányváltásra tett kísérletet. 2024-ben kormánya több jelentős szerződést írt alá a kínai Hong Kong CBC konzorciummal két lítium-karbonát üzemre, és az orosz Uranium One Grouppal, a Roszatom leányvállalatával egy harmadikra. A cél az ipari termelés felgyorsítása volt.

Ezek a megállapodások felháborodást váltottak ki. A kritikusok az átláthatóság és a helyi közösségekkel való konzultáció hiányát, valamint a környezeti kockázatokat emlegették.

„Biztosíthatom Önöket, hogy sem Ön, sem én nem tudjuk, mi van ezekben a szerződésekben!” – jelentette ki Paz a megválasztása után az orosz Szputnyik csatornának adott interjújában. „Egy olyan ország, amely komolyan akarja venni magát, nem hagyhat jóvá olyan megállapodásokat, amelyek tartalmát senki sem ismeri. Minden bolíviai átláthatóságot követel, hogy ezek a szerződések valóban mindkét fél javát szolgálják.”

Az átláthatóság és az USA-párti elmozdulás ígérete

Paz kijelentette, hogy modernizálni akarja az ipart anélkül, hogy privatizálná, és garantálni akarja az átláthatóságot, miközben bevonja a helyi közösségeket. Ezek az elvek az ország civil társadalma egy részének vonzó ígéretek.

Miközben fenntartja az állami ellenőrzést, Paz adókedvezményekkel tervezi becsalogatni a külföldi tőkét. Egyértelmű geopolitikai fordulatot jelezve a kampánya során Washingtonban találkozott a Nemzetközi Valutalap (IMF) és a Trump-adminisztráció képviselőivel, továbbá október 20-án bejelentette az Egyesült Államokkal 2008-ban megszakított diplomáciai kapcsolatok közelgő helyreállítását.

„Ha ismerjük Donald Trump gyakran brutális módszereit, ez a közeledés Washingtonhoz rossz hír lehet Európa számára” – figyelmeztet Maria-Eugenia Sanin, a Paris-Est Créteil Egyetem professzora és a latin-amerikai energiagazdaságtan szakértője. „Az Egyesült Államok kevés teret fog hagyni az európai megközelítésnek, különösen a franciának, amely helyi fejlesztést és gazdasági előnyöket javasol a helyi lakosság számára. Ez messze nem prioritás a trumpista vízióban, amely inkább a latin-amerikai erőforrások biztosítására összpontosít.”

Bolívia új elnöke túl akar lépni a pusztán nyersanyag-kitermelésen. Megígérte, hogy a lítium-karbonátot exportra szánt késztermékekké alakítja. A párizsi energiaszakértő Sanin szerint a kulcs az lesz, hogy „feljebb lépjen az értékláncban, hozzáadott értéket teremtsen, és biztosítsa, hogy a helyi lakosság profitáljon belőle”.

Amerikai támogatás és üzemanyagkérdés

Az Egyesült Államok és nyolc latin-amerikai ország kinyilvánította, hogy támogatja Bolívia gazdasági irányváltását. Amerikai hivatalos látogatása során Paz a stratégiai szövetségek létrehozására összpontosított az ország energiaellátásának garantálása és Bolívia regionális gazdasági színpadon való újrapozícionálása érdekében.

De a külföldről érkező támogatás mellett az újonnan megválasztott elnöknek belső támogatásra is szüksége lesz a kormányozhatóság garantálásához. Bár az új elnök Kereszténydemokrata Pártja (PDC) a parlament legnagyobb tömörülése, nem rendelkezik abszolút többséggel, ezért konszenzust kell kialakítania a Szabad Szövetség blokkal, valamint az önmagát centristaként definiáló Nemzeti Egység blokkal – írja a Letras Libres.

Az igazi kihívás az lesz, hogy ezt a többséget hatékony kormányzóképességgé alakítsa, amely képes végrehajtani Paz ambiciózus, és kockázatos programját a „kapitalizmus mindenkinek” javaslatát. Ez a kampányszlogen „olcsó hiteleket ígér a vállalkozóknak, adó- és vámcsökkentéseket az importált technológiára és járművekre, valamint a bürokrácia megszüntetését és a központi költségvetés felének közvetlenül Bolívia kilenc régiójának történő elosztását”.

Ehhez jön még egy érzékeny kérdés: az üzemanyag-támogatások fokozatos megszüntetésének terve, amely kampányígéret valószínűleg az egyik legnehezebben megvalósítható lesz, mivel próbára teszi majd a párbeszédre való képességét azokkal a társadalmi szektorokkal, amelyek hatalomra juttatták.

Ezt szociális intézkedésekkel hajtanák végre, védve a legkiszolgáltatottabb ágazatokat, és azokat a főbb ágazatokat – mint például a nehézgépjármű-szállítás, a bányászat és az agráripar – célozva meg, amelyek képesek elnyelni a dízel valódi költségét.

Rodrigo Paz becslése szerint az energiaszektorban a korrupció és a csempészet miatt eddig veszteségként elszenvedett körülbelül 600 millió dollárt lehetne visszaszerezni. Hasonlóképpen további 600 millió dollárral lehetne terhelni a nagyobb vásárlóerővel rendelkező ágazatokat, a GDP körülbelül 10 százalékát kitevő költségvetési hiány csökkentésére irányuló stratégia részeként. Ez nehéz próbatétel a 0,6 százalékos gazdasági növekedés, és a 20,8 százalékos infláció mellett.

Társadalmi és környezeti próbatétel

Pazt, aki hathatós intézkedéseket ígért a „legkiszolgáltatottabbak” számára, a „kapitalizmus mindenkinek” ígérete alapján választották meg. Ez egy ambiciózus megközelítés egy olyan országban, ahol az őslakosokat közvetlenül érintheti a lítium kitermelése, mivel az ország legnagyobb tartalékai ősi területeiken találhatók, ahol a lakosság túlnyomó többségét képviselik, különösen a Salar de Uyuni sósivatag környékén, Potosí és Oruro megyékben.

„Történelmileg ezek a közösségek közel álltak a MAS párthoz. Még nem tudni, mennyire lesznek nyitottak egy új kormányra, amely a gazdasági verseny újranyitását és a lítiumkérdés megoldását ígéri” – mondja a londoni politológus Estrada.

Az új kormány előtt álló kihívás környezetvédelmi jellegű is. A lítium kitermelése kolosszális mennyiségű vizet igényel a már amúgy is száraz övezetekben, veszélyeztetve a biológiai sokféleséget és az ajmara és kecsua őslakosok hagyományos tevékenységeit (állattenyésztés, mezőgazdaság).

„A fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra való átállás nem a kollektív érdekeket szolgálja, hanem egy olyan vállalati logika szerint valósul meg, amely visszafordíthatatlan hatásokat gyakorol az ökoszisztémákra” – mondja Bruno Fornillo argentin kutató, a társadalomtudományok és geopolitika doktora.

Fornillo, az argentin Nemzeti Tudományos és Műszaki Kutatási Tanács tagja egy közös regionális stratégia mellett érvel: „Bolívia, Argentína és Chile közötti koordináció nemcsak az ipari fejlődést szabályozná, hanem egy igazságos és népszerű társadalmi-ökológiai átmenetet is elősegítene, amely bevonja a közösségeket és tiszteletben tartja a biológiai sokféleséget.”

A lítium rendkívül szimbolikus kérdésben Paz vékony mezsgyén mozog a gazdaság újraélesztése érdekében a múlt hibáinak megismétlésének kockázatával.