Az OTP elnökének állításaival ellentétben az állami tulajdonban lévő Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ) egyetlen fillér hozamot sem fizetett ki tagjai számára a neki juttatott 136 milliárdos összeg után, és ilyen a 2015-ös üzleti tervében sem szerepel – cáfolta néhány héttel ezelőtt Csányi Sándor állításait sajtóközleményben az SZHISZ. A Privátbankár.hu ugyanakkor kíváncsi volt a 136 milliárd forint sorsára, amellyel az állam 2013-ban megtámogatta az új integrációt.
Szavatolótőke vagy szabad vagyon?
Pulay Kristóf, az SZHISZ szóvivője szerint a Magyar Állam a takarékszövetkezeti garanciaközösség biztonságos működése és az uniós jogszabályok által előírt tőketartási követelményeknek való megfelelés érdekében bocsátott 136 milliárd forintot az SZHISZ rendelkezésére. A bázeli irányelvek (CRR/CRD IV.) a korábbinál lényegesen szigorúbb tőketartási szabályokat írtak elő a hitelintézetek számára, amelyek elsősorban a kis méretű, alacsony tőkeellátottsággal bíró takarékszövetkezeteket érintették volna kedvezőtlenül. Ezért jött az ötlet, hogy – a jogszabályi lehetőséget kihasználva - garanciaközösségben működő pénzintézetek egységes felügyelet alatt és - elsősorban - közös tőkemegfelelés mellett feleljenek meg a szigorúbb uniós feltételrendszernek.
Az összeg nem támogatásként került a takarékszövetkezeti szektorba – hangsúlyozta a szóvivő -, hanem szavatoló tőkeként. Az összeget nem a takarékszövetkezetek, nem a Takarékbank Zrt. kapta, hanem az integráció intézményvédelmét ellátó szervezetbe, a tartósan állami tulajdonban maradó SZHISZ-be került, és ott is marad – ezért, ha valóban fel lehetne venni a hozamot, azt az SZHISZ vagyonának 99,75 százalékát birtokló Magyar Fejlesztési Bank kapná.
Az Integrációs Szervezet vagyona – a 136 milliárd forintos állami hozzájárulással – a jogszabályban biztosított közös tőkemegfelelési lehetőséget kihasználva, elsősorban arra szolgál, hogy a tagintézmények szintjén meglévő egyedi tőkekülönbségeket kiegyenlítse annak érdekében, hogy a takarékszövetkezeteknek ne egyedi alapon kelljen megfelelniük a törvényi előírásoknak. Ennek kapcsán ez a tőke továbbra is szavatoló tőkeként szolgál a takarékszövetkezeti garanciaközösség biztonságos működtetéséhez – mondta a szóvivő.
Ezzel a vélekedéssel nehéz lenne vitatkozni, ha a szövetkezeti hitelintézetek integrációs alapjáról szóló 2013. évi CLVI. Törvény nem adna sokkal-sokkal szélesebb felhasználói jogot az Alap kedvezményezettjének, az SZHISZ-nek. Eszerint ugyanis a vagyont
- az SZHISZ törvényben meghatározott alaptevékenységének megfelelő vagy ahhoz közvetlenül kötődő feladatok ellátása,
- az SZHISZ működési költségeinek finanszírozására,
- az új integráció céljainak előmozdítására szervezett oktatásra, képzésre és továbbképzésre, valamint
- a törvényben meghatározott integrációs modell gyakorlati megvalósításával és fejlesztésével kapcsolatos célokra fordítható az állami juttatás.
Ennek fényében tehát a 136 milliárd forint nem szavatolótőkeként, hanem – különösen az utolsó két pontban megfogalmazott célok kapcsán – sokkal kevésbé kötött módon került az integrációhoz – még akkor is, ha szavatolótőkeként is figyelembe vehető. .
Bizalomépítő-e a takarékcsődök sora?
A fenti lehetőségek kapcsán ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy vajon az állami támogatást nem lehetett-e volna az integráció rendbeszedésének – legalább részleges – költségviselőjeként megjeleníteni, hiszen a támogatás célja épp a szektor megerősítése, a takarékszövetkezeti rendszerbe vetett bizalom erősítése volt – ezt pedig a folyamatos takarékszövetkezeti csődök aligha alapozták meg. Főleg úgy, hogy az érintett 4 takarékcsődből 3 esetben már az integrációhoz csatlakozott takarék (Orgovány, ALBA, Alföld) csődölt be.
A Privátbankár.hu kérdésére, hogy a takarékok helyzetének feltérképezésére szóló – a hírek szerint a Deloitte-tól rendelt – átvilágításokat ki fizette, az SZHISZ jelezte, hogy a szövetkezeti hitelintézetek átvizsgálása az integrációs törvény rendelkezése alapján a szektor központi bankjának, a Takarékbanknak volt feladata. Pulay Kristóf szerint az érintett takarékok kizárása nem "fájt" az integrációnak, mivel az integrációból kizárt takarékok betéteseinek kártalanítása minden esetben a hatályos törvények előírásai szerint történt. Márpedig a szövetkezeti hitelintézetek ugyanolyan tagjai és befizetői az Országos Betétbiztosítási Alapnak, mint bármely más pénzintézet, ezért az ő betéteseiket is megillette az OBA kártalanítása. A betétbiztosítási alap feltöltése pedig - piaci méretükkel arányosan - ugyanúgy sújtja a takarékszövetkezeteket, mint a piac többi szereplőjét.
Az érintett takarékok kizárására az új integráció létrehozása, a Garanciaközösség megalakulása előtti átmeneti időszakban történt. Az érintett takarékoknál feltárt súlyos szabálytalanságok nem az új integrációs törvény „termékei”, azok a korábbi évtizedekben felgyűlt problémák, mulasztások és hiányosságok következményei. Pulay szerint fel sem merült, hogy az SZHISZ a rendelkezésére bocsátott állami hozzájárulást olyan, piackonform eszközökkel menthetetlen pénzintézetek feltőkésítésére, mesterséges életben tartására fordítsa, amelyek súlyos szabálytalanságokat követtek el.
Ezzel a megállapítással is nehéz lenne vitatkozni, ha közben az új integráció nem vonta volna el a korábbi intézményvédelmi alapok vagyonát, amely épp a most decemberben felálló garanciaközösség mintájára igyekezett – meglehet tökéletlenül – védeni a a rendszerbe vetett bizalmat. Korábbi – azóta sem cáfolt – információink szerint az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) - ide tartozott az ALBA és az Orgovány - intézményvédelmi alapja, az OTIVA 17 milliárdos vagyonnak bírt a beolvadáskor. Ez nem lett volna elegendő a kizárt takarékok betéteseinek kártalanítására, ám számottevően csökkentette volna a bankszektorra nehezedő terheket – s ekkor még a 136 milliárd forintról nem is beszéltünk.
Vegyesen nyitottak az amerikai értékpapírpiacok kedden. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
