Kezdettől lufi
A BTel, avagy teljes nevén Business Telekom nagy várakozásokkal debütált a tőzsdén. Úgy tűnt, talán most végre jön egy új vállalkozás, ami mögött érdemi történet, komoly ötlet van, és így valódi hazai tőzsdei sikersztori lehet belőle. A marketing jó is volt: a részvényeket megvették, a kötvényeket lejegyezték. Az öröm tavaszig tartott, addig a kibocsátási szint, azaz ezer forint körül volt az árfolyam, sőt áprilisban 1100 forint fölött is járt. Utána viszont leesett 800-ig, és nagyjából júniusig ott tanyázott.
Nyáron kezdtek kellemetlen hírek keringeni. Hallani lehetett olyan befektetőkről, akik úgy vásároltak részvényt, hogy arra a cég határidős visszavásárlási szerződést kötött velük a kibocsátási áron, sőt akár felette is, így biztosnak tűnő, magas hozamot ígérve rövid idő alatt. Ebből rögtön lehetett sejteni, hogy nagy baj lehet, hisz ilyen eszközt csak nagyon kétségbeesett helyzetben, tulajdonképpen már a pilótajáték stádiumban szoktak bevetni.
És akkor kezdődött a dráma. Fenti befektetőket megkereste a cég, hogy likviditási gondjai miatt szeretne fizetési haladékot kérni. Az ilyen hírek hamar elterjednek, a bizalom gyorsan meginog. Ekkor jött a részvényben a 400 forintos árfolyam, majd a fizetési nehézségek nyilvánvalóvá váltak. Indultak a botrányok, végül az év utolsó hónapjában az ár már 100 alá zuhant.
|
| Forrás: BÉT |
Már csak a csoda segíthetett. És a csoda megérkezett Timur Rahimkulov formájában, aki egy nagy tőkeemeléssel kívánta megmenteni a helyzetet. Aztán nagy csönd, bírságok, felfüggesztés, újabb bírságok, nyilvánvaló volt, hogy a cég nyaka körül szorul a hurok.
Csúnya alku?
Végül a tőzsde és az MNB szorítása alatt a cég beismerte: Rahimkulov ki akar hátrálni. Ha így van, akkor a történet feltehetően véget is ért, mindenki bukott mindent. De felmerül azért a kérdés, hogy Rahimkulov tényleg elmenekült, vagy csak taktikázik? Gyakran előfordul ilyenkor, hogy a felek alkudoznak, de nem feltétlenül elegánsan, hanem adott esetben a zsarolás eszközét is bevetik, sőt ilyen botrányt is előidéznek, nyomós érv gyanánt.
Nézzük, kinek lehet érdeke a botránykeltés, vagy a feltételek javítása. A cég mozgástere minimális, nekik feltehetően azonnali pénz, azonnali bizalom kell. A valószínűbb, hogy Rahimkulov gondolhatja úgy, hogy kedvezőbb feltételeket érhet el, pláne ha tényleg igaz, hogy messze nem volt birtokában minden információnak, amikor az alaptőke emelésről döntött. Nyilvánvaló, hogy kettejük közül ő van jobb helyzetben. A cég mozgástere nulla, Rahimkulové, mint egyetlen lehetséges megmentőé, széles. Miért ne használná ki, még ha nem is túl elegánsan? Gyakorlatilag bármit kérhet, ha biztosítja a cég túlélését, és a részvényesek és kötvények akár csak valami minimális töredékét is viszontláthatják pénzüknek. Sejtik ugyanis, hogy egy felszámolási eljárásban semmi nem marad már nekik.
Hamar eldől
Rövidesen eldől tehát, hogy csak egy kemény alkut látunk, vagy már vége a dalnak. A cégnek nincs sok ideje: fizetési nehézségekkel küzd, és helyzetét a sok bírság csak tovább rontja. Ha tényleg van még esély a megegyezésre, minden bizonnyal hamar rábólint majdhogynem bármilyen ajánlatra. Ellenkező estben a felszámolási eljárások sorozatával kell szembenéznie, és ez esetben már egy Enefi szerű túlélésnek sincs sok esélye. Ott a kötvényesek legalább valami szerény hányadot viszontláttak pénzükből, elértéktelenedett részvények formájában. A tőzsdén ma mindenesetre nincs öröm: az alsó limiten, 69 forinton is adnák a BTelt vég nélkül, de vevő nincs rá.
Bárcsak lenne Európában is olyan hét mesterlövész, mint az amerikai részvénypiacon!
