Bulgária és Horvátország számára rendkívül fontos év 2020, mert mindkét tagállam esetében idén születhet meg a döntés az euró előszobájának is nevezett európai árfolyam-mechanizmusba való belépésről.
Az ERM II. – ahol a szabályok szerint legalább két éven át egy szűk sávban mozoghat csak a tagságra pályázó ország valutájának árfolyama az euróhoz képest – az utolsó megálló az egységes fizetőeszköz bevezetése előtt.
Bulgária – amely 2018 júliusában nyújtotta be hivatalos kérelmét – április végén tudhatja meg, hogy szívesen látott vendég-e a klubban, illetve annak előszobájában. Horvátország esetében a folyamat kissé hátrébb tart: valamikor a nyár közepén várható a döntés.
Mindkét ország reméli, hogy a kétéves próbaidő letelte után, 2023. január 1-én feltárul előttük az eurózóna kapuja, és így a klub létszáma 20 fölé emelkedhet. A bolgárok és a horvátok csatlakozásával már csak hat tagállam maradna kívül: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Dánia és Svédország. Közülük a dánok az euró létrehozásáról rendelkező 1992-es Maastrichti Szerződésben kimaradási lehetőséget (opt out) kaptak, a másik öt tagállam számára azonban kötelező a csatlakozás, jóllehet ennek időpontja rajtuk múlik.
Az egységes valuta bevezetéséhez formailag az ún. öt maastrichti konvergencia kritériumot kell teljesíteni. A valóságban és a gazdasági és monetáris unió (EMU) fejlődésével azonban lényegében minden új csatlakozónak több és szigorúbb feltételnek kell megfelelnie ahhoz, hogy az uniós integráció kemény magjának része lehessen.
Az eurózóna tagjai 2019 júliusában a korábbi pénzügyi válság miatt pótlólagos feltételeket szabtak az ezután csatlakozni kívánó országok, így Bulgária számára is. Szófiával szemben elvárásként fogalmazták meg, hogy az ERM II-vel egyidőben lépjen be a bankunióba is, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a döntésig át kell világitani, úgynevezett stressz-tesztnek alávetni a bankjait.
Úgy tűnik, hogy ez a folyamat még nem zárult le, mert Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság illetékes ügyvezető alelnöke múlt pénteken Brüsszelben arra figyelmeztette Boyko Boriszov miniszterelnököt, hogy minél előbb be kellene fejezni a bolgár bankok feltőkésítését. Szófiának (és majd Zágrábnak) a pénzügyi szektor nem banki részének a felügyeletét is meg kell oldania, és a pénzmosás elleni uniós szabályokat is maradéktalanul végre kell hajtania.
A monetáris politika szempontjából az euró bevezetése a magyarok után három évvel, 2007-ben EU-taggá váló Bulgária számára már nem jelentene kardinális változást, hiszen az ország valutáját, a levát a valutatanácsi szabályozással már régen az egységes valuta árfolyamához horgonyozták. A horvát kuna árfolyama pedig az euró árfolyamához viszonyított sávban mozgott az elmúlt években. (Horvátország 2013-ban csatlakozott az unióhoz.)
A horvát gazdaság ráadásul már most túlnyomórészt „eurósítottnak” számít: a vagyontárgyak 75 százalékát, a passzívák 67 százalékát euróban tartják nyilván.
A politikai számítások is az eurózóna irányába sodorják a két országot. Bulgária Európa perifériájáról, az Oroszország, Törökország és a Nyugat-Balkán által lefedett mezőben minden lehetőséget megragad, hogy az EU kemény magjához kösse magát. Horvátország számára – amely a 90-es években háborút vívott szerb szomszédjával – ugyancsak ez a természetes út. Zágráb esetében az egységes valutához való közeledés a régóta aktuális gazdasági reformok keresztülviteléhez is jó indoknak tűnik, arról nem is szólva, hogy a GDP-ben jelentős részarányt képvisel a turizmus. Az egységes valuta bevezetése pedig a horvátok reményei szerint még vonzóbbá teheti az országot a turisták szemében.
A közösség legszegényebbjei közé tartozó két tagállam látszólag nem aggódik amiatt, ami Horvátországtól északabbra, a három közép-európai ország esetében egyelőre fajsúlyos érv a gyors eurócsatlakozással szemben. Budapest, Prága és Varsó gyakran hozza fel érvként, hogy amíg a gazdasági felzárkózás nem ér el egy magas szintet, addig nem érdemes belépni, mert az ország nem bírná el az odabent megnövekedett versenynyomást. Elemzők Szlovákiát vagy a baltiakat hozzák fel ellenpéldaként, de az sem mindegy, milyen méretű országról van szó.
Némi fejtörést okoz ugyanakkor a szófiai és a zágrábi kormány számára, hogy különösen Horvátországban a lakosság egyáltalán nem lelkesedik az euró bevezetéséért. Ez a politikai osztály részleges elbizonytalanodásához vezetett mindkét országban. Szófiában az európai árfolyam-mechanizmushoz való csatlakozás küszöbén új politikai vita is indult a kérdésről, ami azért is fontos, mert Boriszov kormányfő széleskörű politikai konszenzusra törekszik a kérdésben.
Az eurózónának jelenleg 19 tagja van. Eredetileg 11 ország volt ott az indulásnál. Elsőként 2001 januárjában Görögország csatlakozott, utána jött sorrendben Szlovénia (2007), Ciprus (2008), Málta (2008), Szlovákia (2009), Észtország (2011), Lettország (2014) és Litvánia (2015).
Svédország lakói egy 2003-ban rendezett referendumon nemet mondtak a belépésre, bár a svédek mostanában kacérkodnak a bankunióval (a bankuniónak úgyis lehet tagja, hogy nem tagja az eurózónának, fordítva viszont nem). Dánia, amelynek papírja van a kimaradásról ugyanakkor már régóta tagja az ERM II-nek.
Mint jeleztük, Magyarország egyelőre nem tűzött ki céldátumot az euró bevezetésére, sőt, a csatlakozás szükségességéről is vita bontakozott ki a jegybank elnöke, Matolcsy György és a pénzügyminiszter, Varga Mihály között. Előbbi felvetette, hogy érdemes lenne megvizsgálni egy eurázsiai közös valutarendszerhez való közeledést. A miniszter határozottan hitet tett ugyanakkor az euró mellett (ez uniós tagságunkból fakadó kötelezettség is), viszont határidőt nem hajlandó a kormány megjelölni a közös valuta bevezetésére. Időközben a jegybank elnöke is irányt váltott, nemrég az eurózóna megreformálásáról dolgozott ki egy koncepciót.
Bárcsak lenne Európában is olyan hét mesterlövész, mint az amerikai részvénypiacon!
