Meddig utálják még Magyarországot? Nehéz forintban befektetni

Kockázatos útját választotta a gazdaság élénkítésének az Orbán-kormány, s ezzel a befektetői környezetet is roppant bizonytalanná tette – írja a Figyelő a csütörtökön megjelenő legfrissebb számában. Komoly dilemma előtt állnak tehát az alapvetően forintos befektetésekben gondolkodó hazai megtakarítók. Ráadásul a kétségeiket tetézheti, hogy ma nem csupán a magyar gazdaságpolitika közeljövője – és azon keresztül az ország külső megítélésének alakulása – kiszámíthatatlan, de Kínától Amerikán át az eurózónáig a világ számos nagy gazdasága is fordulóponthoz érkezett - írja a lap.

A Figyelő összeállításában a legfontosabb dilemmákat, a lehetséges pozitív és negatív forgatókönyveket veszi sorra, és csokorba gyűjtötte a manapság jellemző befektetői véleményeket, attitűdöket is.

Magyarország – megítélés kérdése

A magyar gazdasággal szemben mutatkozó nemzetközi befektetői hangulat meglehetősen borús. A hitelminősítőknél éppen a bóvli szint felett vagyunk, negatív kilátásokkal, ez már sok intézménynél nem is befektetési kategória. Ugyanakkor biztató jel, hogy olyan intézkedéscsomag körvonalazódik, amely elsősorban a költségvetés kiadási oldalát érintheti. A Figyelő cikke szerint a nagy kérdés, hogy ez alapján milyen irányban változik a jövőben Magyarország befektetői megítélése. Mit látnak a nagy nemzetközi alapok? Egy kockázatos, „randa” kis országot? Vagy egy olyan nemzetgazdaságot, amely – az unióban szinte egyedülállóan – belső erőforrásokból tartja rendben a költségvetését, és még adósságcsökkentésre is futja az erejéből? Ezeknek a kérdéseknek is utánajárt a Figyelő.

A magyar eszközökről optimistán vélekedő elemzők szerint most vagyunk a mélyponton. Úgy vélik, igaz, hogy ma még mindenki „rühelli” a magyar instrumentumokat, de nincs is jobb annál, mint a „tengerfenéken” venni, miután innen remélhetőleg már csak felfelé visz az út. Ha nem sikerül megfordítani a negatív attitűdöt Magyarországgal szemben, s különösen, ha az adósbesorolás valóban belecsusszan a bóvli kategóriába, az minden hazai eszköznek rossz lesz.

Európa - az adósságprobléma árnyékában

Az elmúlt év görög, illetve ír viharai után még mindig óriási a bizonytalanság az eurózóna erőteljesebben eladósodott államai körül. Hogyan kezeli akut pénzügyi problémáit Portugália vagy Spanyolország? Meddig hajlandó pénzügyi mentőangyalt játszani Németország? Recseg az építmény, vagy Európa úrrá tud lenni a nehéz időkön?

A Figyelőben felvázolt forgatókönyv szerint egyelőre nem „áll fejre” újabb ország az eurózónában. Esetleg sikeresek lesznek a Stabilizációs Alappal kapcsolatos kezdeményezések, amelyekkel a legveszélyeztetettebb államok távolabb kerülnek az adósságválságtól és az államcsődtől. Ha így alakul, akkor felértékelődhet az amúgy fundamentálisan erős vállalati szektor. Előfordulhat, hogy az európai adósságproblémát nem sikerül megoldani, csak a szőnyeg alá söpörni. Ekkor a sok százmilliárd eurós mentőcsomagok bővítésére lesz szükség, valamint arra, hogy az Európai Központi Bank folyamatosan a bajban levő országok másodlagos állampapírpiacain vásároljon. A csődöket így elnapolja, de el nem hárítja.

Kína - borulásveszélyes időszak

A kínai részvénypiacon már eddig is voltak kijózanító pofonok a hatalmas áremelkedések közben, sőt, 2010-ben a 14 százalékkal visszaeső sanghaji tőzsde a gyengébben teljesítő ázsiai piacok közé tartozott. Ezzel együtt a kínai gazdasági sztori alapjaiban sohasem kérdőjeleződött meg – írja a Figyelő. Az ország GDP-je 2010-ben megint minden várakozás felett nőtt, ami egyre inkább azt valószínűsíti, hogy előbb-utóbb eljöhet valamilyen monetáris szigorítás. Ugyanakkor időről időre olyan elemzések is olvashatók, hogy szó nincs túlhevülésről, s így monetáris szigorra sincs szükség.

A lap szerint az elemzők mindegyike azt vallja, hogy Kína már erősen kockázatos, de van, aki szerint érdemes differenciálni, és például a kínai fogyasztásba „belevásárolni”. Már csak azért is, mert a fejlődő piacokra nem jellemző a reálkamat – mindenki fogyaszt ahelyett hogy megtakarítana. Ezt támaszthatja alá, hogy 2010 utolsó negyedévében majdnem kétszámjegyű (9,8 százalékos) volt ismét a kínai GDP-bővülés és a hitelkihelyezések is messze a várakozások felett alakultak. Ez a trend még az idén is kitarthat. Van azonban negatív szcenárió is. Az erőltetett, gyakran kétszámjegyű növekedés, a jüan árfolyamának merevsége, a megbízhatatlan makrostatisztikák és a nagyvárosokban rettentően elszálló ingatlanárak miatt évek óta tartja magát a vélekedés, miszerint előbb-utóbb sokk éri a Kínában bízó befektetőket - írja a Figyelő.

Globális piacok - kamattrend-forduló?

Az elmúlt évtizedekben a tőkepiacok szempontjából a paradicsomi állapotok állandósulását hozta a permanens kötvénypiaci hozamesés, az utóbbi pár évben pedig a fejlett világban rögzültek is a nullás kamatok. Az egyik legnagyobb idei kérdés a Figyelő szerint tehát az, jön-e fordulat.

Optimista vélekedések szerint nem lesz trendforduló. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed pénznyomtatása és az e tekintetben hasonló politikát folytató európai intézmény, az EKB miatt bőven marad likviditás a tőkepiacokon. A sok forrás helyet keres magának, ami továbbra is alacsony kötvénypiaci kamatokat és dinamikus részvényár-emelkedést ígér.

Van olyan szakértő, aki szerint előfordulhat, hogy éppen most ér véget az a 30 éves periódus, amelyben szinte folyamatosan csökkentek a kamatok. Ha pedig a legfontosabb hosszabb távú kamatok felfelé indulnak, akkor ez korrekcióra kényszerítheti a részvénypiacot, hiszen a befektetők nagyobb kamatlábakkal diszkontálnak. E tekintetben nem is annyira a jegybankok, vagy a Fed kamatdöntései a legfontosabbak, hanem a hosszú távú állampapírok kamatai, s ezek már szivárognak felfelé. Mindez azért is problematikus lehet, mert az erősen eladósodott országok érdeke az lenne, hogy alacsonyak maradjanak a hosszabb távú kamatok, különben nagyon nehéz lesz az adósságokat finanszírozni - olvasható a Figyelő legfrissebb számában.

Figyelő