Óriási aranyéhség tombol – csúcsra ér az ára?

November közepe óta gyakorlatilag töretlenül emelkedik az arany ára a tőzsdéken, és ennek révén másfél hónap alatt az unciában (1 uncia=31,1035 gramm) számolt értéke közel 250 dollárral drágult. Mindez azt jelenti, hogy a háború február 24-ei kitörését követő aranyláz szintjét közelíti a mostani árfolyam, pedig a tőkepiaci helyzet nem feltétlenül indokolná ezt. A városi legendákkal ellentétben magasabb infláció esetén, mint amilyennek most is tanúi vagyunk, historikusan az arany nem szokott optimális befektetés lenni. Ha megnézzük, akkor a nemesfémekkel szemben alternatívának tekinthető befektetés hozamát, az amerikai államkötvényét, az továbbra is rég nem látott magas szinten van.

Részvény helyett arany?

A fentiek alapján egyáltalán nem véletlen, hogy az elemzők sem a kötvénypiaci folyamatokat említik a fő okok között. Szerintük az arany gyors emelkedésének hátterében egyrészt a fejlett országokban várható recesszió és az ebből következő gyengébb részvénypiaci teljesítmény, másrészt az egyes jegybankok megváltozott tartalékolási politikája állhat. Persze az komoly bizonytalanságot okoz, hogy a globális gazdasági folyamatok hogyan alakulnak, hiszen az utóbbi hetekben is számos olyan adat volt, amely meglepte a piaci szereplőket, kezdve a napokban publikált, vártnál sokkal kedvezőbb német inflációs adattól az amerikai gazdaság korábban jelzettnél erősebb harmadik negyedéves növekedéséig. Ezek a folyamatok és a rájuk adott jegybanki válaszok erős bizonytalansággal járnak, a konszenzus ugyanakkor az, hogy a központi bankok a lassuló gazdasági növekedés és az esetleges recesszió közepette enyhítenek az elmúlt év agresszív kamatemelésein, de rövid távon még folytatják a szigorítást. Mindenesetre a gyengébb gazdasági teljesítmény és az emelkedő kamatok nem az a kombináció, amely rövid távon vonzóvá tennék a részvénybefektetéseket. (Évközben persze jöhet fordulat és könnyen lehet, hogy az aranytól fordulnak el a befektetők és inkább a részvényeket választják.)

Az arany esetében az elemzők és a stratégák többsége azon a véleményen van, hogy az elmúlt időszak dinamikus emelkedése után is felfelé tart majd az árfolyam. Szerintük nagy a valószínűsége, hogy további 10 százalékos erősödést látunk majd és a tőzsdei ár átlépi majd a 2000 dolláros szintet. Ugyanakkor olyan véleményekkel is lehet találkozni, hogy ennél jóval nagyobb, 20-30 százalékos drágulást láthatunk majd, amennyiben ez valóban megtörténik, akkor történelmi csúcsot érne el az arany árfolyama. Az erősen optimista vélemények szerint a gazdasági környezet mellett állandó támaszt ad az idei évben a kurzusnak, hogy egyes jegybankok számára, így például a kínainak és az orosznak is az arany lett az egyik fontos tartalékolási eszköze.

A legutóbbi nagy aranyláz komoly változást hozott a globális pénzügyi rendszerben

A fentieket pedig a számok is bizonyítják, hiszen globálisan utoljára 55 éve növelték arannyal ilyen mértékben a jegybanki tartalékokat. Akkor az európai központi bankok „zsákolták” a nemesfémet, amely számos fontos következménnyel járt, hiszen masszív áremelkedést láthattunk, a jelentős vásárlások miatt összeomlott a London Gold Pool, ahol hét európai és kisebb részben az amerikai aranytartalékokat tárolták. Felgyorsította továbbá az úgynevezett Bretton Woods-i rendszer megszűnését, amelyben a országok az aranyhoz kötötték a dollárt és számos más deviza értékét is. (Ami nem feltétlen jelentett szabad átválthatóságot - szerk.)

Fontos hangsúlyozni, hogy az orosz dezinformációs anyagokkal ellentétben, amelyek tavaly a magyar közösségi médiát is elöntötték, az arany mostani szárnyalása nem fog új aranystandard rendszerrel (amikor a devizák mögött aranyfedezet áll) párosulni, ahogy a dollár vezető szerepének alkonyát sem hozza el. Már csak azért sem, mert a kínai aranyvásárlások ellenére a világ legnagyobb exportőre a partnerországokkal továbbra is döntően dolláralapú elszámolás mentén kereskedik. Az orosz gazdaság globális szerepe pedig már a háború előtt sem volt kiemelkedő, az elmúlt tíz hónapban pedig tovább gyengült.

Azt persze érdemes hozzátenni, hogy ugyan nem elszigetelt jelenségről van szó, a folyamat katalizátora egyértelműen Kína és Oroszország. Ezen országok tartalékolási politikájában pedig a gazdasági szempontokon messze túlmutató politikai motivációkat is felfedezhetünk. A központi bankok aranyhoz való fordulása ugyanis egyértelműen azt sugallja, hogy a geopolitikai folyamatokat a bizalmatlanság, kétely és bizonytalanság jellemzi. Oroszország esetében ez egészen kézzelfogható, hiszen az Egyesült Államok és európai szövetségesei befagyasztották Moszkva dollártartalékait, miközben számos orosz bankot kizártak a nemzetközi fizetési rendszerből. Kína relációjában ennél bonyolultabb a helyzet, hiszen nekik nincsenek ilyen problémáik, vélhetőleg ők részben megelőző lépésként fordultak az arany felé, hiszen Tajvan kapcsán az egyébként sem baráti viszonyuk az Egyesült Államokkal a korábbinál is jegesebbé vált.

Befektetési szempontból viszont mindenképpen izgalmas, hogy mekkora mennyiséget szívnak ki a piacról a központi bankok, hiszen a tartalékképzés egyik eredője éppen az, hogy az általuk megvásárolt mennyiség nagyrészt kikerül a piaci körforgásból. A World Gold Council (WGC) múlt hónapban közzétett becslése szerint a világ jegybankjai 673 tonnát vásároltak 2022-ben, ráadásul a tranzakciók az év második felében folyamatosan növekedtek, hiszen csak a harmadik negyedévben ezek az intézmények csaknem 400 tonna aranyat vásároltak. Ez egyébként óriási háromhavi rekordot jelent, a 2000-es évek óta ennek a közelében nem volt a központi bankok által megvásárolt arany.

Érdekesség, hogy nem csak a WGC, de az IMF is adott közre becslést, amelyek ugyanakkor nem teljesen állnak fedésben egymással. A Valutaalap ugyanis kisebb mennyiségről adott számot, igaz ők csak azt tették a statisztikáikba, amikor egy jegybank a mérlegében a tartalékok közé helyezte az aranyat, miközben voltak, akik ezt a „könyvelési tételt” nem tették meg. Minden estre az IMF szerint nem Peking és Moszkva tartalékjai nőttek leginkább a harmadik negyedévben, hanem Törökország vezette ezt a rangsort, őket pedig Üzbegisztán és Katar követte.

Függetlenedni Amerikától

Hogy a kínaiak aktivitása az IMF adatai ellenére is valósak, azt jelzi a Kínai Népbank (PBoC) bejelentése, amely azt közölte, hogy novemberben 1,8 milliárd dollár értékben 32 tonnával növelte az aranytartalékát. Ugyanakkor a Financial Timesnak a napokban megjelent cikke szerint számos bennfentes azt állította, hogy ennél lényegesen több aranyat halmozhatott fel az ázsiai ország. Mark Bristow, a Barrick Gold, a világ második legnagyobb aranybányászati vállalatának vezérigazgatója például azt említette, hogy számos forrással folytatott megbeszélései alapján ennél sokkal több nemesfém kerülhetett Kínába. Nicky Shiels, az MKS PAMP, egy nemesfém-kereskedelmi vállalat fémstratégája hozzátette, hogy a november óta látható masszív áremelkedéshez biztosan hozzájárultak ezek a jelentős vásárlások.

Érdemes kitérni a másik nagy aranyfelhalmozó állam Oroszország helyzetére is. A háború miatt a becslések szerint 300 milliárd dollár értékű vagyont fagyaszthattak be az európai és amerikai szervek, ráadásul az arany is felkerült a szankciós listákra. Mindez azzal járt, hogy egyes az oroszokkal szemben megengedő ázsiai országokba ugyan tudnának aranyat szállítani, ám nem biztos, hogy az évente kitermelt 300 tonna találna gazdára így. A szakértők szerint kézenfekvő tehát, hogy az Orosz Központi Bank (CBR) is növelte a tartalékjait annak ellenére is, hogy annak elnöke, Elvira Nabiullina a háború kitörését követően még arról beszélt, hogy ennek nem látja szükségét. A fentieken túl már csak azért is gondolják így a szakértők, mert régóta stratégiai értéket tulajdonítottak az aranytartalékok növelésének. Az orosz jegybank azt a stratégiai célt tűzte ki 2006-ban, hogy az arany részesedése 20-25 százaléka legyen a tartalékokban. 2022 februárjában, amikor a CBR utoljára publikálta statisztikai adatait, az arany 20,9 százalékot tett ki.

Carsten Menke, a Julius Baer új generációs kutatási részlegének vezetője a Financial Timesnak azt nyilatkozta, hogy az oroszországi és kínai vásárlások azt jelzik, hogy az országok egyre inkább vonakodnak az amerikai dollárra támaszkodni. A szakértő azt is megjegyezte, hogy ez jelzés más országok számára is, amelyek vagy konfliktusos viszonyban vannak a nyugati nagyhatalmakkal, vagy egyszerűen csak elég erősnek érzik magukat, hogy Amerikától minél inkább függetlenedjenek. Utóbbi kategóriába tartoznak jellemzően az Öböl-menti államok, amelyek az energiahordozók megugró árai miatt keletkező többletbevételük egy részét aranyba helyezték.

A folyamatok kapcsán az üzleti lapnak Bernard Dahdah, a Natixis, a francia befektetési bank vezető nyersanyag-elemzője úgy vélekedett, hogy a deglobalizáció és a geopolitikai feszültségek miatt a nyugati világon kívüli központi bankok elkezdtek tudtaosan törekedni arra, hogy ne csak USA-dollárban képezzenek tartalékot. Ebből a szempontból pedig a nemesfémek, azon belül is az arany a leginkább kézenfekvő megoldás. Miután a folyamat az utóbbi egy-két évben indult, ezért gyors fordulat nem várható, így legalább egy évtizedig nem fog változni az irány.