Kevés figyelmet kapott Matolcsy György két héttel ezelőtti sokkoló beszédének azon része, amelyben a jegybankelnök az aranytartalékokról írt. Pedig nagyon is érdekes mondatok hangzottak el, érdemes hát azokat felidézni szó szerint:
„Helyes volt az aranyvásárlás időzítése: 2018-ban tízszeresére növeltük Magyarország aranytartalékát és 2021-ben megháromszoroztuk, tehát összességében 3,1 tonnáról 94,5 tonnára. Ez is a 2021-es év célzott, eredményes jegybanki döntése. Az aranytartalék jelentős növekedése azt eredményezte, hogy a jegybank 345 milliárd forintnyi nyereségre tett szert az aranytartalék harmincszorosára növeléséből, ami ad majd lehetőséget arra, hogy igyekezzünk számvitelileg legális és helyes módon eltüntetni a 2022-es év veszteségét.”
Az, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) idei eredménye negatív lesz, nem újdonság – csak az utóbbi években elszoktunk ettől. Hiszen csaknem tíz évnyi nyereséges trend tört meg azzal tavaly, hogy az MNB mínusszal (közel 52 milliárd forintossal) zárt. Ez persze a szakmát nem lepte meg, hiszen amiatt, hogy a jegybank 2021 júniusában kamatemelési ciklusba kezdett, romlott az eredménye. S az MNB már akkor előrejelezte, hogy a magasabb kamatok miatt vesztesége az idén várhatóan még csak nagyobb lehet, s a további években sem szabad jegybanki profitra számítani.
„A következő évek várható negatív eredménye az elmúlt évek válságkezelésének ára. A koronavírus-járvány kitörése után ugyanis az MNB jelentősen bővítette mérlegét, így tudott olcsó forrást biztosítani a gazdasági szereplőknek” – magyarázta ez év márciusi interjúban Kuti Zsolt, a jegybank monetáris politikáért, pénzügyi piaci és makrofinanszírozási elemzésekért felelős ügyvezető igazgatója.
Így aztán senkit nem érhetett váratlanul, amikor október elején a jegybank közzétette, hogy 2022 első felét valamivel több mint 200 milliárd forintos veszteséggel zárta – amilyen mértékű mínuszra közel negyedszázada, egészen pontosan 1998 óta nem volt példa. Ekkora bukóval járt az, hogy az MNB kamateredménye az idei év első hat hónapjában majdnem 300 milliárdot veszteséget jelzett.
A féléves beszámoló alapján már akkor valószínűsíteni lehetett, hogy az egész éves veszteség még a korábban jósolt 300-400 milliárdnál is magasabb lehet, hiszen a mínuszt előidéző fő ok, a jegybanki alapkamat a június végi 7,75 százalékról még tovább emelkedett, s szeptember végén 13 százaléknál állt meg – akkor fújta le az MNB váratlanul, máig vitatott módon, a még mindig meredeken felfelé tartó infláció ellenére a kamatemelési ciklusát. S akkor még nem szóltunk arról, hogy az alapkamat helyett irányadóvá előlépett egynapos betéti kamat október közepétől érvényes 18 százalékos mértéke bizonyára csak további lyukat üt a jegybanki eredményben.
Azt, hogy mégis mekkorát, Matolcsy a két héttel ezelőtti beszédében nem számszerűsítette. Mindenesetre abból, hogy azt mondta, az aranytartalék harmincszorosára növelése révén bezsebelt 345 milliárd forintos nyereség lehetőséget ad arra, hogy – ahogy az MNB elnöke fogalmazott – „számvitelileg legális és helyes módon” eltüntessék a 2022-es év veszteségét, nem jó előjel.
De mit is kell érteni a számvitelileg legális és helyes módon? Ennek jártunk utána. Az világos, az MNB aranytartalékai felértékelődtek annak következtében, hogy ma magasabb a sárga nemesfém ára, mint volt 2018 októberében, amikor a jegybank – a hivatalos közlés szerint Orbán Viktor javaslatára (!) – az első vásárlását végrehajtotta, 28,4 tonna aranyat megszerezve. Akkor egy uncia arany (1 uncia=31,1035 gramm) ára a piacon 1228 dollár volt. Most pedig 1800 – azaz csaknem másfélszer magasabb.
A második vételt 2021 áprilisában ütötte nyélbe a jegybank, akkor még az elsőnél is több mint kétszer annyi aranyat vásárolt, 63 tonnát. Más kérdés, hogy a sárga nemesfém piaci ára akkor már 1740 dollár volt, így ahhoz képest e készlet már csak alig valamivel több mint 3 százalékkal értékelődött fel napjainkig.
E két vételen keletkezett nyereségét forgathatja be tehát az MNB. De hogyan? Eladott az aranyaiból? A kívülállók számára ez tűnik kézenfekvőnek, hiszen elvileg csak így juthat a jegybank likvid, azaz elkölthető pénzhez. Ha ezt nem teszi, akkor a könyvelésében csupán nem realizált árfolyamnyeresége keletkezik, azzal meg nem lehet veszteséget finanszírozni.
Dilemmánkkal megkerestük a jegybankot, amely az alábbi választ adta:
„Az MNB vezetése 2022 folyamán az aranytartalék fizikai formában történő megtartása mellett az arany árfolyamának ingadozásából eredő kockázat csökkentéséről döntött, ami az árfolyameredmény realizálását eredményezte.”
Ennél többet nem közöltek lapunkkal, így kénytelenek voltunk saját kútfőnkből kiokoskodni, mi történhetett. Arra jutottunk, hogy
az árfolyamingadozásból eredő kockázatot úgy tudja mérsékelni az MNB, ha határidős vagy opciós üzleteket kötött, amely eredményeként az arany további árfolyamemelkedése vagy -csökkenése nem fog sem nyereséget, sem veszteséget előidézni – magyarul, az aranytartalék az utolsó grammig megmarad, csak annak nem változik az árfolyama.
Ez lehetett tehát az a számvitelileg legális és helyes mód, amit Matolcsy említett. Vagyis, hogy learatják a nyereséget, ugyanakkor bebiztosítják magukat arra az esetre, ha megfordulna a trend és elkezdene zuhanni az arany árfolyama – igaz, ezzel a további árfolyamnyereség lehetőségétől is elvágják magukat.
Hogy aztán az ebből keletkezett 345 milliárd forint elegendő lesz-e a jegybank ma még nem ismert mértékű idei veszteségének a fedezéséhez, az kérdés. Mindenesetre nem szabad elfelejteni, hogy az arany mellett az MNB-nek még van pénztartaléka, amit a 2013-2020 közötti nyereségeiből tett félre. Ebből az eredménytartalékból fedezte már a 2021-es 57 milliárdos veszteségét, amely után még maradt 151 milliárd – ekkora összeg szerepelt a jegybank 2022. június 30-ai mérlegében. Vagyis ennyi pénzt forgathatnak be még Matolcsyék a veszteség rendezésébe.
A Fehér Ház egyelőre kivár. 
