Alig költünk öngondoskodásra
.jpg)
Súlyos lemaradásban van az öngondoskodási célú megtakarítási piac. A helyzetet súlyosbítja, hogy Európában már most is nálunk a legrosszabb az aktív dolgozók és az inaktívak aránya Súlyos lemaradásban van az öngondoskodási célú megtakarítási piac Magyarországon. Annak ellenére, hogy az öregedő kontinensen létfontosságú az öngondoskodás, 2009-ben mindössze 202 dollárnak megfelelő összeget költöttünk élet- és nyugdíjbiztosításra, ami kevesebb, mint ötöde az európai átlagnak – hívta fel rá a figyelmet Molnos Dániel, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) főtitkára.
.jpg)
Európának szembe kell néznie a kedvezőtlen demográfiai változások következményeivel: az „öreg kontinensen” egyre kevesebben születnek, s mivel a lakosság várható átlagos életkora örvendetesen nő, egyre kevesebb leendő aktív dolgozónak kell majd eltartania az egy egyre növekvő számú idős populációt.
Erre egyetlen állam sem képes, még a leggazdagabbak sem, így a jövőben növekvő szerepet kell kapnia az öngondoskodásnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy Európában már most is nálunk a legrosszabb az aktív dolgozók és az inaktívak aránya. „Öngondoskodás nélkül a ma aktív generációknak nyugdíjas kori életszínvonaluk drasztikus esésével kell szembenézniük” – jelentette ki Molnos Dániel.
A legfrissebb, európai uniós összehasonlító adatok egyelőre nem adnak okot a derűlátásra. 2009-ben Magyarországon átlagosan 202 dollárt (mintegy 42 ezer forint) fizettünk ki élet- és nyugdíjbiztosításra, miközben az Európai Unióban ennek átlagosan öt és félszeresét, 1111 dollárt (233 ezer forintot) fordítottak ugyanerre. Európában a legnagyobb összeget Dániában áldozzák jövőbeli jólétükre – legalábbis ami az életbiztosításokat illeti. A dánok tavaly 3816 dollárt (mai árfolyamon több mint 800 ezer forintot) fizettek be élet- és nyugdíjbiztosítási szerződéseikre. A legkevesebbet - évi mindössze 25 dollárt (kevesebb mint 5300 forintot) - Romániában áldoztak ugyanerre.
A friss Európai Uniós adatok azt mutatják, hogy a kelet-közép-európai országokban szignifikánsan alacsonyabb a hosszú távú megtakarítási hajlandóság. Magyarország ebben a tekintetben sajnos még a régióban sem jár az élen: Szlovéniában több mint kétszer akkora összeget, évi 431 dollárt (több mint 90 ezer forintot) költenek életbiztosításokra, s a 2009-es 241 dolláros (több mint 50 ezer forint) egy főre jutó szlovák életbiztosítási költés is meghaladja a magyarországi 202 dollárt .
A nyugat-európai országok közül kiemelkedően nagy összeget fordítanak életbiztosításra Luxemburgban és Belgiumban. 2009-ben Luxemburgban 3229 dollárt – csaknem 680 ezer forintot - fizetett ki életbiztosításra a lakosság, s Belgiumban is 2323 dollár (több mint 488 ezer forint) volt a hosszú távú öngondoskodásra szolgáló életbiztosítási megtakarítások egy főre jutó éves átlagos összege.
Az életbiztosítási díjbevételek bruttó nemzeti termékhez (GDP) viszonyított aránya nemcsak a lakosság öngondoskodási képessége és hajlandósága szempontjából fontos, hanem nemzetgazdasági szempontból is fontos mutatószám – hívja fel rá a figyelmet Molnos Dániel. Ez a mutatószám azt is jelzi, hogy a nemzeti össztermékhez viszonyítva milyen nagyságrendű, hosszú távra befektethető lakossági forrás áll rendelkezésre – tette hozzá a főtitkár. E tekintetben is van pótolnivalónk. Az Európai Unióban átlagosan a GDP 5 százalékának megfelelő összeg folyt be életbiztosítási szerződésekre 2009-ben, Magyarországon pedig a bruttó hazai össztermék mindössze 1,6 százaléka. A hosszú távú öngondoskodási hajlandóság növelése különösen egy olyan nemzetgazdaság esetében fontos, amely csökkenteni akarja külső finanszírozási függőségét, és egyre növekvő mértékben kíván a belső megtakarításokra támaszkodni.
Erre egyetlen állam sem képes, még a leggazdagabbak sem, így a jövőben növekvő szerepet kell kapnia az öngondoskodásnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy Európában már most is nálunk a legrosszabb az aktív dolgozók és az inaktívak aránya. „Öngondoskodás nélkül a ma aktív generációknak nyugdíjas kori életszínvonaluk drasztikus esésével kell szembenézniük” – jelentette ki Molnos Dániel.
A legfrissebb, európai uniós összehasonlító adatok egyelőre nem adnak okot a derűlátásra. 2009-ben Magyarországon átlagosan 202 dollárt (mintegy 42 ezer forint) fizettünk ki élet- és nyugdíjbiztosításra, miközben az Európai Unióban ennek átlagosan öt és félszeresét, 1111 dollárt (233 ezer forintot) fordítottak ugyanerre. Európában a legnagyobb összeget Dániában áldozzák jövőbeli jólétükre – legalábbis ami az életbiztosításokat illeti. A dánok tavaly 3816 dollárt (mai árfolyamon több mint 800 ezer forintot) fizettek be élet- és nyugdíjbiztosítási szerződéseikre. A legkevesebbet - évi mindössze 25 dollárt (kevesebb mint 5300 forintot) - Romániában áldoztak ugyanerre.
A friss Európai Uniós adatok azt mutatják, hogy a kelet-közép-európai országokban szignifikánsan alacsonyabb a hosszú távú megtakarítási hajlandóság. Magyarország ebben a tekintetben sajnos még a régióban sem jár az élen: Szlovéniában több mint kétszer akkora összeget, évi 431 dollárt (több mint 90 ezer forintot) költenek életbiztosításokra, s a 2009-es 241 dolláros (több mint 50 ezer forint) egy főre jutó szlovák életbiztosítási költés is meghaladja a magyarországi 202 dollárt .
A nyugat-európai országok közül kiemelkedően nagy összeget fordítanak életbiztosításra Luxemburgban és Belgiumban. 2009-ben Luxemburgban 3229 dollárt – csaknem 680 ezer forintot - fizetett ki életbiztosításra a lakosság, s Belgiumban is 2323 dollár (több mint 488 ezer forint) volt a hosszú távú öngondoskodásra szolgáló életbiztosítási megtakarítások egy főre jutó éves átlagos összege.
Az életbiztosítási díjbevételek bruttó nemzeti termékhez (GDP) viszonyított aránya nemcsak a lakosság öngondoskodási képessége és hajlandósága szempontjából fontos, hanem nemzetgazdasági szempontból is fontos mutatószám – hívja fel rá a figyelmet Molnos Dániel. Ez a mutatószám azt is jelzi, hogy a nemzeti össztermékhez viszonyítva milyen nagyságrendű, hosszú távra befektethető lakossági forrás áll rendelkezésre – tette hozzá a főtitkár. E tekintetben is van pótolnivalónk. Az Európai Unióban átlagosan a GDP 5 százalékának megfelelő összeg folyt be életbiztosítási szerződésekre 2009-ben, Magyarországon pedig a bruttó hazai össztermék mindössze 1,6 százaléka. A hosszú távú öngondoskodási hajlandóság növelése különösen egy olyan nemzetgazdaság esetében fontos, amely csökkenteni akarja külső finanszírozási függőségét, és egyre növekvő mértékben kíván a belső megtakarításokra támaszkodni.
Privátbankár - Zsiborás Gergő
