Oroszországnak 2019-ig van tranzitszerződése Ukrajnával, ezt nem akarja megújítani vele. Ezek szerint elég hosszú távon számolnak azzal az oroszok, hogy ellenségesek lesznek Ukrajnával. Persze az is igaz, hogy még amikor az oroszbarát Janukovics volt hatalmon, akkor is előfordultak tranzitviták, időnként le is állt a szállítás.
Megbízható tranzitország?
Na de ha Ukrajna még félbaráti állapotában problémás volt, akkor más tranzitország miért lenne problémamentes? Most azt mondják az oroszok, hogy ők Törökországon át megépítik a Török Áramlat vezetéket a görög határig, onnan viszont gyorsan építsük meg az EU-s elosztóhálózatunkat. Sőt, ha holnap nem kezdjük el, kész se leszünk a kitűzött határidőig, és akkor ő is félbehagyja a munkát, és nem kapunk orosz gázt.
És Törökország garancia lesz? Vele sosem lesznek tranzitviták? Kétségtelen, hogy szomszédsági és határprobléma nem lesz, mint az ukránokkal, mivel nem is határos a két ország. Az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió határos volt a törökökkel, előbbi állandóan háborúzott is vele. Most már azonban a kettő közé ékelődik Grúzia, az olajvezeték Oroszországból a Fekete-tenger alatt érné el Törökországot.
Ők fenyegetnek, mi garantáljunk
Ugyanakkor felszólítottak minket, vállaljunk kötelezettséget a hosszú távú gázvásárlásra. Vagyis összességében: azonnal építsük meg Görögországon át a mi vezetékrészünket (hogy aztán Cipraszék meg az egész EU-t zsarolhassák), egyidejűleg adjunk garanciát, hogy venni fogunk, de amit veszünk, csak ezen a csövön át fogadhatjuk.
Kissé furcsa ez a harciaskodás, miután a Gazprom tavalyi kitermelése 444 milliárd köbméter volt, miközben 617 köbmétert is ki tudnának termelni évente, vagyis kapacitás lenne még bőven. Azt mondják, azért kell garantálnunk előre a vásárlást, mert csak ebben az esetben kezdenek a további kitermeléshez szükséges beruházásokba.
Ha nem Európa, akkor Kína
Ha nem veszünk, akkor viszont Ázsiába irányítják a gázt. Egy szerződést már kötöttek is Kínával, miszerint 2018-tól Kína vesz évente 38 milliárd köbméter kelet-szibériai gázt. A Gazprom tervezi, hogy további 30 milliárd köbmétert is szállítana Nyugat-Szibériából. Kétségtelen, hogy Kína egyelőre korlátlan energiaigénnyel rendelkezik, rengeteg olajat vesz, építi az atomerőműveket. Valószínűleg a gáz is jól jönne az áramtermelésben (csökkenthetnék a környezetszennyező szén felhasználását), és a Jangcétól északra hideg a tél, ami azt jelenti, hogy egész Európa lakosságának megfelelő számú népesség háztartását kell fűteni.
A Gazprom exportja most évente 150 milliárd köbméter körüli, a kitermelés növelésével ezt tudnák megduplázni. Ezért nem teljesen érthető, hogy miért fenyegetik úgy Európát, hogy annak elmenjen végképp a kedve az orosz gáztól. Két lehetőség tűnik valószínűnek: az egyik, hogy biztosak benne, hogy Európa nem tudja máshonnan beszerezni a gázt, és így a szankciók ügyében is tekinthetjük ezt egy jelzésnek. A másik lehetőség, hogy Kína jelezhette nekik: adott esetben bármennyit megvenne, így egyúttal valamivel környezetbarátabbá téve energiafelhasználását.
A befektetési szolgáltatóknak az idén is hatalmas profitot termelnek az ügyfelek, de ez elmaradhat a tavalyi csúcstól, aminek az egyik oka, hogy egy nagy piaci szereplő beolvadt ír anyacégébe. 
