A cikk a Piac & Profit magazin október-novemberi számában jelent meg.
A Piac & Profit magazint keresse az újságárusoknál, ha lépést akar tartani a legfrissebb üzleti és társasági trendekkel! Az aktuális számot online is megrendelheti, vagy válassza az éves előfizetést! Megrendelés és előfizetés >>
A járművek beszerzése során két oldalról érdemes megközelíteni a kérdést. Az egyik a funkcionalitás, vagyis hogy mi a cél a járművel, azt milyen feladatokra szeretné használni a vállalkozás. A másik pedig a finanszírozás: mennyi pénzt, milyen cashflow mellett tud az autóra fordítani. Az igények esetenként annyira egyediek, hogy az első szempontra általános megállapításokat nehéz tenni. A finanszírozás kapcsán viszont fel lehet állítani mindenkire érvényes szabályokat.
Mennyi szabad pénze van a cégnek?
Az elmúlt időszakban relatív olcsó lett a pénz, akár a betéti, akár a hitelkamatokat nézzük, mindkettő több évtizedre visszatekintve a történelmi mélypont közelében van. Így azok a vállalkozások, amelyek be szeretnének ruházni, de ehhez nem áll rendelkezésükre elegendő saját tőke, most viszonylag kényelmes helyzetben vannak: a korábbiaknál sokkal könnyebben vonhatnak be külső forrásokat.
|
| (Fotó: depositphotos.com) |
De ha van pénz járművásárlásra, akkor is felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e tőkét tenni egy olyan eszközbe, amelynek az értéke folyamatosan csökken. Lehet, érdemesebb ezt az összeget a vállalkozás bővítésére fordítani, esetleg valamilyen pénzügyi eszközbe fektetni, amelyen hozamot tudnánk elérni. Általánosságban kijelenthető, hogy a cégvezetők hajlamosak megfeledkezni a befektetés alternatív költségéről, amit a szakirodalomban opportunity costként vagy elmaradt haszonként is emlegetnek.
Autóvásárlás esetén például elmaradt haszonként tekinthetünk arra az összegre, amit a vételár befektetésével realizálhattunk volna. Ez egy kishaszongépjármű vagy személygépkocsi általánosnak mondható hatmillió forintos vételára esetén – kockázatmentes befektetést választva – éves szinten nagyságrendileg 200 ezer forintot jelent. Sikeres cégek esetén pedig feltételezhető, hogy a tőke fedezete ennél nagyobb, így a járművásárlás alternatív költsége ilyen esetben könnyen 400-500 ezer forintra is rúghat.
Manapság a vállalkozások előszeretettel választanak olyan járműbeszerzési alternatívát, amely során nem kell lekötniük a tőkéjüket, azt inkább a vállalkozásban használják. Sőt, az idei évben megjelent MÁP Plusz nevű állampapír hozama alapján kisebb családi vállalkozások esetén az sem ördögtől való, hogy külső forrásból biztosítsák a járművek beszerzését, a cégben lévő pénzt pedig inkább kifizetik osztalékként, amit a tulajdonos befektet.
A konzervatív döntés
Ennek ellenére vannak olyan vállalkozások, amelyek inkább kifizetik egy összegben a céges járművet. Az ilyen lépések mögött lehet nagyon konzervatív vállalatvezetői megfontolás, akár arra számítva, hogy gazdasági visszaesés esetén így elkerülik a kettős szorítást, amikor a vállalkozás üzleti környezetének romlása és potenciális bevételtermelő képességének visszaesése mellett a kamatok is felfele mozdultnak. Ahogy akkor is ez marad alternatívaként, ha a pénzügyi szervezet megítélése szerint a vállalkozás nem hitelképes.
A meglévő pénz járművásárlásra fordítása az egyik oldalról természetesen nagy biztonságot ad, hiszen nem kell aggódni a hitelek miatt, a másik oldalról viszont a tőkeköltségek a vállalkozás pénzügyi hatékonyságát rontják. A 2008-as válság után persze láttunk olyan szektorokat, ahol dominóként dőltek be az adóssággal rendelkező cégek, míg a minimális hitelteherrel vagy éppen anélkül működő társaságok kényelmesen átvészelték a kritikus időszakot.
Hitel, lízing?
A külső forrásból megvalósított járműbeszerzésre elvileg alternatíva a hitel. Az egyes vállalkozások eltérő kondíciók szerint kapnak a bankjuktól ajánlatot. Előéletük, tevékenységük, árbevételük és nyereségük is meghatározza, hogy milyen hitelkamatokkal kell számolniuk. Erre a célra azonban felhasználható a Magyar Nemzet Bank által 2019 elején a Növekedési Hitelprogram keretén belül indított új NHP fix nevű konstrukció is.
Az NHP fix a korábbi szakaszoknál ugyan célzottabb, és a finanszírozható hitelcélok köre is szűkült, de a járművásárlás megmaradt. Pontosabban a feltételek azt kötik ki, hogy a program keretében csak olyan eszköz vásárolható, amely a vállalkozás üzleti tevékenységét szolgálja. A megvásárolható eszközök kapcsán csak kishaszongépjárművek jöhetnek számításba, személygépkocsit e módszerrel nem vehetünk. A konstrukció kamata 2,5 százalék.
Valójában azonban a finanszírozók nem szívesen adnak vállalkozásoknak autóvásárlási hitelt, hiszen a jogi személyiség esetén sokkal kockázatosabb biztosítékként elfogadni egy amortizálódó vagyontárgyat. Az pedig értelmetlenül bonyolítaná a helyzetet, ha az adós másik vagyontárgyára, például az ingatlanára jegyeznének be jelzálogot. Ennél sokkal rugalmasabb konstrukció a lízing.
A lízing során a lízingbe adó (finanszírozó) megveszi az autót, majd az ügyfélnek (lízingbevevő) adja használatra. Vagyis a finanszírozó a tulajdonos, az ügyfél pedig az üzembentartó. A finanszírozónak nem kell az adós csődje miatti kockázatot futnia, hiszen ha az nem fizet, akkor „visszaveszi” a vagyontárgyat, jelesül a járművet.
A zártvégű lízing a gyakorlatban nagyon hasonlít a hitelhez: mindig az adásvételhez kapcsolódik, az áfatörvény szerint pedig a lízingbeadó szempontjából termékértékesítésnek minősül az ügylet. Ebben az esetben a futamidő alatt a forgalmi engedélyben és a törzskönyvben tulajdonosként a lízingbeadó szerepel, a lízingbevevő pedig az üzembentartó. Csak a lízingszerződés végén kerül a jármű a vevő tulajdonába: az összes lízingdíj, maradványérték és egyéb felmerülő tartozás kiegyenlítése után a lízingbeadó lemond a tulajdonjogról, amit a lízingbevevő automatikusan megszerez.
Az operatív lízing a legnépszerűbb
Az utóbbi időben egyre népszerűbb lett a piacon az operatív lízing, amely során egy pénzügyi konstrukció – vagyis a gépjárműfinanszírozás – mellett a felek a fenntartásra és a kezelésre is szerződnek. Előnyös, hiszen a vállalkozásnak nem kell tárgyi eszközökben tartania a forrásait, így azok szükség esetén átcsoportosíthatók, és hitelt sem kell felvennie, így a hitelképességet tükröző pénzügyi mutatók is kedvezőbben alakulnak. Ráadásul a gépjármű használatáért fizetett bérleti díj költségként elszámolható.
2019. január 1-től megváltoztak a személygépkocsi bérleti díjához kapcsolódó áfalevonás szabályai azoknak a vállalkozásoknak, amelyek bérelnek, vagy nyílt végű, operatív lízing keretében használják a járműveiket. Idén már útnyilvántartás vezetése nélkül is levonható a személygépkocsi bérleti díjára fizetendő áfa 50 százaléka. A változás kapcsán a szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy nem kötelező az átalányelszámolást választani, ezután is vissza lehet igényelni a teljes áfát útnyilvántartás vezetésével. A legtöbb céges autót egyébként döntően céges utakra használják, a vállalkozások pedig továbbra is élhetnek a törvény által biztosított választási jogukkal, és az üzleti használat arányában igényelhetik vissza a bérleti és lízingdíj áfáját.
Érdemes utánaszámolni, hogy hogyan járunk jobban, hiszen az autó értékétől függően több milliós is lehet a különbözet a kétféle adózás között. Ne feledjük, az autó teljes áfájáról beszélünk, nem csak a havi részletekéről. Minél drágább az autó, és minél magasabb a céges utak aránya, annál nagyobb az útnyilvántartás vezetésével elérhető megtakarítás az átalányadóhoz képest.
A Fed elnöke ellen indított hadjárat könnyen visszafelé sülhet el. 
