Már megint mi történt Kínában? Még egy új gépet villantott a légierő

Amikor január elején arról írtunk, hogy rögtön két teljesen különböző újgenerációs „lopakodó” harci gép bemutatásával „sokkolta a világot” a kínai légierő, nem gondoltuk volna, hogy ugyanezt a címet már augusztusban esetleg újra el lehetne lőni. Márpedig Kína augusztus elején egy újabb, harmadik lopakodó gépet mutatott meg a világnak.

Ahogy a 2024 utolsó napjaiban a levegőbe emelkedett J-36 nehéz vadászgép (esetleg egyenesen bombázó), valamint az akkor még J-XX vagy J-XDS, azóta már inkább J-50-es néven emlegetett kisebb gép, ennek sincsenek hátsó vezérsíkjai, és láthatóan ez a gép is elsősorban a minél nehezebb észlelhetőséget célozta meg (azaz a köznyelvben „lopakodó”-nak nevezett kategóriába tartozik).

Csak tippelni lehet

De mi lehet ez az új gép? Egyelőre még csak alacsony felbontású képek készültek erről a szerkezetről, és ezeken a levegőben, alulról, viszonyítási pontok nélkül látható, így természetesen inkább csak találgatni lehet. A gép semmiképpen nem tűnik kicsinek, és a farokrészen kivehető két kiemelkedés talán kéthajtóműves kialakításra utalhat. A nagyjából W-t formázó hátsó kialakítás előtt az tűnhet fel, hogy a gép törzse viszonylag szélesnek tűnik – ez azt sejteti, hogy a gépben bőven lehet hely üzemanyagnak, illetve más „rakománynak”, azaz fegyvereknek és szenzoroknak is.

Az egyik képen mintha két kerék lenne kivehető az első futóművön – ha így van, akkor az azt jelentheti, hogy itt nagyobb igénybevételre számítanak a mérnökök vagy a gép súlya miatt, vagy esetleg azért, mert „keményebb”, repülőgéphordozókon végrehajtott leszállásokra tervezték. A gép a két eddig látott újgenerációs, hátsó vezérsík nélküli kínai gép közül alapvető megoldásaiban, formájában inkább a J-36-ra emlékeztet az új gép, míg méretben inkább a J-50-hez állhat közelebb.

A szakértők mindenesetre a kevés információ alapján alapvetően két verziót tartanak elképzelhetőnek. Az egyik az, hogy a most megmutatott gép a J-50-es versenytársa lehet a „klasszikus” vadászgép-feladatokat ellátó újgenerációs gép posztjára. A J-36-osról egyértelműen kiderült, hogy egy nagyobb méretű, nem igazán gyors irányváltásokra, hagyományosabb értelemben vett légiharcra tervezett modell. Elképzelhető tehát, hogy az új gép a J-36-ost fejlesztő Csengdu verziója egy kisebb, fordulékonyabb, légiharcra, a légtér uralására tervezett modellre, és mint ilyen, a Senjang gyár J-50-esével versenyezhet a sorozatgyártás és a rendszeresítés felé vezető úton. Az sem kizárható, hogy ez az új modell a J-36 egy kisebb, repülőgéphordozók fedélzetéről is bevethető változatának prototípusa.

A másik fő lehetőségnek azt látják a szakértők, hogy ez egy pilóta nélküli gép, és a kínai légierő wingman-programjának a része. A magyarul kísérőnek, esetleg szárnysegédnek fordítható kifejezést olyan drónokra használják, amelyeket nem önálló működésre, hanem a pilóta vezette gépekkel közös műveletekre terveznek. Ezek feladata az lenne, hogy több szempontból is kiterjesszék a köteléket vezető hagyományos harci gép képességeit, például szenzorokkal, kiegészítő és tartalék fegyverzettel, a beérkező ellenséges eszközökkel szemben „csaliként” működve, vagy adott esetben akár kamikazeként is becsapódva, az ellenséges célpontokba.

Ilyen fejlesztések természetesen az amerikai haderőnél is zajlanak, de Kínának sem ez a gép lenne az első ilyen próbálkozása, sőt. Szintén még a nyáron került elő egy felvétel egy wingmannek tűnő, hátsó vezérsík drónról, amely két Y-9-es szállítógép társaságában repült, de a mostanihoz képest egyértelműen más formával rendelkezett.

Szeptemberben okosabbak lehetünk?

Egy június első felében, a Pekingtől délnyugatra található Jangfang légibázisról készült műholdképen az elemzők öt különböző, nagyobb méretű (9-12 méter hosszú, 6-11 méter szárnyfesztávolságú), feltehetően ilyen wingman-szerepre szánt drónt véltek felfedezni (bár nem tudni, hogy ezek között nem volt-e megtévesztési céllal odatett makett is), és ezek közül négy nem rendelkezett hátsó vezérsíkokkal. Ezen a bázison szokott készülni a kínai légierő a minden évben szeptember 3-án, a Japán felett aratott második világháborús győzelem emlékére tartott díszszemlére.

A new image was revealed showing the supposed to be CCA (loyal wingman) designs for the upcoming military parade. pic.twitter.com/drqx7dR83U

— @Rupprecht_A (@RupprechtDeino) August 3, 2025

Elképzelhető, hogy a most a levegőben is lefotózott gép a földön is megfigyelt drónok egyike, de egyelőre ezt nem lehet biztosan megállapítani. Az viszont biztosnak látszik, hogy a szeptember 3-ai díszszemlén fel fog vonulni néhány fejlesztés alatt álló drón is, így az elemzők talán kapnak némi „muníciót”, hogy jobban meg tudják határozni, pontosabban milyen irányokba is fejleszt a kínai légierő és milyen típusokat.

Érdekes kérdés, hogy vajon pontosan mi történik a kínai légierőnél, miért láthatunk egyszerre ennyi új, lopakodó, hátsó vezérsík nélküli típust? Elképzelhető, hogy a kínaiaknak sikerült valamilyen áttörést elérni ebben a technológiában, amely megnyitja az utat az új fejlesztések előtt, és most kísérleteznek a lehetőségekkel. Az sem kizárt, hogy a kínai állam tudatosan versenyezteti egymás ellen a különböző hadiipari cégeket, mivel rájöttek arra, hogy a verseny szülte nyomás jobb végeredményt szül, mintha már egy korai szakaszban kiválasztanák a legjobbnak tűnő tervet, és csak azt a típust fejlesztenék.

A third image of that mysterious CCA UCAV (?) was just posted by by78/SDF. pic.twitter.com/mZDdIOuJJ2

— @Rupprecht_A (@RupprechtDeino) August 4, 2025

Végezetül azért azt a lehetőséget sem szabad teljesen elvetni, hogy mindez részben legalábbis zajkeltés, ködösítés, és az ellenséges hírszerzés(ek) és elemzők összezavarását, megtévesztését is szolgálja. Egyesek szerint ez a legújabb gép egyáltalán nem is létezik, és a képeket csak hamisíottátk maguk a kínaiak, esetleg lelkes internetezők. Ahogy korábban írtuk, valószínűnek látszik, hogy a Trump-kormányzat gyors – egyesek szerint elsietetten gyors – döntését az F-47-es, következő generációs vadászgépről éppen a kínai gépek decemberi „megreptetésének” hatására hozta. (Erről bővebben az alábbi ajánlóra kattintva olvashat.)

Elképzelhető, hogy a kínai stratégia része az is, hogy újabb és újabb típusokkal, tervekkel „bombázzák meg” a világsajtót és ezen keresztül a rivális kormányokat, hírszerzőket, stratégákat, akiknek így nehezebb a zajból kiszűrni a valóságot.

Akárhogy is, most már nem lehet tagadni, hogy a kínai légierő nem egyszerűen a nyomába eredt az amerikainak, hanem egyes területeken behozta technológiai lemaradását, más területeken pedig már látszólag előtte is jár a nagy ellenfélnek.