A követeléskezelő akkor lép be például egy bank és az ügyfél közé, amikor a lejárt tartozások miatt már felmondó nyilatkozatot küld a hitelintézet. A követeléskezelés célja tehát a lejárt tartozások érvényesítése, behajtása, elsősorban úgy, hogy az adóst ne ellehetetlenítsék, hanem együttműködésre ösztönözzék. Ez a hitelt felvevőnek is érdeke, a tartozás ugyanis magától nem tűnik el, sőt a késedelmi kamat miatt idővel csak nő az adósság. Ha pedig végrehajtásra kerül sor, számos egyéb költséggel is kalkulálni kell, amelyek jelentősen megemelhetik a tartozás összegét.
„Legjobb megoldást csak egy megállapodás hozhat, ezért, ha megkeresésünk érkezik egy követeléskezelőtől, ne dugjuk homokba a fejünket, hanem mindenképpen vegyük fel velük a kapcsolatot” – mondja Bartók György, a Takarék Követeléskezelő vezérigazgató-helyettese. „A követeléskezelők elsősorban a párbeszédre és a megállapodásra törekednek. Bármilyen megállapodás jobb, mint egy bírósági határozat” – teszi hozzá a szakértő.
Miért éri meg egyeztetni?
Ha az adós partner az egyeztetésben és a megoldáskeresésben, akkor plusz költségek és hatósági következmények, például inkasszó elszenvedése nélkül rendezheti a tartozását. Ez mind az ügyfélnek, mind a követeléskezelőnek jóval idő- és költséghatékonyabb megoldás, mint a végrehajtás, és az egyéni érdekeket is jobban figyelembe lehet venni. A követeléskezelő ugyanis nemcsak a tartozást követelni, hanem segíteni is tud az ügyfélnek az egyedi megoldás kidolgozásában. Partneri viszony esetén például átmeneti törlesztési moratóriumot biztosíthat, közös értékesítési megállapodást köthet vagy részletekben történő fizetést is engedélyezhet.
„Együttműködés hiányában viszont nem tudunk mást tenni, mint átadni a követelést a végrehajtónak, akik már hatósági jogkörrel vannak felruházva, vagyis lefoglalhatják és elárverezhetik az adós ingatlanját és egyéb értéktárgyait. A végrehajtás azonban tovább lassítja a tartozás rendezését, mialatt a késedelmi kamat nő, és a végrehajtási költségek is csak növelik az adósságot, ezért érdemes ezt megpróbálni elkerülni” – magyarázza Bartók György.
A szakértő azt is elmondja, hogy a sztereotípiákkal ellentétben a követeléskezelői piac konszolidálódott, a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzi, és a szereplőinek komoly előírásoknak, részben az MNB-től származó fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek kell megfelelniük. Ez a garanciája annak, hogy az ügyfeleik problémáival érdemben foglalkozzanak, és lehetőség szerint minden fél számára megfelelő megoldást keressenek.
Mit tegyünk, ha megkeres a követeléskezelő?
- Mindenképp foglalkozzunk a megkereséssel, a halogatás csak növeli az adósságot, és előbb-utóbb biztosan fizetnünk kell.
- Vegyük fel a kapcsolatot a követeléskezelővel, és egyeztessük az adatainkat.
- Gondoljuk át az anyagi helyzetünket, mennyi pénzt tudnánk törlesztésre szánni.
- Tájékoztassuk erről a követeléskezelőt is, és kérjük a tanácsát a helyzet megoldásában.
Ne bízzunk a követelés elévülésében, mert még ha sikerül is, például a KHR nyilvántartásból nem feltétlenül kerülünk ki automatikusan, ami egy későbbi hitelfelvételt, állami támogatásokban történő részesülést is ellehetetleníthet.
Több európai ország esetében is hasonló tendenciák jelentek meg. 
