Három független parlamenti képviselő törvénymódosító javaslatot nyújtott be pénteken a parlamenthez, melyben az évi 5000 forint kamarai hozzájárulás eltörléséhez, egyben az idén befizetett összegek visszautalásához kérik az országgyűlés támogatását. Valamint ahhoz, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal álljon le a tartozások behajtásával (erre törvény kötelezi a szervezetet), továbbá a kamarai nyilvántartásba vételhez értelemszerűen ne legyen szükség a kamarai hozzájárulás megfizetéséhez - vagyis a tagságot megtartanák, de pénzt nem szedhetne ezért a kamara. Végül az is benne van a javaslatban, hogy a kamaráknak továbbra is nyújtaniuk kell a szolgáltatásaikat, csak a törvény elfogadását követően már "ingyenesen".
A javaslat sorsa nem lehet kétséges, a kormánypárti többég biztos nem fogja azt támogatni, amiért mégis megemlékezünk róla, az a független képviselőknél jóval szélesebb körben tapasztalható elégedetlenség a kamarákkal. A vállalkozások ugyanis nem látnak összefüggést a befizetett hozzájárulás és a kamarai szolgáltatások között, sokuk egyáltalán nem kerül kapcsolatba ezekkel a testületekkel, csak a pénzt fizeti be.
Erre visszavezethetően sokan nem is teljesítik a törvényben rögzített kötelezettségüket. Így aztán milliárdos nagyságrendű, tehát tetemes hátralék gyűlt fel a kamaráknál, melyről egyebek mellett ebben a cikkünkben számoltunk be.
Az ellenzéki javaslat időzítése adja meg a választ arra, hogy valójában mi motiválhatta a független képviselőket. Nem más, mint az, hogy politikai választ adjanak Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, aki az elmúlt hetekben több olyan javaslatát is a nyilvánosság - illetve személyesen Orbán Viktor miniszterelnök - elé tárta, melyekkel az arányos teherviselésre hivatkozva az önkormányzatok mozgásterének szűkítését célozta. Az iparűzési adó két évre szóló felfüggesztése, vagy az egyéb helyi adók befagyasztása elsősorban a nagytelepüléseket érinti érzékenyen, azt a kört, ahol a 2019-es önkormányzati választáson az ellenzéki erők a várakozásokon felül szerepeltek.
Ez rögvest reakciókra késztette az ellenzéki pártokat, amelyek már akkor megfogalmazták, hogy Parragh László jobban tenné, ha inkább a saját felségterületén szabadítana fel forrásokat a járvány elleni védekezésre, a kamarai hozzájárulásokból befolyó összeg átengedésével.
Miután a kamarai elnök által javasoltak közül a helyi adómértékek befagyasztásáról kormánydöntés is született, az ellenzéki pártok még jobban felháborodtak. Ennek a felháborodásnak lehet a szüleménye a cikkünkben tárgyalt javaslat, amelyet Szél Bernadett, Hadházy Ákos és Szabó Szabolcs nyújtott be. S mindezek alapján nem lehet kétséges, hogy az indítványuk célkeresztjében Parragh László áll - szintúgy utalva az arányos teherviselésre, csak már kamarai oldalról.
Valójában azonban minden területi kamarát eltalálna a törvénymódosítás, azokat is, amelyek egyébként komoly vitákat folytatnak az MKIK vezetésével egyes szakmai kérdésekben. A Parragh-féle testület ugyanis nem szed be kamarai hozzájárulást, az a területi kamarákon keresztül zajlik, az MKIK "csak" részesedik a befolyó összegből. Ez természetesen nem válasz a kamarai hozzájárulás hasznosulása körüli kérdésekre, de érdemes rögzíteni, hogy az indítvány minden kamarától megvonná ezt a bevételt. (Nem érdemi hibája a törvénymódosító javaslatnak, hogy az indoklás része duplikáltan jelenik meg.)
Addig nem mond le a fegyveres ellenállásról. 
