| Lájkold a Privátbankárt, mi adunk 10 forintot - fogjunk össze együtt a gyerekekért! >> |
A ”húsvéti sonka” általában gyűjtő megnevezésként él a fogyasztók fejében, hiszen ezek szezonális termékek, az ünnepi időszakban vásárolhatók meg az üzletekben. A húsvéti sonka lehet nyers vagy hőkezelt, bőrös vagy bőr nélküli, csontos vagy csont nélküli sertéscomb vagy lapocka, tarja, karaj vagy csülök.
Ha hagyományos ízekre vágyunk, a parasztsonka terméket kell választani, ami bőrrel és szalonnával fedett, megfelelően formázott sertéscomb vagy lapocka, amelyet sózással, pácolással és füstöléssel tartósítanak, és egészben vagy darabban forgalmaznak - tudta meg a Privátbankár a Bonafarm Csoporttól.
1. Vegyük szemügyre a különböző termékeket!
A jó minőségű füstölt sonka jellemzője, hogy „pácérett”, azaz a terméket megvágva a metszéslapja egyöntetűen bordó, sötétrózsaszín, íze kellemesen sós – tehát jellegzetesen füstölt színű, ízű és illatú. Alapvető elvárás, hogy a sonka ne legyen „véraláfutásos”, a bőrös részen esetleg rosszul szőrtelenített. A termék állománya tapintásra nem lehet puha, nyomás nélkül levet engedő vagy éppenséggel túl kemény, beszáradt. Jó minőségű sonka esetében zsír-, folyadék-, só- vagy zselékiválást nem láthatunk a csomagoláson!
A prémium termékek előállítása során a pácolás hagyományosan sózással történik, míg az olcsóbb tömegtermékek gyorspácolással, változó páclébevitellel készülnek. A felvágatlan sonkáról kívülről nem állapítható meg, hogy az hagyományosan érlelt, vagy gyorspácolt, főtt termék-e. Felvágás után már látható, hogy a hagyományos nyers sonka jellemzően sötétvörös, a gyorspácolt termék viszont sokkal világosabb. Ha a sonkát könnyen össze lehet nyomni, valószínűleg túl sok páclével készült. Ez az eltarthatóság szempontjából jelent hátrányt.
2. Olvassa el a címkét!
Azt a terméket, amelyikről hiányzik a címke, inkább ne vegye meg! A címke elárulja a sonka alapanyagát, utal a feldolgozott testtájra és informál a termék színhústartalmáról. Utóbbi szempontjából óriási a szórás a magyar piacon. Találkozhatunk gazdag, 88 százalékos sertéscomb tartalmú vagy 63%-os pulykamell tartalmú sonkával, de van olyan is, amelynek a hústartalma még az 50 százalékot sem éri el.
A címkének tartalmaznia kell az előkészítés módját (darabolt vagy kötözött), fel kell tüntetni a hőkezelés módját (nyers vagy főtt), a pácolás és a füstölés módját, valamint nyers sonkák esetén azt, hogy a termék nyersen vagy főzve, illetve sütve fogyasztható.
A gyorspácolt sonkák címkéjén olykor ijesztően hosszú felsorolást találunk a különböző adalékanyagokról, ízfokozókról és állományjavítókról, de pusztán emiatt nem kell meghátrálni, hiszen ezekből kizárólag engedélyezett mennyiséget tartalmazhatnak a termékek.
A címkén szerepelnie kell az EU által kiadott regisztrációs számnak, amelyet lédig termékek esetében a szállítólevél kell, hogy tartalmazzon, ezen kívül a gyártó nevét.
3. Olyan helyen vásároljunk, ahol nem ért még csalódás!
Húsvéti sonkát vásároljunk ott, ahol egyébként is szoktunk húst, húskészítményeket venni és nem érte még csalódás – akár hentes üzletről, akár szupermarketről legyen szó. A lényeg, hogy ne vásároljunk ismeretlen helyen, csak azért, mert ott olcsóbb.
A hatóságok húsvét táján külön figyelik a szezonális termékeket. Gyakori szabálytalanság a többi között a húskészítmények nem megfelelő tárolás miatti romlása, valamint hogy a termékek jelöletlenül, vagy hibás, illetve hiányos jelöléssel kerülnek forgalomba. A laboratóriumi vizsgálatok időnként túl magas konyhasó-tartalmat mutatnak ki. Az Élelmiszerkönyv előírja, hogy a nyers sonkák és a parasztsonkák nátrium-klorid-tartalma nem lehet több mint 7 százalék, főtt sonkáknál pedig 4,5 százalék a határérték.
