A statisztikák szerint a magyarul királyt jelentő Vang családnevet a lakosság kevéssel több mint 7 százaléka, mintegy 95 millió ember viseli. Alig lemaradva, 93 millióval a Li a második, míg 85,5 millióval a Csang a harmadik leggyakoribb név a kínaiak körében. E nevek elterjedtségét egy kínai szófordulat is jól mintázza, az "akárki, X. Y." kifejezésére a kínaiban a "három Csang, négy Li" frázis szolgál az MTI összeállítása szerint.
Tíz olyan név van, amit legalább húszmillió ember mondhat magáénak, köztük a Liu, a Huang és a Cseng. A leggyakoribb húsz családnév mindegyikét több mint 12 millióan viselik: a húszas toplista második felében szerepelnek többek közt a Csu, Hu, Ma és a Kuo nevek.
Pedig lett volna idejük több vezetéknevet kitalálni
Az MTI kis színes összeállítása arra is kitér: a Sang-dinasztia idejéből (Kr. e. 1600 - Kr.e. 1059) származó első írásos emlékként fennmaradt jóslócsontok szerint Kínában használtak a világon elsőként vezetékneveket az egyes családok megkülönböztetésére, igaz, kezdetben csak az előkelő származásúakat illette a kiváltság.
A vezetéknevek használata az első kínai császár, Csin Si Huang-ti (Kr. e. 260 - Kr. e. 210) ideje alatt vált a lakosság más rétegeiben is elterjedtté. A száz leggyakoribb családnévről már a Szung-dinasztia ideje alatt (960-1279) jelent meg összeállítás (Pajcsiahszing), eszerint akkor még a Csao, a Csien és a Szun nevek vezettek, de a Vang, a Li és a Csang is már akkor a legnépszerűbbek sorába tartozott.
Talán meglepődik azon, amivel a kutakon szembesül. 
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
Szembeúszva a világpiaccal: miért esnek ilyen látványosan a magyar kötvényhozamok?
