A nehézfém tartalom egyik halrudacska esetében sem haladta meg a jogszabály által megengedett határértéket, ahogyan azok sótartalma is megfelelt a jelölésen feltüntetett értéknek. Két termék esetében azonban a jelöltnél alacsonyabb fehérjetartalmat mutatott ki a laboratóriumi vizsgálat. A kedveltségi vizsgálaton ezúttal is laikus és szakértő kóstolók vettek részt, akik a termékek ízét, állományát, illatát, valamint külső megjelenését értékelték. A pontszámok alapján így az első helyen a COOP halfilérudak, másodikként a Tesco halrudak, míg harmadik helyen a Gran Mare halrudacskák elnevezésű termék végzett.
Azok a fránya jelölések
A halrudak esetében lényeges tulajdonság ugyanis, hogy milyen hal-alapanyagból állítják elő. A termékek nagyobb részét halfiléből készítik, de sok olyan termék is található a piaci kínálatban, amelyek alapja aprított, vagy darált halhús, illetve halhúspép. Ha a halrudacska nem filé alapanyagból készült, arról a vásárlót egyértelműen tájékoztatni kell a termék megnevezésében. Ezért súlyos hibának számított, ha ez a megnevezés nem megfelelő vagy hiányos volt, de kisebb hiányosságot jelentett a nem megfelelő tápérték-jelölés vagy az adalékanyagok pontatlan megjelenítése.
A halfaj feltüntetése a halat összetevőként tartalmazó, feldolgozott termékek esetében nem kötelező, a vizsgált 30 halrudacska többségénél mégis szerepeltették. A szakemberek 13 terméknél tudták elvégezni a fajazonossági vizsgálatot és mindössze egy esetben találtak eltérést a jelölt és a laboratórium által megállapított faj között. A csomagoláson feltüntetett „chilei szürke tőkehal” (Merluccius gayi) helyett a laboratóriumi vizsgálat „észak-csendes-óceáni hekk” (Merluccius productus) halfilé tartalmat állapított meg.
Igaz, volt honnét erősödni. 
