Az, hogy az internetre kapcsolódó eszközök száma rohamosan növekszik, nyilván senkinek sem meglepetés - szembesülni az online kommunikáló eszközök számával azonban mégiscsak meghökkentő dolog. Különösen akkor, ha belegondolunk abba, hogy internetes eszközök körébe nem csak az okostelefonokat, tableteket, laptopokat, PC-ket és konzolokat számoljuk bele, hanem az összes olyan dolgot, ami a "dolgok internetének" (Internet of Things) egyre bővülő hálózatába tartozik. Ide tartoznak az okostévék és -hűtők, a különböző mezőgazdasági szenzorok, közlekedést segítő érzékelők, önvezető autók, távolról menedzselhető IP-kamerák, okos villanyórák - csupa olyan eszköz, amelyek egymással (is) kommunikálva képeznek egy olyan rendszert, ami alapjaiban változtatja meg az életünket.
Az International Data Center (IDC) folyamatosan ad előrejelzést az internetre kapcsolódó eszközök számáról. Legutóbbi, júniusban kiadott előrejelzésük szerint 2025-re 41,6 milliárd eszköz kapcsolódik majd a globális hálózatra világszerte - éves szinten 79,4 zettabájt adatot forgalmazva (1 zettabájt 1 000 milliárd gigabájt, ha valakinek esetleg így könnyebb elképzelni...).
Ennyi eszközt, ekkora adatforgalmat a ma használt mobilkommunikációs technológiákkal bajos lenne kiszolgálni. Arról nem beszélve, hogy ha az életünknek szerves részévé szeretnénk tenni a folyamatosan online kommunikáló eszközöket, akkor nem fér bele, ha az önvezető autónk elveszíti a kapcsolatot a dombok között vagy a mélygarázs alsóbb szintjén, a termőföldekre kihelyezett érzékelők nem találnak hálózatot, vagy egy irodaházban elhelyezett több száz érzékelőt-kütyüt kétnaponta fel kell tölteni.
Ezekre a kérdésekre már létezik válasz: az úgynevezett Narrowband-IoT technológia épp azokat a korlátokat hivatott ledönteni, amit a korábbi technológiák állítanak a dolgok internetének széleskörű elterjedése elé.
A Narrowband-IoT egy keskenysávú kapcsolaton keresztül működő vezeték nélküli technológia. A hagyományos mobilkommunikációhoz képest jóval nagyobb hatótávolságú, és
nagyságrendekkel alacsonyabb energiaigényű. Ez azt jelenti, hogy az IoT eszközök számára hálózati lefedettséget biztosíthat olyan helyeken is, amelyek korábban "fehér foltként" szerepeltek a térképen. Így például a városoktól és autópályáktól távolabb fekvő mezőgazdasági területeken elhelyezett érzékelők is folyamatosan képesek adatot szolgáltatni. Mivel ezek jellemzően kisméretű adatcsomagok, amelyek átvitele csak pillanatokig tart, minimális az eszközök energiafogyasztása: egy elemmel akár 10 évig is képesek működni.
A Narrowband-IoT segítségével így olcsón, tömegesen lehet eszközöket telepíteni és működtetni akár olyan területeken is, amelyek korábban nem vagy csak nagyon drága beruházások segítségével voltak bevonhatóak a mobilhálózatok lefedettségi területére. Attól hogy olcsó és egyszerű, még nem kisebb a megbízhatósága, mint a hagyományos mobilinternet-technológiáké: a Narrowband-IoT a meglévő mobilhálózatra épül, így a hagyományos mobilhálózatokkal szemben támasztott szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelnie.
A keskenysávú kapcsolaton keresztül működő vezeték nélküli technológia persze nem csodafegyver: maximális adatátviteli sebessége a 4G-hálózatokhoz képest rendkívül alacsony, maximum 200 kilobit másodpercenként (szemben a 4G hálózatok átlagosan 15-70 Mbit/s letöltési sebességével) - így nem alkalmas a "hétköznapi" internetezésre, filmnézésre, online zenehallgatásra. Sokkal inkább igazi célszerszámnak nevezhető, ami az IoT eszközök tömeges elterjedését és megbízható, stabil működését teszi lehetővé rendkívül alacsony költségszint mellett.
A technológia számos új üzleti lehetőséget teremt mindenkinek a kisvállalatoktól a legnagyobb szereplőkig - cikksorozatunk következő részében gyakorlati példák segítségével mutatjuk be, milyen újdonságokat hoz a Narrowband-IoT.
A tenger alatti villamosvezetket rongálta meg. 
