Választások előtt mindig felmerül a kérdés, hogyan teljesített az ország? Általában először a GDP növekedését szokták előhúzni, mint általános mérőszámot, de az árak, a devizaárfolyamok különbségei miatt nem biztos, hogy pontos képet ad. Az Eurostat táblázatai között van egy, amely a GDP-t egyrészt egy főre vetítve ábrázolja, másrészt az árszínvonal-különbségek kiküszöbölésével (vásárlóerő-standard, PPS-alapon).
Így számolva 2010-ben Magyarország az EU 28 (akkor még 27) tagállama átlagának 65 százalékát érte el. Hat évvel később, 2016-ban, ez az utolsó ismert adat, az ország az EU 67 százalékát hozta. Ez két százalékpontos, másképpen kalkulálva, a két számot elosztva, mintegy három százalékos javulás.
Kérdés, hol tartanak a többi, hasonló feltörekvő európai országok. Egyes, a 2008-2009-es válság alatt vagy később komolyan megrokkant államok, mint Görögország, Ciprus, Portugália, visszafelé haladtak a fejlődésben, távolodtak az EU-átlagtól. Közvetlen szomszédaink közül Horvátország és Szlovénia alig mozdult. Szlovákia nálunk kissé jobban, Románia sokkal jobban közelített az EU-átlaghoz.
Legalábbis százalékban, mert Románia nagyon alacsonyról indult, és még most is le van tőlünk rendesen maradva. Bulgária még inkább. Csehország és a balti államok egy része viszont alaposan elhúzott, kissé Lengyelország is megelőzött bennünket ezen mutatószám alapján hat év alatt.
A lengyelek 2010-ben csak 62 százaléknál tartottak, most 68-nál. (Mi 2005-ben álltunk az EU 62 százalékán, akkor a lengyelek csak 50 százalékon.) A csehek 2010-2016 között 83-ról 88 százalékra javítottak, szinte már nyugat-európai szinten vannak.
Két ok miatt valamivel, 1-2 százalékkal jobb lehet a helyzet Magyarországon, mint az Eurostat adatai. Egyrészt 2017-ben a magyar GDP növekedése meglehetősen magas volt, ha nem is mindenkinél magasabb. A másik, hogy a magyar statisztikák nem tudják vagy nem próbálják meg mérni a kivándorlást. Így a hazai GDP tulajdonképpen kevesebb lakosra oszlik meg, mint a hivatalos szám, így a tényleges egy főre jutó GDP is magasabb lehet a hivatalosnál.
A karrier-lehetőség, a fizetés és az innováció is több a multiknál. 
