|
| Boris Johnson. Forrás: Wikimedia commons |
Dilemma
A főpolgármester döntése, pontosabban az előtte álló dilemma nem egyszerű. Önmagában még azt sem lehet tudni, mi az igazi véleménye a kérdésről (eddigi nyilatkozatai ellentmondásosak), viszont döntését, hogy melyik oldalra áll nyilvánosan, az határozza meg, melyik esetben kerülne közelebb az áhított miniszterelnöki székhez.
Johnson ugyanis meglehetősen ambiciózus: a megtisztelő főpolgármesteri címet, melyet 2008 óta visel, szívesen a miniszterelnökire cserélné. Johnson a Konzervatív párt tagja, főpolgármestersége előtt parlamenti képviselő volt (tavaly óta újra), ezt megelőzően pedig újságíró, aki éles kritikákkal illette az Európai Bizottságot Brüsszelben.
Két ciklus elég
A jelenlegi miniszterelnök, David Cameron jelezte, hogy többször nem kíván indulni a posztért. Ez helyes is, miután a tapasztalatok szerint sokszor nem jó, ha egy ember kettőnél több miniszterelnöki vagy elnöki ciklust tölt be. Angela Merkel esetében is a harmadik ciklusban jelentkeztek a gondok, Amerikában pedig eleve csak kétszer lehet elnök valaki. Az orosz alkotmány is így szabályoz, de ott megvan a lehetőség, hogy egy kihagyás után újra induljon az illető, így lett Putyin harmadszor is elnök.
De vissza a britekhez: ki lenne hát Cameron utódja a miniszterelnök-jelöltségben, illetve a miniszterelnökségben, ha pártja legközelebb is nyerne? A papírforma szerint George Osborne jelenlegi pénzügyminiszter, elvileg rá vár a poszt. Csakhogy a papírforma a Konzervatív pártban utoljára 1955-ben, Anthony Eden esetében jött be. A Munkáspártban pedig nem is olyan rég volt egy kifejezetten rossz példa: a népszerű Tony Blair adta át a kormányrudat Gordon Brown pénzügyminiszternek, aki végül csúfos bukást hozott pártjának.
Sakkparti
Így tehát nyitott a pálya a meglehetősen népszerű Boris előtt, csakhogy pártjában megosztottság uralkodik, pont az Brexit kérdésében. A pár egy része, köztük Osborne, teljes erővel támogatja a miniszterelnököt a mindenáron való bennmaradásban, viszont a másik része ellenzi azt. Ezért Johnson alaposan végiggondolja, milyen döntést hozzon, melyik esetben mennyi barátot és mennyi ellenfelet gyűjt.
Ha a kilépés mellett kampányol, és nyer, összeomolhat a kormány, ami akár választásokat és ellenzéki győzelmet is hozhat. Ha a szavazók mégsem hallgatnák rá, viszonya megromlik Cameronnal, ami megint csak megnehezíti a leendő miniszterelnökséget. Ha viszont a bennmaradás mellett teszi le voksát, akkor a párt euroszkeptikus szárnyával kerül szembe, akikre megint csak szüksége van a miniszterelnöki ambíciókhoz.
Márpedig Borisz Johnson az egyetlen ember a kormányon kívül, akire a szavazók tömegesen hallgatnak. Komoly útelágazáshoz ért, és bármelyik úton megy tovább, csalódást okoz támogatói egy részének, amit eddigi politikai pályafutása alatt sikerült elkerülni. Persze valószínűleg az ebből adódó felelősséget is érzi, ezért még sok múlik azon is, milyen lesz az EU-val kötendő brit megállapodás.
Iránra és Libanonra is légicsapást mértek. 
