Múlt héten úgy tűnt, hogy a katalán vezetés bölcs döntést hozott, amikor a népszavazás után nem kiáltotta ki a függetlenséget elkapkodva úgy, hogy azt külföldön kevesen támogatják, a spanyol kormány pedig esetleg komolyan lépne fel. Kiderült azonban, hogy Carles Puigdemont mégis kikiáltotta a függetlenséget, de úgy, mintha nem tette volna, vagyis mindenki kedvezni akart egy kicsit. Hivatalosan úgy szólt a dolog, hogy kikiáltja, de felfüggeszti.
Újabb ultimátum
Erre a spanyol kormány azt válaszolta, hogy ilyen bizonytalankodás nincs, döntse el, hogy kikiáltja vagy elveti. Ha adott határidőig nem érkezik olyan válasz, hogy elveti, akkor a spanyol kormány él az alkotmány adta lehetőséggel, és intézkedik, elsősorban vélhetően felfüggeszti az autonómiát, feloszlatja a katalán parlamentet és új választást ír ki. Az első időpont ma délelőtt volt, de már előtte sejtetni engedték a spanyolok, hogy ez három napos halasztást kaphat, hogy ténylegesen megfontolhassa Puigdemont, mit tesz, hogyan tud megfelelő választ adni.
Csak rossz válasz van
Ma reggel a katalán vezető megadta a semmit mondó választ, mire aztán a spanyol kormány nevében a miniszterelnök-helyettes nyilatkozott: kap még 3 napot a katalán vezető, hogy egyértelmű választ adjon. Nem kérdeztünk nehezet, nem nehéz rá válaszolni – mondta. A katalán vezető viszont így nehéz helyzetbe került, mert akár igent, akár nemet mond, rossz a válasz. Ha nemet mond, csalódást okoz a függetlenségpártiaknak. Ezt múlt kedden még megtehette volna, azzal a kitétellel, hogy gondosan előkészíti a terepet, mielőtt döntést hoz (ahogy egyébként a kurdok is tették), most már azonban visszakozás lenne.
Ha igent mond, akkor a spanyolok megindíthatják az ígért hatalomátvételt, és végül, ha csütörtökön sem mond semmit, akkor valószínűleg ugyanezt teszik. Már csak az a kérdés, melyik a legcélszerűbb megoldás katalán szempontból. A visszavonulás ebben az esetben kapituláció lenne, ezt valószínűleg semmiképpen nem választja. Az igenre, vagyis a függetlenség kikiáltására az lehet az indok, hogy a spanyol kormány megtagadta a tárgyalást, így nem maradt más opciója. Végül maradhat a ma is stratégia: nesze semmi, fogd meg jól.
A spanyolok is gondban
Utóbbi esetben a spanyolok vannak kissé nehezebb helyzetben, de valószínűleg ebben az esetben is meg kell indítaniuk az autonómia-felfüggesztést, különben ők kerülnek az arcvesztés állapotába. Ilyen szempontból mindkét oldal kényszerhelyzetben van, jó választás nincs. Ebből viszont az valószínűsíthető, hogy meglesz az autonómia felfüggesztés, új katalán választás, és a spanyolok reménykedése abban, hogy az új parlamentben nem lesz többsége a függetlenség pártiaknak.
Ha nem jön be ez a megoldás, vagyis a helyzet elmérgesedése miatt előretörnek a függetlenségpártiak, akkor elölről kezdődhet minden, ráadásul akkor már nem lehet arra hivatkozni, hogy nem volt szavazás. A másik veszélyforrás, ha az autonómia felfüggesztése erős ellenállást, esetleges tettlegességet, a spanyol rendőrséggel való összecsapást vált ki az elszántabb katalánokból, vagyis kvázi szabadságharc jelleget öltene a dolog. Jelenleg nem látszik jó megoldás, előrevivő lépés egyik oldalról sem.
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
