Pofonra pofon
Miután az amerikai elnök bejelentette múlt pénteken a kínai import 50 milliárd dollárnyi részére kivetendő 25 százalékos védővámot, Kína rögtön jelezte, hogy jön a viszonzás, viszont ami meglepő, hogy ebben az Amerikából importált olaj is benne foglaltatik. Ez a jelenleg nagyjából a havi egymilliárd dollár értékű, Amerikából Kínába irányuló olajszállítás teljes leállását jelentené, hisz nyilván nem fog senki 25 százalékkal drágábban vásárolni a világpiacon korlátlanul kapható olajból, ahogy az amerikai exportőrök sem fognak engedményeket tenni.
Kína a világ legnagyobb olajimportőre, annak ellenére, hogy ő maga is jelentős kitermelő. Amerika ugyanakkor a legjobb úton halad, hogy a világ legnagyobb kitermelője legyen, megelőzve Oroszországot és Szaúd-Arábiát, így egyre fontosabbak neki a megfelelő exportpiacok. Míg az orosz olajkitermelés stabilan napi 10 millió hordó körül van hosszú ideje, az amerikai adat 5 millió volt tíz éve, most pedig, a palaolajkitermelés felfutásának köszönhetően, már elérte a 10 milliót, és lehet, hogy a következő években tovább fog növekedni.
Boldogan pótolják
Oroszország és Szaúd-Arábia boldogan kipótolja a kiesést, növelik kitermelésüket és exportjukat, de még akár az újra amerikai szankciók alá kerülő Iránnak is juthat többlet exportlehetőség a lépés által. A Reuters szerint sok iparági szereplő meglepődött a kínai lépése, mivel az amerikai olajszállítások volumene a közelmúltban futott fel, tovább növekedhetett volna, és épp ez lett volna az egyik eszköz, amivel Kína kiegyensúlyozhatja a kereskedelmi többletet. Feltehetőleg pont ezért lépték ezt meg: meg akarják mutatni az ellenoldalnak, hogy milyen értelmetlenek az egyoldalú vámok, szankciók.
Egyenrangú nagyhatalom
Látszik, hogy Kína a kereskedelmi háborúban egyenrangú nagyhatalomként lép fel, és ezt meg is teheti, hisz gazdasága nagyjából az amerikaival összemérhető, ugyanakkor az egész világgal kereskedik, így az amerikai kiesés csak mérsékelten érinti, könnyen szerez más piacokat. Egyúttal a legérzékenyebb pontokon üt vissza (olaj, szója), bebizonyítva, hogy a vámok nem vezetnek előre, hisz így az amerikai hiány nem fog csökkenni, hacsak teljesen meg nem szűnik a két ország kereskedelme, azt viszont már embargónak hívják.
Tárgyalás vagy elmérgesedés?
Ezek után Trumpnak érdemes lenne az erőfitogtatás után újra a tárgyalások útjára lépnie, miután így nem lesz megoldás, viszont könnyen elmérgesedhet a helyzet, ebben az esetben viszont el is veszíthet egy szövetségest Kína személyében. Ennyit nyilván nem ér az egész, kérdés, hogy ezek után hogy tudna az amerikai elnök egy olyan megegyezést elérni, melyet otthon kirobbanó sikerként tálalhat a közelgő kongresszusi választások előtt.
Erre már érdemes felfigyelni. 
