A szíriai Sztálingrád
Ahogy gyengül az Iszlám Állam, egyre kevesebben foglalkoznak az ellene való harccal, és egyre többen szállnak be a szíriai polgárháború eredeti formájába: a síita Aszad vezette kormányerők és a szunnita ellenzéki erők közti küzdelembe. Az iraki síita milícia is ezért érkezett: fütyülnek már az Iszlám Államra, hisz azt most már Amerika, Törökország és a kurdok elintézik. Ők Aleppónál, Szíria Sztálingrádjánál szálltak be az utcáról utcára folyó, évek óta váltakozó sikerekkel zajló harcba.
A város a polgárháború kezdete óta ketté van osztva a kormányerők és az ellenzék között, de áttörést egyik oldal sem tudott elérni, oda-vissza taszigálják egymást, egy-egy háztömb vagy romhalmaz többször gazdát cserél, mint ahogy a németek nevezték, a sztálingrádi patkányháborúban. Aszad azonban most az orosz hátszél hatására felbátorodott, és úgy tűnik, elszánta magát a város teljes visszaszerzésére. Kérdés, hogy Amerika mit szól ehhez: vajon van-e olyan háttéralku, ami a várost Aszadnak engedi át, cserébe a török, kurd és ellenzéki szír erők által felszabadított területek tabut jelentenek számára?
Színes társulat
Most mindenesetre orosz légi támogatással, egy iráni tábornok vezetésével libanoni és iraki síita milíciák harcolnak a szír kormányerők oldalán. Szép kis társaság, az iszlámon belüli vallásháború kicsúcsosodása, egy kis nagyhatalmi behatással. Kérdés persze, hogy Oroszországnak miért az aleppói ellenzék elleni harc fontosabb, miért nem a dzsihádistákat űzi, erre a válasz megint csak egy háttéralku lehet.
Azért az Iszlám Állam végórája is közeledik
Mindeközben az Iszlám Állam elleni harc is folyik, és tulajdonképpen már csak két végső csapás van hátra: Szíriában Rakka, Irakban Moszul visszavétele. Rakkára már Obamával egyeztetve bejelentkeztek a törökök, és miután a török a NATO második legnagyobb hadserege, nem valószínű, hogy gondot okozna nekik a feladat. Ugyanakkor küszöbön áll a Moszul városáért indított csata is, miután idén a leköszönő amerikai elnök mindenképp fel akarja szabadítani a várost.
A katonai és a humanitárius előkészületek teljes erővel zajlanak: Amerika a várostól délre egy logisztikai központot alakít ki, az ENSZ pedig minden idők legnagyobb humanitárius feladatára készül, miután a városban rengeteg civil lakos tartózkodik még. Nehéz felmérni, hogy a várost védő néhány ezer dzsihádista mekkora ellenállást fog kifejteni, Bagdad mindenesetre elkeseredett küzdelemre készül. Mások nem tartják kizártnak, hogy a teljesen kimerült és reményt vesztett szélsőséges harcosok inkább elszivárognak a városból.
Lesz egy kis kergetőzés
A moszuli harcokat irányító iraki erők parancsnoka azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy sokan már elszivárogtak és sokan a légicsapásokban haltak meg, viszont a maradék erők kiűzésével még nem ér véget a feladat: szerinte végig kell majd kergetni őket azon a 70-szer 140 kilométeres iraki területen, amely a várostól nyugatra még a dzsihádisták kezén van. Onnan már csak Szíriába tudnak menekülni, de feltehetőleg addigra már az ottani felszabadító erők karjaiba szaladnak.
Az európai hőhullám sem segített csökkenteni. 
