A hétvégi általános választások óta Netanjahu két, a kampány hevében tett kijelentése miatt került defenzívába: egyrészt az ígérete, hogy a megválasztása esetén nem lesz palesztin állam, és egy másik, amelyben riadalmát fejezte ki az izraeli arabok tömeges választási részvétele miatt.
A miniszterelnök mérsékelt sikerrel próbál meg azóta visszatáncolni mindkettőből. Az izraeli törvényhozás arab pártjai az 1,4 millió izraeli arab nevében visszautasították Netanjahu bocsánatkérést. A miniszterelnököt és kormányát rasszista kommunikációval és diszkriminatív törvények meghozatalával vádolták, szerintük a vérig sértő kijelentés csak csepp a tengerben. Kijelentették, hogy folytatják küzdelmüket az egyenlőtlenség felszámolása ellen az országban.
Washingtonban azóta nem nyugszanak a kedélyek, mióta John Boehner, a washingtoni képviselőház republikánus elnöke március 3-ra meghívta az izraeli miniszterelnököt egy kongresszusi beszéd megtartására – mindezt a Fehér Házzal, a külügyminisztériummal és a törvényhozás demokrata tagjaival való egyeztetés nélkül. Ez Netanjahu részéről egy taktikai győzelem volt és egy orbitális stratégiai hiba, amelyért a Fehér Ház most kíméletlenül benyújtja a számlát.
Mit akar elérni a Fehér Ház?
Vannak arra utaló jelek, hogy Obama az önálló Palesztin állam világra segítésével akarja beírni magát a történelemkönyvekbe, és ezt akarja megtenni két elnöki ciklusa legfőbb diplomáciai hagyatékának. Obama elnök kabinet-főnöke, Denis McDonough hétfőn kijelentette egy baloldali zsidó csoportosulás (J Street) előtt, hogy Netanjahu ellentmondásos kijelentései megkérdőjelezik elkötelezettségét a két-állami megoldás felé. Hozzátette, hogy „a két-állami megoldás a Fehér Ház célja, mert ez az egyetlen út, hogy Izrael jövőjét, mint zsidó és demokratikus államot, garantálni lehessen. Kiemelte, hogy „Izrael nem tarthat katonai megszállás alatt más népet örökké. A megszállásnak, amely majdnem 50 évig tartott, véget kell vetni!”
A Washington és Tel-Aviv közötti rendkívül feszült légkörben nem véletlenül most láttak napvilágot olyan amerikai sajtóértesülések, miszerint Izrael kémkedik az iráni nukleáris tárgyalások állásáról. Értesüléseit aztán visszajátssza azon amerikai kongresszusi héjáknak, akik ezzel revolverezik a Fehér Házat és az amerikai diplomáciát.
Összességében Obama elnök egy átfogó diplomáciai rendezés híve, amellyel reménye szerint egy új közel-keleti hatalmi egyensúlyt lehetne teremteni. A teheráni nukleáris tárgyalások lezárásával, és ezáltal Irán pozíciójának konszolidálásával sakkban lehetne tartani azt a Szaúd-Arábiát, amely a legelvakultabb szunnita szélsőségeseket támogatja a térségben. Emellett egy mérsékeltebb Teherán stabilizáló erővel hathatna olyan széteső államok számára is, mint Szíria, Libanon, Irak és Afganisztán. Teherán egyben ellensúlyt jelentene Ankara számára is, ahol a neo-oszmán vágyálmokat kergető Erdogan elnök is egyre önjáróbb politikát folytat a térségben.
Káncz Csaba jegyzete
Beszédes adat érkezett. 
Hogyan fektessünk be bizonytalan időkben? Óvatosan is lehet építkezni!
