A kormány közzétette, hányan éltek a lehetőséggel. Az első évben, 2011-ben közel 50 ezren, 2012-ben 30 ezren, az utolsó két évben pedig 25, ill. 27 ezren. A kormány szerint beállt ez a szám, a további számításokhoz ezt veszik alapul. Összesen 130 ezer nőről van szó, tehát ennyi többlet nyugdíjasunk lett ahhoz képest, mintha maradt volna az eredeti állapot.
Eddigi költségek
Nézzük, mit jelentett a folyamat eddig pénzben kifejezve. Az első évben 23 milliárd forint lett a többlet költség, a második évben már 105, miközben a kormány csak 60-ra számított. Ez arra utal, hogy alaposan alábecsülték a lehetőséget igénybe vevők számát. Ez viszont furcsa: a rendelet megalkotásakor pontosan ki lehetett számolni, hány lehetséges érintett van, hisz megnézhették a nyilvántartásban az adatokat. Csak az történhetett, hogy a kormány arra számított, hogy az érintettek fele, vagy annyi sem él a lehetőséggel. Ez elég naiv feltételezés volt, mert nyilván mindenki él a lehetőséggel, akinek nincs olyan jó állása, hogy sokkal többet keressen, mint a kedvezményes nyugdíj összege.
Végül, miután látták, hogy alábecsülték a számot (esetleg szándékosan, hogy könnyebben átmenjen a törvény), 2013-ra már reálisabban terveztek: 134 milliárdot, és 135 lett a végső összeg. Ugyanez tavaly már 165 milliárd, idénre pedig 185 milliárdot terveznek. Ez meglehetősen nagy összeg, látszik, hogy már eddig egy extra 200 milliárdos terhet kap a nyugdíjkassza, és a még fontosabb kérdés, hogy ez meddig növekedhet. Próbáljuk meg kiszámolni, hogy mondjuk 10 év múlva milyen számok lehetnek.
Mi a tényleges korhatár?
Ehhez először azzal kell kalkulálni, hogy a 40 év átlagosan hány éves korban telik le, vagyis mikor válnak a nők jogosulttá. Kiindulhatunk abból, hogy 30-40 évvel ezelőtt a népesség kétharmada tanult tovább érettségit adó intézményben, a többiek nagyobb része szakmunkásképzőbe ment tovább, de kb. 10-15 százalék nem tanult tovább, azonnal a munkaerőpiacra lépett. Akkor ennek nem is volt akadálya, a betöltött 14. év volt a munkavállalás feltétele. Ez azt jelenti, hogy a korosztály 10-15 százaléka, ha végigdolgozta a 40 évet, már 54-55 éves korában nyugdíjjogosulttá válik, ami meglehetősen korainak tűnik.
Ennél sokkal nagyobb szám az érettségizettek, akik 58-59 évesen válnak jogosulttá (ami még mindig 6-7 évvel kevesebb, mint a 2022-től érvényes nyugdíjkorhatár). 30-40 évvel ezelőtt csak a korosztályok kb. 30 százaléka tanult tovább felsőoktatási intézményben, ennek átlagos hossza akkor 4 év volt. Így a vizsgált csoportnál 22-23 év a munkába állás ideje, értelemszerűen 62-63 a nyugdíjazás ideje. Ez ma még fel sem tűnik, hisz ennyi a nyugdíjkorhatár, de 7 év múlva már ez is 2-3 év kedvezményt fog jelenteni. Ha összesítjük az adatokat, akkor nagyjából 19 évnek adódik az egykori átlagos munkakezdés, értelemszerűen most, ill. a következő 10 évben 59 év az átlagos kedvezményes nyugdíjba vonulási kor.
Hányan lehetnek?
Még egy dolgot figyelembe kell venni: az érintettek hány százaléka volt végig munkaviszonynak minősülő (a szabályok szerint jogosultságot eredményező) helyzetben. 1990-ig mindenki, mivel „állástalanság” nem létezett. Utána viszont elég sokan lehettek, akiknek nem volt jogviszonyuk. Becsüljük 20 százalékra azok arányát, akiknél több év kiesett, így csak a tényleges nyugdíjkorhatár közelében, vagy az után telik le a 40 év.
Ezek alapján az elméletileg lehetséges legtöbb kedvezményes nyugdíjas számát úgy kapjuk meg, hogy a 30-40 éve munkába állt női korosztályok 80 százalékánál átlagosan 59 évesen való nyugdíjba vonulással számolunk. Megnézzük, átlagosan hányan születtek 1955-65 között. Ez kb. évi 150 ezer, tehát 75 ezer hölggyel számolhatunk. Konklúzió: a következő időszakban évente 80 százalékuk, azaz 60 ezer nő vonulhat nyugdíjba 59 évesen. A korábbi, 62 éves nyugdíjkorhatárral számolva ez összesen 180 ezer fő. Ha azt számoljuk, hogy a jogosultaknak ugyancsak 80 százaléka él a lehetőséggel, akkor évi 48 ezernél tartunk. Így a régi korhatárral 144 ezer, a 65 éves korhatárral 290 ezer fő adódik. 2022 után tehát durván évi 300 ezer többlet nyugdíjassal számolhatunk.
Ki fizeti a számlát?
Pénzben kifejezve: a tavalyi adat szerint 130 ezer főre 165 milliárd forint jutott, ez átlagosan 1,25 millió forint/fő. Az összeg óhatatlanul nőni fog, hisz most már magasabb jövedelműek fognak nyugdíjba menni, tekintsük átlagosan 1,5 millió forintnak. A két adat szorzata 450 milliárd forint, ami már brutális összeg.
Hogy ezt 2022-ben hogy lehet kigazdálkodni, ma még nehezen elképzelhető. Ugyanakkor politikailag nehéz, sőt szinte lehetetlen a jogszabályt kissé ésszerűsíteni, vagyis a jogosultak körét szűkíteni. Két lehetőség marad: vagy a nyugdíjjárulék növelése, vagy a nyugdíjak reálértékének csökkentése. Az első eset kizárható, mert a munkára rakódó terhek így is elfogadhatatlanul magasak. Marad a másik lehetőség, vagyis munkabérek és a nyugdíjak közti rés növelése (szerencsés esetben úgy, hogy a bérek dinamikusan nőnek, a nyugdíjak stagnálnak). Ebben az esetben az összes nyugdíjas adja össze a kedvezményes nyugdíj összegét.
Kína szankciókat vezet be amerikai kongresszusi képviselőkkel, kormánytisztviselőkkel és civil szervezetek vezetőivel szemben. 
