Lassan indult be 2026 a nyugdíjpénztárak számára. Az első negyedévben az árfolyamok nem lódultak meg, de nem is estek nagyot: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) honlapján elérhető árfolyamadatok alapján a portfóliók négyötöde március végén tavaly decemberhez képest enyhe pluszban állt, de a legjobb alapok is legfeljebb 2 százalékos hozamot értek el. A portfóliók mintegy ötöde volt mínuszban, de jelentős árfolyamesés sem történt, a legnagyobb veszteség nem érte el a 2,5 százalékot.
A 2023, 2024 és 2025-ös évre jellemző pazar hozamok tehát az első negyedévben elmaradtak, ebben komoly szerepe lehetett az iráni válságnak, amelynek hatására a forint gyengült, a tőzsdék estek, és a magyar állampapírok árfolyama is csökkent.
Annyira rosszul teljesített hirtelen minden piac a közel-keleti események után, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári alapok teljesítménye minden kategóriában hasonló maradt. A magas kockázatot vállaló, sok részvényt tartó növekedési alapok csak minimálisan értek el magasabb hozamot, mint a kiegyensúlyozott vagy klasszikus portfóliók.
Fordulatot hozott az április
Az erősen közepes első negyedév után viszont áprilisban megindultak felfelé a portfóliók. A Hormuzi-szoros megnyitása után emelkedni kezdtek a tőzsdék, a magyarországi részvénypiac is történelmi csúcsokra jutott, emellett a forint is erősödött, az állampapírpiacon is jókora hozamesés volt részben a csökkenő közel-keleti feszültség, részben a magyarországi választási eredmények miatt. A Tisza Párt győzelmét a piac árfolyamemelkedéssel ünnepelte meg.
A hónap első felében a magas kockázatot vállaló nyugdíjalapok szabályosan kilőttek, két hét alatt 4-5 százalékot emelkedett az árfolyamuk.
Ennek a gyors emelkedésnek az eredménye az lett, hogy bár az első negyedéves eredmények szerények voltak, április közepén már egy kivételével minden önkéntes nyugdíjpénztári alap pluszban állt, a legjobban teljesítő portfóliók pedig 6-7 százalékot szedtek magukra az év elejéhez képest.
A magas kockázat megtérült
A nagyobb részvénykitettséget vállaló növekedési portfóliók teljesítménye volt a legjobb az év eddigi részében. Ebben a kategóriában jellemző volt a 4 százalék fölötti hozam 3,5 hónap alatt, ami bőven reálhozamot jelent. A legtöbb pénztártag megtakarítása ugyanakkor kiegyensúlyozott alapokban van, de ezekre is jellemző volt, hogy áprilisban lódult meg az árfolyamuk, és a március végi 1-2 százalékos hozamból a hónap közepére már 3-4 százalékos lett.
A klasszikus alapok is szárnyakat kaptak a negyedik hónapban, ahogy a magyar állampapírok árfolyama megindult felfelé. A többségük legalább 1,5-2 százalékos pluszban állt a hónap közepén, de volt olyan klasszikus alap (Honvéd Nyugdíjpénztár), amely 4 százalékot meghaladó hozamot ért el.
A magánnyugdíjpénztárak is a gázra léptek
A két megmaradt magánnyugdíjpénztárnál is hasonló a helyzet. A március végén még csak 1 százalék körüli pluszban lévő növekedési portfóliók április közepére 6 százalék fölötti pluszba kerültek, a kiegyensúlyozott alapok 4-5 százalékot emelkedtek január óta, a klasszikusok pedig 2,4, illetve 3,1 százaléknál tartanak.
A pénztártagoknak ez azért jó hír, mert ha visszalépnének az állami nyugdíjrendszerbe, az infláció fölötti hozamot megtarthatják – a hozamok, úgy tűnik, az idén eddig egyébként is alacsony ütemű pénzromláson bőven felülkerekedtek.
Jó hír a Horizont tagjainak
Ahogy minden évben, az idén is kampányolt a Horizont Magánnyugdíjpénztár a tagdíjakért. Ha ugyanis nem éri el a rendszeresen tagdíjat fizetők aránya a 70 százalékot, az MNB-nek végelszámolási eljárást kell indítania a pénztár ellen. A tagoknak minden évben március végéig kell rendezniük a díjakat a teljes évre, az idén 2400 forint volt a kötelező befizetés (aki nem fizet be semmit, azt sem büntetik meg).
Április 1-jére sikerült a pénztárnak teljesítenie az elvárást, meglett a 70 százalékos tagdíjfizetői arány, így jövő év tavaszáig biztonságban van az intézmény.
Eddig a tagok 73 százaléka fizette be a tagdíjat, és 61 százalék ezen felül a működési hozzájárulást is átutalta, ami 10 600 forint évente. Utóbbi összeg biztosítja a nyugdíjpénztár működését, hiszen a tagdíjakból tagonként mindössze 60 forintot lehetne levonni évente, ami a hideg vízre sem volna elég.
Nem volt minden rendben az alapítványi gazdálkodásban. 
