A bizalmi vagyonkezelést vagy a vagyonkezelő alapítványt választják a hazai gazdagok?

Bizonyára sokan tisztában vannak vele, de azért érdemes felidézni, hogy a bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő alapítványok közül az előbbi konstrukció a régebbi keletű. A 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári törvénykönyv (Ptk.) tette lehetővé Magyarországon is a tőlünk nyugatabbra már több száz éves bizalmi vagyonkezelést. Azzal az elsődleges céllal, hogy a családi vagyon generációk közötti átadását elősegítse, mindenekelőtt az 1990-es rendszerváltáskor már aktív korúak számára.

A bizalmi vagyonkezelés előnyösebb a vagyon családon belüli átadására, mintha az esetleg egy hagyatéki eljárásban kallódna el hosszasan – mondja lapunk érdeklődésére Magyar Csaba, a vagyontervezési tanácsokat és szolgáltatásokat (is) nyújtó Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda (CRWW) vezetője és a Magyar Oklveles Adószakértők Egyesületének alenöke.

Egészen 2019-ig a bizalmi vagyonkezelésnek nem volt alternatívája. 2014-ig eleve csak közérdekű céllal lehetett alapítványokat létrehozni, azaz közcélokra. 2014-ben ugyan az új Ptk. bevezetett egy magánalapítványi formát is, ám ez nem lett népszerű, mert az elnevezése ellenére csak nagyon korlátozottan lehetett magáncélokra alkalmazni. Ez a konstrukció nem volt versenyképes a bizalmi vagyonkezeléssel, és ezért nem is terjedt el széles körben – mutat rá Magyar Csaba.

Ezért aztán 2019-től egy új jogszabály született, amely lehetővé tette vagyonkezelő alapítványok létrehozását, azzal a céllal, hogy egyfelől egy versenytársat állítson a bizalmi vagyonkezelés mellé, másfelől pedig hazánk nemzetközi versenyképességét is elősegítse. Hiszen a világon azokban a pénzügyi központokban, amelyek szeretnének külföldi vagyonos befektetőket bevonzani, mindkét konstrukció elérhető. Általában az egyes országok vagy az egyik vagy a másik struktúrát engedik a családi vagyonok védelmére és átörökítésére. De például Liechtensteinben a bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő alapítványok is léteznek, abból kiindulva, hogy egy angolszáz ügyfélnek az előbbi, míg egy kontinentálisnak az utóbbi lehet vonzóbb.

Magyarország tehát kvázi a liechtensteini gyakorlatot követte, azzal a céllal, hogy a külföldiek hozzák ide a vagyonukat, továbbá a tehetősebb magyarok pedig ne vigyék külfölre. Ezt mindenképpen egy pozitív fejleményként kell értékelni – jegyezte meg a CRWW vezetője.

A hazai vagyonkezelő alapítványok újszerűsége abban rejlik, hogy létre lehet hozni alapítványt tisztán üzleti vagy gazdasági céllal is, például a magánbefektetések kezelésére. Így több mint hét éve a tehetősebb hazai magánszemélyek már két konstrukció közül választhatnak, ha családon belül akarják előbb vagy utóbb átadni a vagyonukat, és nem egy klasszikus hagyatéki eljárás keretében.

De mi alapján válasszon valaki?

Az egyiknél van belépési limit, a másiknál nincs

Magyar Csaba szerint már az indulásnál van egy olyan feltétel, ami behatárolhatja a választást. Nevezetesen az, hogy míg a bizalmi vagyonkezelésnél nincs semmilyen értékhatár, hogy mennyivel lehet ilyet létrehozni (így például egy kerékpárt is bizalmi vagyonkezelésbe lehet adni), addig vagyonkezelő alapítványt csak minimum 600 millió forinttal vagy annak megfelelő értékű vagyontárggyal lehet gründolni.

Meglepően magas ez a 600 milliós alsó limit, hiszen például Liechtensteinben 30 ezer svájci frank (jelenlegi árfolyamon kevesebb mint 12 millió forint) a magánalapítvány esetében az előírás.

A 600 milliós induló tőke követelmény maga után von egy másik kötelezettséget is: egy független szakértővel értékeltetni kell a vagyont. Ez a bizalmi vagyonkezelésnél nem kötelező, igaz, nem is árt.

Az alapítás

A bizalmi vagyonkezelés egy szerződéses forma. A legalább ügyvédi ellenjegyzéssel megkötött szerződést a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) kell benyújtani, hogy az nyilvántartásba vegye, ha nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelésről van szó. Üzletszerű bizalmi vagyonkezelésről akkor beszélünk, ha valaki egynél több bizalmi vagyonkezelési szerződést köt, amihez már kérni kell az MNB engedélyét, miután így az már egyfajta pénzügyi tevékenységnek minősül.

A CRWW vezetője szerint keresettebb a nem üzletszerű verzió, mivel a bizalmi vagyonkezelés iránt érdeklődők többsége – már csak a brókerbotrányok (Buda-Cash, Quaestor) keserű tapasztalaiból kiindulva – sokkal jobban bízik abban, hogy inkább egy rokonnak, vagy megbízható ismerősnek adja oda a vagyont.

Ezzel szemben a vagyonkezelő alapítványnál nem szerződést kötnek a felek, hanem az alapító a vagyont átadja egy alapító okiratban a vagyonkezelő alapítványnak, amely ezzel együtt bírósági bejegyzéssel jön létre. Egy vagyonos tehát megteheti, hogy alapít egy vagyonkezelő alapítványt és abba beteszi a legalább 600 milliós vagyonát.

További eltérés, hogy míg a bizalmi vagyonkezelés intézményét csak 50 évre lehet létrehozni – abból kiindulva, hogy ennyi idő alatt annyira megváltoznak a gazdasági és forgalmi viszonyok, hogy indokolt újragondolni ezt a konstrukciót –, addig a vagyonkezelő alapítványnál nincs időkorlát, határozatlan időre lehet megalapítani.

Ami hasonló

Az viszont mindkét formánál közös, hogy van egy létrehozó személy, akit a bizalmi vagyonkezelésnél vagyonrendelőnek, a vagyonkezelő alapítványnál alapítónak neveznek. Ők jelölik ki, kik legyenek a kedvezményezettek. A bizalmi vagyonkezelésnél a vagyonkezelő menedzseli a vagyont, a vagyonkezelő alapítványnál pedig a kuratórium, ami magáncélú alapítvány esetén akár egy főből is állhat, aki lehet az alapító is ésaki emellett még kedvezményezett is lehet.

A bizalmi vagyonkezelésnél fontos tudni, hogy valaki saját magának is adhatja bizalmi vagyonkezelésbe a vagyonát. Egy megkötés azért van: aki a vagyonkezelő, az száz százalékban nem lehet kedvezményezett.

És ami nagyon eltérő

Jelentős különbség a két konstrukció között, hogy mekkora apparátust kell hozzá fenntartani. A bizalmi vagyonkezelésnél az egyetlen kötelező elem, hogy legyen egy bizalmi vagyonkezelő. Persze lehet emellett vagyonellenőrt (vagy divatosabb szakzsargonnal: protektort) kinevezni, és/vagy könyvvizsgálót kijelölni.

A vagyonkezelő alapítványnál azonban kötelező könyvvizsgálót kijelölni, ami a 600 milliós vagyon miatt indokolt is – hangsúlyozza Magyar Csaba. Emellett felügyelőbizottságot  is fel kell állítani, de a magáncélú alakzatnál lehetőség van arra, hogy a vagyonkezelő alapítvány létrehozója felügyelőbizottság helyett egy személyt jelöljön ki, ő lesz a vagyonellenőr, aki felügyeli, hogy törvényes legyen a működés. A vagyonellenőrnek is szakmabelinek kell lennie, tehát ügyvédi, könyvelői, könyvvizsgálati képesítéssel rendelkeznie. Márpedig ez többletköltség, hiszen ezeknek a személyeknek lesz egy – általában éves – díja, ami a néhány százezer forinttól akár a milliós szintekig is terjedhet.

És hogy miért van szükség vagyonellenőrre, ha van könyvvizsgáló? A vagyonellenőrnek nem feltétlenül az a feladata, hogy számviteli szempontból vizsgálja a működést, hanem elsősorban az, hogy a kuratóriumot ellenőrizze és hogy az alapító által az alapító okiratban rögzített céloknak megfelelően járjon el – válaszolja a CRWW vezetője.

Eredetileg egyébként úgy szólt a jogszabály, hogy a vagyonkezelő alapítvány további vagyont vehet bizalmi vagyonkezelésbe. Ami Magyar Csaba szerint meglehetősen szokatlan megoldás, amit semmi más nem indokolhat, mint az, hogy miután bejegyeztek egy alapítványt, nyugodtan, csak egy sima szerződéssel még bárki bármit átadhasson a nyilvánosság kizárása mellett. Ezt a rendelkezést ugyan tavaly megváltoztatták, de ez igazából csak egy átcímkézésnek tekinthető, a lényegen nem változtat. Úgy szólt ugyanis a jogszabály indokolása, hogy a vagyonkezelő alapítványt lehetett akár arra is használni, hogy üzletszerűen végezzen valaki bizalmi vagyonkezelést, anélkül, hogy erre az MNB engedélyt adott volna. A változtatás után a vagyonkezelő alapítvány immáron nem bizalmi vagyonkezelésbe vehet vagyontárgyakat, hanem „csak” tartós vagyonkezelésbe. Ilyenkor a vagyonkezelő alapítvány lehet az egyedüli kedvezményezett, így neki kell kiadni a vagyont.

A vagyonkezelő alapítvány tehát többet tud, mint a bizalmi vagyonkezelés, igaz, valamennyivel drágább a fenntartása is, továbbá több feltételnek kell megfelelnie (lásd a 600 millió forintos minimum tőkekövetelmény). De ha a funkcióikat nézzük, akkor már teljes mértékben egymással versengő jogintézményekről beszélhetünk, így megvalósult az a jogalkotói szándék, hogy legyen két vagyontervezési alternatíva is – értékeli Magyar Csaba.

És mi a helyzet az adózással?

Ami az adózási előírásokat illeti, azokat is összehangolták. Ugyanazok az adózási szabályok vonatkoznak mindkettőre, csak minimális az eltérés.

Számviteli szempontból a bizalmi vagyonkezelésnél a kezelt vagyonnak van egy adószáma és saját beszámolója, amely elkülöníti a vagyont a bizalmi vagyonkezelő saját vagyonától. Hiszen annak ellenére, hogy a bizalmi vagyonkezelő menedzseli ezt a vagyont, az a bizalmi vagyonkezelőtől is elválik. A mérlegből és az eredménykimutatásból világosan látszódik, mi tartozik bele a kezelt vagyonba, miközben az is egyértelműen megmutatkozik, hogy ez nem a bizalmi vagyonkezelő magántulajdona, hanem csak egy kezelt vagyon. Azt szoktuk mondani, hogy a vagyonrendelő már nem tulajdonos, a kedvezményezett még nem, a bizalmi vagyonkezelő pedig csak ebben a minőségében tulajdonos – érzékelteti a CRWW vezetője.

Ez azt is jelenti, hogy ha például a bizalmi vagyonkezelő egy cég és becsődöl, akkor nem rántja magával a kezelt vagyont, mert azt elkülönítetten kell kezelni. Vagy, ha a bizalmi vagyonkezelő egy magánszemély és meghal, illetve elválik, akkor szintén a magánvagyonától elkülönül a kezelt vagyon, önálló adószám alatt.

A vagyonkezelő alapítványnak ugyancsak lesz egy saját beszámolója, amiben látszik az alapítványi vagyon.

Így néznek ki a pénzmosás elleni szabályok

Az utóbbi években hazánkban felértékelődött annak jelentősége, hogy ki a tényleges tulajdonos. Nos, a bizalmi vagyonkezelésnél szigorúbbak a pénzmosás elleni törvényi előírások. Itt tényleges tulajdonosnak minősül a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett – ezekből egyébként lehet több is.

A vagyonkezelő alapítványnál viszont megengedőbb a törvény. Tényleges tulajdonosnak minősül az a kedvezményezett, aki legalább a vagyon 25 százalékára tarthat igényt. Ha nincs ilyen személy, akkor azt kell nézni, hogy ki az, akinek érdekében az alapítványt létrehozták.

Igaz, van egy kis mozgástere az alapítónak. Ha az alapítói jogokat – ilyen például az alapszabály módosítása, vezető tisztségviselő kinevezése – átadja a kuratóriumnak, akkor azt lehet mondani, hogy már nem az ő érdekében jött létre az alapítvány és ebben az esetben az alapító sem minősül tényleges tulajdonosnak, a kuratórium lesz az.

Mindezeken felül még van egy érdekesség Magyar Csaba szerint: ha bizalmi vagyonkezelésbe vesz valaki egy vagyontárgyat – akár üzletszerűen, akár nem –, akkor úgynevezett ügyfélátvilágítási kötelezettsége keletkezik, meg kell győzödnie a tényleges tulajdonosról és az átadott vagyon forrásáról. Ezzel szemben a vagyonkezelő alapítványt kivették ebből a körből, ott nem kell ezeket az ellenőrzéseket elvégezni.

Végrehajtható a kezelt vagyon?

Ha a bizalmi vagyonkezelés nem fedezetelvonó ügylet volt, akkor a hitelezők nem kérhetik abból a vagyonból az esetleg velük szemben fennálló tartozás kiegyenlítését a bíróságtól.

Tulajdonképpen csak a képzelet szabhat határt annak, hogy mire lehet bizalmi vagyonkezelési szerződést kötni. Például szindikátusi szerződésnél meg lehet tenni azt, hogy a felek egy bizalmi vagyonkezelőnek átadják a cég működtetéséhez szükséges tőkét és a bizalmi vagyonkezelési szerződésben leírják, hogy ki milyen feltételekkel kaphat osztalékot, mi legyen a szavazati jogokkal, minek kell teljesülnie ahhoz, hogy az üzletfeleknek előnyük származhasson. Ilyenkor a bizalmi vagyonkezelő őrködik a szindikátusi szerződés felett.

Családon belül jellemzően azért is szoktak bizalmi vagyonkezelési szerződést kötni, mert lehet, hogy önmagában az öröklés még tiszta helyzetet eredményezne (mert például csak egy örökös van), de arra az esetre is jó, ha valamilyen oknál fogva a szülők nem szeretnék, ha válás esetén a gyermekük exe is kapjon a családi vagyonból.

Idehaza a bizalmi vagyonkezelés jobban elterjedt, népszerűbb, több van belőle, mint a vagyonkezelő alapítványból. A NAV által a kezelt vagyonok részére kiadott adószámok közelednek a 2000 felé, addig a vagyonkezelő alapítványok száma alig lépte át a 100-at.

Kutyasétáltatásra bizalmi vagyonkezelés?

A fejlettebb országokban a bizalmi vagyonkezelés nem csak a gazdagok által használt vagyontervezési konstrukció – ami nem csoda, hiszen már több száz éve működik. Új-Zélandon például több százezer írott bizalmi vagyonkezelési szerződés van (pedig csak 5,4 millióan élnek ott) – mondja Magyar Csaba. Ennél még több olyan szerződés létezik, amit szimplán szóban vagy ráutaló magatartással hoznak létre nap mint nap. Szinte bármilyen ügyletre lehet szóban bizalmi vagyonkezelési szerződést kötni, például kisállat gondozására, azaz csupán arra is, ha valakire rábízzuk házi kedvencünket, hogy elvigye megsétáltatni.

Hasonló jogi megközelítést alkalmaztak, amikor egy brit haditudósító mielőtt kiment a frontra, otthagyott egy feljegyzést a szállodai szobájában, hogy ha vele valami történik, akkor mi legyen a vagyonával, ki legyen a kedvezményezett. Miután a háborúban az életét vesztette, az angol bíróság kimondta, hogy tulajdonképpen ez egy egyoldalú bizalmi vagyonkezelési nyilatkozat volt.

Az is előfordul, hogy a felek a házasságkötésük előtt adják külön-külön bizalmi vagyonkezelésbe a vagyontárgyaikat, így azok a vagyonelemek és hozamuk egy esetleges válásnál is csak azt a felet illetik meg, aki az ominózus vagyontárgyat bizalmi vagyonkezelésbe adta.

De egy fogyatékossággal élő örökös esetén is hasznos lehet a bizalmi vagyonkezelés.

Angolszáz országokban még cégeladásoknál is használják: amikor az eladó abban érdekelt, hogy minél több vagyon kikerüljön a cégből, a vevő meg abban, hogy ezt megakadályozza – ezért a céget bizalmi vagyonkezelésbe adják, ami kvázi olyan, mintha közjegyzői letétbe helyeznék.

Legizgalmasabb vetülete szerint az Egyesült Államokban már azt pedzegetik, hogy az állam tulajdonképpen az állampolgároktól csak bizalmi vagyonkezelésbe kapta az állami vagyont. Ezen logika mentén az állam könnyebben perelhető, ha nem a jó gazda gondosságával kezelte a köz által rábízott vagyont – emelte ki a CRWW vezetője.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)