Déjá vu-érzése lehetett annak, aki ma ránézett a forint euróval szembeni árfolyamára. Mintha valamivel több mint egy évvel visszatekertük volna az idő kerekét. 2018 júliusában is kánikulai meleg volt és 330,8 forintba került egy euró. Amennyibe még soha 1999-től, vagyis amióta létezik az uniós pénz. A hőség ezúttal is stimmel és ma ismét 330 fölé került az euró, igaz, még több tíz centre van az új történelmi rekord felállításától.

További hasonlóság a tavalyi és az idén nyári gyengülés között, hogy egyik esetben sem lehetett egyértelműen meghatározni a kiváltó okokat. Egy fizetőeszköz árfolyamának zuhanására a legkézenfekvőbb magyarázat az szokott lenni, hogy az adott pénzt kibocsátó ország szénája rosszul áll, vagy várhatóan romlik a helyzete, ezért a befektetők igyekeznek szabadulni a kockázatossá vált eszköztől. Csakhogy 2018 nyarán és most is jól festettek, illetve festenek a hazai fundamentumok: a GDP nemzetközi összehasonlításban is szépen növekszik, a költségvetés hiánya alacsonynak tekinthető, ezzel szemben a fizetési mérleg többletes, az infláció nem szaladt el – hogy csak a főbb mutatókat említsük. Ráadásul a három nagy nemzetközi hitelminősítő – az amerikai Moody’s és a Standard & Poor’s, valamint a brit Fitch Ratings – egyaránt a befektetésre ajánlott kategóriában tartja Magyarországot. Mégis most egy euróért többet kell adni, mint amikor hosszú éveken át – 2011 novemberétől 2016-ig – egyöntetűen bóvli volt a minősítés.

Logikai bukfenc

De ha a fundamentumok jók, akkor mitől gyengül a forint? Jobb híján a szakértők, elemzők sorra álltak, illetve állnak elő a különféle magyarázatokkal. A legkézenfekvőbb a bizonytalan nemzetközi helyzet, amelynek következtében a befektetők a kockázatosnak tartott eszközökből a pénzeiket a biztonságosabbakba próbálják tenni, lehetőleg azon belül is azokba, amelyek viszonylag vonzó hozamot kínálnak. Ahogy tavaly az argentin peso és a török líra összeomlása késztette a befektetőket, hogy nézzenek szét a piacon, addig most még nyomósabb okaik vannak erre: az egyre durvulni látszódó és kiszámíthatatlan végkifejletű amerikai-kínai kereskedelmi háború, az ugyancsak jelentős bizonytalanság övezte október 31-ei Brexit, az olasz kormányválság, valamint az amerikai-iráni olajkonfliktus.

Márpedig amire a Magyar Nemzeti Bank (MNB) büszke, nevezetesen, hogy évek óta rekordalacsony, 0,9 százalékos a jegybanki alapkamat, az most a visszájára üthet, amikor a vérszegény hozamkörnyezetben a befektetők alternatív lehetőségeket keresnek. S ha még hozzávesszük, hogy az utóbbi időszak javuló makrogazdasági eredményei ellenére nem kevesen még mindig egy kalapban tartják a forintot egy sor, jóval gyengébb fundamentumú devizával, akkor ez lehet az oka a befektetők idegenkedésének. Ezt látszik megerősíteni, hogy ma a forinttal egyetemben a cseh korona és a lengyel zloty is gyengül. Ugyanakkor az okok közé azt is bele lehet venni, hogy a gyenge forint az ország vezetőinek sincs ellenére. Hol van már Orbán Viktor egykori kijelentése, miszerint erős országhoz erős valuta dukál. Amíg a kormány az „Európa összeszerelő üzemének” megfelelő gazdaságpolitikát folytat, addig az euróban folyamatosan csökkenő bérköltségeket így a legegyszerűbb fenntartani – fogalmazta meg találóan egy július elejei interjúban Kardos Zsolt, az Aegon Alapkezelő befektetési igazgatója. Aki szerint bár egy devizát gyengíteni vagy gyengén tartani az export versenyképességének növelése miatt lehet kifizetődő, ez esetben ez utóbbi csak másodlagos szempont, a magyar kivitelnek ugyanis elég magas az importtartalma.

MÁP Plusz-faktor

Logikus lehet ugyanakkor az a magyarázat is a forintgyengülésre, miszerint a kereslete alábbhagyott. Ezt maga a kormány is generálhatta, ha a vártnál nagyobb méretekben eladott Magyar Állampapír (MÁP) Pluszba áramlott forintokat euróra váltotta, hogy mielőbb elérje azon célját, miszerint az államadósság teljes egészében a hazai fizetőeszközben legyen (most még a deviza aránya mintegy 20 százalék). E végett a MÁP Plusz-forintokért kapott euróból visszavásárolhatja a devizakötvények egy részét (annak ellenére, hogy ezt az alacsony hozamkörnyezet miatt csak drágán teheti meg), vagy most a devizatartalékba helyezheti, hogy abból a jövő évi lejáratokat kifizesse. Magyarország nemzetközi tartalékai júniusban és júliusban kétségtelenül növekedtek, az MNB adatai szerint azok 27 milliárd 95 millió eurós július 31-ei állománya 390 millió euróval (mai árfolyamon mintegy 129 milliárd forinttal) volt magasabb a május 31-éinél. Kérdés, hogy ekkora eurókereslet milyen mértékben volt képes a forintot gyengíteni. Hiszen például csak az idén volt ennél nagyobb tartaléknövekedés, ráadásul jóval nagyobb: februárról márciusra 1 milliárd 134 eurós (mintegy 374 milliárd forintos).

Ahogy az okok, legalább ennyire a jövő is bizonytalan. Mindenesetre a globálisan is rendkívül alacsony reálkamat a forint gyengülésének folytatódásához vezethet. Rengeteget csökkent itthon mind az állami, mind a magánszféra devizaadóssága, így a forint gyengülése erről az oldalról nem nagy kockázat, a forinthitelek kamatlába viszont már annál inkább – hívta fel a figyelmet néhány hete az Alapblog egyik bejegyzése. Amely szerint az is a gyengülés mellett szólhat, hogy folyamatosan romlik Magyarország nettó külső finanszírozási képessége, s mivel a hazai fogyasztás bővülése tartósnak ígérkezik, folyamatosan romlik hazánk külső egyensúlya – még ha nem is veszélyes mértékben –, ami azt jelenti, hogy az elmúlt években tapasztalt folyamatos forintkereslet forintkínálatba csaphat majd át. Ez pedig szintén további nyomás alá helyezheti a hazai fizetőeszköz árfolyamát.

A forint euróval szembeni árfolyama az elmúlt egy évben. Friss árfolyamok >>

Németh Dávid, a K&H elemzője sem zár ki további gyengülést. Mint az MTI-nek a Monetáris Tanács tegnapi, a 0,9 százalékos alapkamatot változatlanul hagyott döntését követően elmondta, a következő egy-két hétben az euró árfolyama ugyan 330 forint alatt marad, hosszabb távon viszont mérsékelten, de trendszerűen, éves szinten 4-5 forinttal drágulhat. Így szerinte az idén 318-328, jövőre 322-332, 2021-ben a 326-336 forint között valószínű az árfolyama. Igaz, ezt egy komolyabb sokkhatás könnyen felülírhatja – tette hozzá.

Ezzel szemben Suppan Gergely, a Takarékbank vezető elemzője arra számít, hogy a monetáris kondíciók szinten tartása, majd fokozatos szigorítása elégséges lehet a forint középtávú erősödéséhez.