|
| (Fotó: 123rf.com) |
Ezúttal minden másként van, a régi szabályok már nem érvényesek – hallhatjuk időnként a tőkepiacokon vagy a gazdaságban. Így vélekedtek például 2000 körül az új, internetes gazdaságról, majd ez sok szempontból tévesnek bizonyult. Összeomlott a tőzsde, kipukkadt a “dotkom-lufi”. Más buborékok idején is gyakori volt ez a gondolatmenet. (Könyv is született erről, lásd a keretes írást.)
Manapság gyakran hallani, hogy bár a részvények számos főbb értékelési mutató alapján, történelmi távlatban igencsak drágának számítanak, ez mégsem jelent túlértékeltséget. Ugyanis a kamatok, kötvényhozamok olyan alacsonyak, hogy annak fényében még olcsók is lehetnek a vállalati papírok. Valóban, a tankönyvek és a józan ész szerint is az állampapírok hozama az etalon, az irányadó más befektetések értékeléséhez. (Bár a sok országban kialakult negatív kamatok ebben a modellben már lényegében értelmezhetetlenek.)
De nézzük, mennyire egyedül állóak ezek a kamatok. Az USA-ban az ötvenes évekig találtunk irányadó kamatot, a “Fed funds rate” abban az évtizedben néhányszor igencsak alacsonyra süllyedt. (Első ábra.) Nyilván akkor is a recesszió miatt, amelyeket a Macrotrends.net oldal függőleges sötét oszlopokkal jelöl.
Mi egyáltalán a normális?
Érdekes, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek recessziói milyen magas kamattal jártak együtt. Ennek fő oka az olajársokkok nyomán megindult magas infláció lehet. “Az 1970-től 2007-ig tartó magas kamatok inkább abnormálisnak tűnnek, nem a normának” – írta erről egy angol nyelvű blog.
|
| 1. Amerikai irányadó kamat (Fed funds rate). A barna oszlopok a recessziókat jelzik. (Forrás: Mactotrends.net) |
Negatív kamatok is előfordultak már, például Svájcban a hetvenes évek végén. Igaz, akkor még nem ilyen hosszú ideig. (Angolul láthatod a St. Louis Fed grafikonján.) A német központi bank, a Bundesbank statisztikáiban viszont 1948-tól egyszer sem fordult ilyen elő, egészen az utóbbi évekig (igaz, ők éves átlagokat számoltak).
Amikor mindenki téved
A történelem azt mutatja, hogy innét már csak felfelé mehetnek a kamatok – mondta a CNBC-nek egy elemző 2016 novemberében. Elég nagyot tévedett, legalábbis egyelőre, de figyelemre méltó a cikkben mellékelt, 200 évet leegyszerűsítve bemutató grafikon. Ezen a tíz éves amerikai állampapírok hozama a jelenlegihez hasonló szintet, az évi két százalékot a közelmúltig csak a nagy világgazdasági válság után, a Második Világháború alatt közelítette meg. (2. Ábra.)
|
| 2. A tíz éves amerikai államkötvények hozama 1871-től (Forrás: Stooq.com) |
De hasonló kötvény-prognózisokkal egyébként már számos más elemző, sőt guru is tévedett (például Bill Gross), az ilyen szinten alacsony, sőt negatív kötvényhozamok korábban lényegében lehetetlennek számítottak a szakmában.
A 38 éves trend
Ám 2011 óta már sokszor évi két százalék alá bukott a tíz éves amerikai kötvényhozam, amint a Tradingview ábrája is mutatja. A harmadik ábrán az is látszik, hogy lényegében mintegy 38 éve tart egy erőteljes kamatcsökkenési, hozamcsökkenési trend.
Emiatt sokan nagy fordulatot várnak a kötvénypiacokon, a hozamok emelkedő trendjét jósolják. Aminek súlyos következményei lehetnének. Teljesen át kéne értékelni egy sor befektetést, részvényt, kötvényt, ingatlant. Államok, vállalatok sora mehetne csődbe és összeomolhatna az alacsony kamatokra alapozott óriási tőzsdei lufi. Kérdés, ezt a jegybankok megengednék-e. (Vagy csak még jobban beindulna a bankóprés. Vagy jönne, amit leginkább “helikopterpénznek” emleget a szakma – pénzosztás a lakosságnak, csak hogy fogyasszon.)
|
| 3. A tíz éves amerikai államkötvények hozama (Tradingview.com) |
Lufi vagy nem lufi?
De itt most részvénypiaci lufi van egyáltalán, amit sokan mondanak? Ez is kérdéses. Ha kizárjuk azt a lehetőséget, hogy mostantól minden más lesz, akkor érdemes ehhez is előrángatni néhány ősöreg ábrát. A Dow Jones ipari átlag látszólag eléggé aggasztó, az értéke megkétszereződött az utóbbi hét-nyolc évben. Valamint körülbelül háromszorozódott a “Lehman-válság” 2009 eleji mélypontja óta.
|
| 4. A Dow Jones ipari átlag 104 éves története (Forrás: Mactotrends.net) |
Ráadásul ez a mutató hagyományos, régi vágású ipari részvényeket tartalmaz. Az igazi húzóerő a részvénypiacokon azonban az elektronika, a szoftver, a közösségi média, a biotechnológia stb., a modern üzletágak voltak az utóbbi évtizedben.
A pénzégetők
Már a 2000-es dotkom-lufi is ezek miatt pukkadt ki – hallhatjuk máris a vészmaradakat. Akkor még nem volt megalapozott a technológiai cégek üzletpolitikája, eredménye, most viszont már igen – szólhatna az ellentábor. Megint mások arról cikkeznek, hogy az “unikornisok”, a milliárdos technológiai cégek egy része ma sem termel nyereséget, csak “égeti a cash-t”, vagyis nyeli a pénzt.
A vitában nem dönthetünk, de nézzünk meg egy technológiai indexet is (5. ábra). A Nasdaq Composite majdnem ötszörösére ugrott 2009 eleje óta. Igaz, 2000-hez, az akkori csúcsokhoz képest már nem olyan nagy a plusz, ami valamivel megnyugtatóbb. Közel húsz év alatt valóban sokat fejlődhetett a technológiai cégek üzleti modellje.
|
| 5. A Nasdaq Composite technológiai index (Forrás: Mactotrends.net) |
Ez is relatív
A hatodik ábra a Nasdaq technológiai tőzsde indexét hasonlítja a “régimódi”, ipari részvényeket ábrázoló Dow Jones Industrialhoz. A különbség óriási. Az idősor 1971 elején indul, ettől kezdve az előbbi körülbelül 84-szörös, az utóbbi csak mintegy 31-szeres emelkedést produkált. A dotkom-lufi kipukkadása ellenére is.
Az új technológiák vezető szerepe a tőzsdei árfolyamokból ítélve tagadhatatlan. De könnyen lehetséges, hogy egy majdani tőzsdei összeomlásnál is ezek a részvények esnek majd leginkább.
Akkor most féljünk, vagy sem? Még ennyi grafikon után sem tudjuk meggállapítani. Talán majd a következő rész után. (A második részt lásd oldalunkon holnap.)
|
| 6. A Nasdaq Composite technológiai részvényindex (piros színnel) és a Dow Jones ipari átlag (kékkel) (Forrás: Mactotrends.net) |
|
Ezúttal minden más lesz? Vagy csak rövid az eszünk? Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff “This time is different” című könyvében bemutatja, hogy az emberiség történelme tele van pénzügyi válságokkal. Az országok újra és újra eladósodnak, kölcsönöznek egymásnak, összeomlanak és felépülnek, válságok során mennek át. A szakértők pedig minden alkalommal azt állítják, hogy “ezúttal minden más lesz”. Az értékbecslés régi szabályai már nem alkalmazandók, az új helyzet pedig alig hasonlít a múltbeli katasztrófákhoz. A könyv közgazdászai szerint ez egyértelműen téves. Öt földrészen hatvanhat országot lefedve, nyolc évszázadon keresztül képet nyújtanak a pénzügyi válságok változatairól. Kormányzati mulasztások, bankpánikok, kiugró inflációs periódusok sorát mutatják be a középkori pénzhígítástól a közelmúltbeli ingatlanpiaci katasztrófáig. A válságok szerintük meglepően következetesen ismétlődő mintákkal, gyakorisággal, időtartammal és intenzitással fordulnak elő. Az emberek rövid emlékezete pedig megkönnyíti a krízisek megismétlődését. (Forrás: Amazon.) |
A nyugatot eszkalációval fenyegette, ha szerinte nem értik meg a helyzetet. 
