|
| Vavrek Zsolt |
Privátbankár (P.): Alapvetően évek óta emelkedik a BUX részvényindex. Ebből mennyire profitálnak a magyar kisbefektetők?
Vavrek Zsolt (V. Zs.): Ha megnézzük a kisbefektetők tulajdonában lévő részvényeket, inkább kisebb és közepes méretű vállatokban érdekeltek. Úgy becsülöm, hogy olyan részvényekben, mint például az Opus, Konzum, CIG Pannónia, a mindennapi kereskedésben inkább a kisbefektetők vannak túlsúlyban, míg a blue chipekben inkább az intézményi befektetők.
De ez nem volt baj az elmúlt 2-3 évben, ezeken a papírokon is szépen kereshettek a befektetők, és ezeken keresztül jöttek vissza, vagy léptek be életükben először sokan a tőzsdére.
Amikor azután megvolt az első sikerélmény, megvolt az első profit, akkor szívesen fektetnek be újabb papírokba is, keresik az újabb célpontokat. Tőkéjük keresi a helyét, néha megtalálja, néha egy kicsit háttérbe húzódik, de sokan vannak, akik a tőzsdén forgatják megtakarításukat.
P.: Körülbelül mekkora lehet ez a kisbefektetői réteg?
V. Zs.: Körülbelül tíz-húszezer fő lehet, aki az utóbbi időben vagy újra aktivizálódott, vagy újonnan léptett be a piacra, összesen 50 és 100 ezer közé teszem a számukat. Ez viszonylag nagy szám ahhoz képest, hogy mennyi az említett közepes nagyságú vállalatok részvényeseinek száma.
P.: Azon kívül, hogy vannak sztorik, a megtakarítások is növekednek az utóbbi időben.
V. Zs.: Így van, ez két fontos tényező szerencsés együttállása volt. Egy harmadik, hogy éppen akkor jöttek a sztorik, mikor eléggé alacsonyak voltak a betéti kamatok is. Az elmúlt tíz-húsz évben is voltak olyan sikersztorinak indult befektetések, amelyek később mégsem lettek annyira sikeresek, de itt most viszonylag gyorsan és jól tudtak kiszállni, megvolt a sikerélmény.
P.: Mi motiválja ezeket az új kisbefektetőket?
V. Zs.: Nem azért szállnak be tőzsdére, hogy majd évekig fizessék nekik az osztalékot, ők gyors sikerre vágynak. Olyan kézzelfogható sikerre, amely százalékban minimum két számjegyű növekedés, viszonylag rövid idő alatt.
P.: Régen kedvenc megtakarítás a három hónapos betét volt, most már öt éves kötvényeket is vesznek. A részvénypiacon is van hasonló átalakulás?
P.: Aki Magyarországon hosszú távon értéket akar megőrizni, általában ingatlant szokott venni. Van valamiféle fordulat az ingatlanpiacon, vagy ott is töretlen a növekedés?
V. Zs.: Még valamikor 2015-2017-ben volt inkább egy átáramlás a részvénypiacról az ingatlanpiacra, de azóta ez megállt. Szerintem még egy ideig kitarthat az ingatlanpiaci emelkedés. A részvénypiacon azonban vannak újabb pénzek is, a reálkeresetek növekedése ezt eléggé megalapozza. Sokan pedig ingatlanbefektetési jegyet vásároltak az utóbbi időben.
P.: Miért volt ez a 2015-2017-es megingás a részvényvásárlásokban?
V. Zs.: Már akkor is egy elég hosszú felívelő szakaszban voltunk, eltelt hét- nyolc év emelkedéssel, és az emberek már féltek attól, hogy ennek lesz valami böjtje. De ez lényegében azóta sem jött el. Az emberek azt is megérezték, hogy akkor még az ingatlanpiacon nem következett be akkora fellendülés, így nagyobb hozamot lehet elérni, és ki akarták használni a különbséget. Az ingatlanpiacon mélyebb volt és tovább húzódott válság, még lehetett alulértékelt ingatlanokat vásárolni. Mára viszont a két piac nagyjából kiegyenlítődött, az értékelések is hasonlóak.
P.: Sokféle részvénypiaci mutató és sok szakértő van, de mintha sokasodnának a hangok, hogy túlértékeltté váltak piacok. Jön a lejtmenet?
V. Zs.: A legtöbb elemző arra számít, hogy lesz visszaesés, van, aki már 2014 óta. De lehet, hogy ez csak 2019, 2020 vagy 2022 folyamán jön el. Akik korábban az esésre szavaztak, azok aztán kimaradtak egy nagyobb emelkedésből. Most már sokan látják, hogy lehetne ezt kiszállás nélkül is csinálni. Lehet válságállóbb részvényeket találni, amelyek általános esésnél is hozamot tudnak biztosítani.
P.: Mi az, ami válságálló lehet?
V. Zs.: Ez változó, egyedi sztorik vannak. Vannak például részvények, amelyek valamilyen valós indok miatt korábban óriási visszaesést szenvedtek el. De érdemes megnézni a fundamentumaikat, nem lettek-e esetleg közben alulértékeltek.
A Brexit is húzódik jó ideje, biztos, hogy számos következménye lesz. Például rengetegen tanulnak Angliában, és lehet, hogy ahelyett más európai célpontokat keresnek majd. Ilyen lehet Hollandia, ahol szintén van angol nyelvű oktatás, magas az életszínvonal és az egyetemek színvonala. Vannak továbbá ott olyan ingatlancégek, amelyek például diákszállókat, kampuszokat üzemeltetnek, így a XIOR (XIOR Student Housing). Ezek komoly növekedést érhetnek el.
P.: A lakossági befektetők állítólag hajlamosak csúcs közelében beszállni a részvénypiacra, majd összeomlásban, alacsonyan kiszállni. Hogyan lehet elkerülni ezt csapdát?
V. Zs.: Biztosan vannak ilyenek, sokan nem napi szinten követik az eseményeket, és mire hozzájuk elér egy ilyen emelkedés vagy esés híre, már lehet, hogy tényleg egy kicsit késő. De azért vannak már olyanok is, akik nem biztos, hogy ennyire tapasztalatlanok. Stop loss-megbízást használnak, nem szállnak ki pánikban, esetleg még vásárolnak is az esésben, és meg tudják várni a következő emelkedést.
Egyébként az intézményi befektetők valószínűleg sokkal nagyobb részt hasítanak ki az értékpapír-piacból, mint a magánbefektetők. Vannak jó kockázatkezelési technikáik, például jobban tudnak diverzifikálni, de ők is veszítenek. Legfeljebb kevesebbet halljuk őket panaszkodni, nem dicsekednek vele, tudják, hogy ez a piac velejárója. Az indexkövető alapok pedig ki sem tudnak ez elől térni, menniük kell a piaccal.
P.: Az új lakossági állampapírból, a MÁP Pluszból az első héten több mint 530 milliárd forintért jegyeztek. Néhány másik sorozat pedig megszűnt.
V. Zs.: Igen, a féléves, kétéves kincstárjegy, a Bónusz kötvény megszűnt, amelyekre kevésbé volt igény. Az inflációkövető kötvényeket és az egy éves papírt eddig is vették, ezek megmaradtak. Az új MÁP Plusz ugyan öt éves papír, de az állam visszaváltási garanciát vállalt rá fél év, egy év, két év stb. után, magas hozammal. Így helyettesíti a megszűnőket, és ennél jobb kockázatmenetes befektetést nehéz jelenleg találni.
Az inflációkövető PMÁP-nak van egy kis kamatelőnye rövidebb távon, de arra nincsen névértéken történő visszavásárlási garancia. Egyébként sokan csinálják azt, hogy megosztják pénzüket a kettő között, diverzifikálnak a papírok között.
P.: Az Equilornál is lehet kapni, itt is vásárolják?
V. Zs.: Igen, nálunk is elérhetőek ezek a lakossági állampapírok. Készültek a befektetők a vásárlásra, az első jegyzés előtti időszakban nem fektették másba a pénzüket, inkább kivártak. Elsősorban így inkább a meglévő papírok átstrukturálásáról volt szó az első héten, de friss pénz is jött be.
Valószínűleg folyamatos lesz a beáramlás ezekbe az értékpapírokba. Ha nem száll el majd az infláció, látni fogják, hogy ez egy jó papír. Előny az is, hogy a kamat folyamatosan újra befektetésre kerül automatikusan, ráadásul adómentes is.
Azt majd az állam eldönti, hogy ezt a magas extra prémiumot megéri-e kifizetni a hasonló futamidejű állampapírokkal szemben azért, hogy a lakossági forrásokat magához irányítsa.
P.: Van elszívó hatás, például hogy részvények helyett állampapírt vesznek?
V. Zs.: Egyelőre ilyet nem érzek, nem hiszem, de lehet, hogy ez majd később fog kiderülni, kialakulni. A részvénybefektetők inkább a két számjegyű hozamra mennek. A bankbetétektől, befektetési alapokból inkább szívhatnak el pénzt az új állampapírok. Az ingatlanalapok visszaváltásának időbeli korlátozása miatt onnan például biztosan fog pénz átáramlani.
P.: Milyen portfóliót állítson össze az kisbefektető, aki mérsékelt kockázatot hajlandó vállalni?
V. Zs.: Most könnyű helyzetben van a befektető, portfóliója egy részével, nagyobb részével kockázatmentesen is infláció feletti hozamot tud elérni. Ilyen az infláció-követő Prémium Magyar Állampapír. A maradékkal pedig még mindig összeállíthat egy olyan részvényportfóliót, amely esetleg hozhat egy kis adrenalint, egy kis izgalmat és adott esetben jó hozamot is el tud érni.
Szerintem ez egy ideális helyzet például a tíz évvel ezelőtti piachoz képest, amikor volt, hogy az állampapírok csak az infláció alatti hozamot tudtak hozni.
P.: Az állampapírok és kockázatosabb befektetések közötti arányt hogyan érdemes meghatározni?
V. Zs.: Ez már egyéni tényező, mindenkinek magának kell belőnie, hogy az ő élethelyzetében milyen kockázatokat tud vállalni. Leginkább a nyugdíj-megtakarításokhoz tudom hasonlítani, ahol klasszikusan három kategória van. Egy konzervatív, egy közepesen kockázatos és egy dinamikus rész. Ezek aránya rendszerint attól függ, hogy a megtakarító milyen messze van a nyugdíjba vonulás időpontjától. A kockázatvállalási hajlandóságot mindenkinek magának kell mérlegelnie.
Ez teljesen személyes beállítottság kérdése. Az alkalmassági tesztek sem mindent fednek fel, sokszor a gyakorlatban derül ki egy-egy ügyfél kockázatvállalása.
P.: Milyen jó sztorik lehetnek még mostanában részvénypiacon?
V. Zs.: Mostanában ilyenek lehetnek az Adidas részvényei. Egyfajta városi legenda, hogy jön a foci-vb és az Adidas részvénye jó lesz, mert a legtöbb csapat ebben mezben játszik, és ez cég adja a meccs labdáját. Ez akár igaz is lehet, de fontosabb az az érv, hogy most Ázsiában lesz a vb, ami egy óriási piac és még nem teljesen telített és a cég is itt látja a legnagyobb lehetőséget, amire ráerősíthet egy jól sikerült VB. Másrészt az Adidas is divatmárkává vált, celebekkel szerződik így próbálja a tömegeket is megcélozni. Ha nem is következő hónap, de a következő egy év sztorija lehet.
Egy másik sztori a Raiffeisen Bank részvénye lehet, amely óriási esésen van túl. Ebben az esetben nem társaság működésével van probléma, hanem belekeveredett egy pénzmosási történetbe, amit nem igazán díjaztak a befektetők. De nem biztos, hogy annyira érintett, ahogy az korábban tűnt. Ha tudja tisztázni magát, visszamehet az eredeti 35 euró körüli szintre az árfolyama. (Most 20 euró körül jár – a szerk.)
Az USA-ban is lehetnek cégek, amelyek nagyon visszaestek a kereskedelmi háború miatt. Az ilyen sokat esett részvények között lehet pár alulértékelt.
