Sokszor hallani azt, hogy hosszú távon, évtizedek alatt a részvények túlszárnyalják a kötvényeket. Ellenpéldaként szokták emlegetni a japán tőzsdét, konkrétan a Nikkei 225 tőzsdeindexet, mivel a japán gazdasági csoda összeomlása óta, a kilencvenes évek elejétől tíz évig csak lefelé tartott, majd azóta sem sokat ment fel. Az index jelenlegi 16-17 ezer pontos értéke ugyanott van, mint 1993-1996-ban.
Ez azonban csak a látszat. Sokan nem tudják, hogy a Nikkei 225 index nem tartalmazza az osztalékokat. (Ellentétben a magyar BUX, német DAX vagy amerikai S&P 500 indexekkel, de hasonlóan például a francia CAC 40-hez.) De hát mi az az évi 1-2 százaléknyi osztalék, nem érdemes vele sokat foglalkozni – gondolják sokan.
Létezik egy másik index, amely ezt a hiányosságot próbálja kiküszöbölni, a Nikkei 225 Total Return („Teljes Hozam”). Ez úgy számol, hasonlóan más modern indexekhez, mintha a befolyó osztalékokat is az indexkosár részvényeinek vásárlására fordítottuk volna. Nem régóta számolják, de kiszámolták évtizedekre visszamenőleg is.
Egészen 1979 december 28-ig mentek vissza, ekkor a megszokott Nikkei 225 és az osztalékokkal növelt Nikkei 225 TR értéke egyformán 6569,5 pont volt. Ma reggel a Nikkei 225 értéke 17 344 pont (az USA-választás utáni első napon hatalmasat esett, a másodikon még nagyobbat emelkedett), a Total Return verzió pedig 26 447 pont lett.
Osztalékok nélkül így 2,77-szeresére nőtt a részvények értéke a hetvenes évek vége óta, tehát majdnem 37 év alatt. Osztalékkal együtt pedig 4,03 a szorzó, azaz több mint négyszeresére nőtt a mutató. A különbség ennyi idő alatt még a stagnáló, szinte folyamatosan válságban levő japán gazdaságban is tetemes, prosperáló, növekvő gazdaságokban pedig még nagyobb lehet. (Azért valószínűleg nem volt érdemes ennyi ideig japán részvényeket tartani, osztalékkal együtt sem, mert a kötvényekkel vagy az inflációval összehasonlítva nem jöttünk volna ki jól.)
Valamivel rövidebb, beláthatóbb távon, 2002 elejétől a japán részvények értéke 53 százalékkal nőtt csak az árfolyamok emelkedését figyelembe véve (osztalék nélkül), ám 92 százalékkal, ha a kifizetéseket is figyelembe vesszük. (Lásd a grafikont.) Mindez egyben azt is jelenti, hogy ha valamilyen indextermékbe fektetünk – például japán, francia stb. részvényekbe fektető indexalap, ETF, certifikát –, akkor olyat keressünk, ahol az osztalékokat is jóváírják a befektetők számára. (Az elszámolás alapja valamely osztalékkal növelt index.)
De nem kell Japánig menni osztalékokért, a magyar cégek sem keveset fizetnek, és a németeknél is csúcs várható. A Finanzen.net becslése szerint a legnagyobb, a DAX-ban szereplő német vállalatok soha eddig nem látott, 31,4 milliárd eurós nyereség-részesedést fizetnek majd ki jövőre. Ez hét százalékkal magasabb, mint az idén volt. Harmincból várhatóan 23 cég növeli majd osztalékát.
A Daimler például nyeresége 40 százalékát, részvényenként 3,30 eurót fizethet, ami a jelenlegi 64 eurós árfolyamra vetítve 5,16 százalékos osztalékhozamnak felelne meg. (Bár ez azért is olyan magas, mert sokan attól tartanak, az autóiparral nincs minden rendben.) Jelentős osztalékot fizethet ki jövőre az Allianz, a Siemens, a Deutsche Telekom és a BASF is, egyenként több mint hárommilliárd eurót.
Vasárnap találkozik Trumppal, hogy megállapodjanak a kereskedelemről. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
