Isten hozta a részvénypiacok legrosszabb hónapjában – írta a Bloomberg szeptember első napjaiban, mert statisztikailag, évtizedek átlagában tényleg kimutatták, hogy ez szokott lenni a legrosszabb. (Lehet egyébként, hogy azért, mert sokan az októbertől félnek, már 1929 óta.) Azután felsoroltak egy csomó plusz kockázatot, a mostanában esedékes jegybanki döntésektől kezdve az amerikai kormányzat problémáiig, a nemzetközi feszültségekig, amik még plusz veszélyeket hordoznak magukban.

Miután hosszú ideje nem volt egy félig tisztességes korrekciócska sem, és számos részvény-értékeltségi mutató igen magas, rengetegen találgatják, mikor jön végre egy kisebb-nagyobb összeomlás. Az S&P 500 index 14 hónapja nem esett öt százaléknyit és 19 hónapja nem esett tízet. Egy 20 százaléknál nagyobb eséshez pedig 2009-ig kell visszatekinteni.

Megkínzott bikák viszik az indexeket

Az egyik szélsőséges vélemény, amelyet a nagy amerikai befektetési bankház, a Goldman Sachs elemzője, David Kostin is képvisel, az, hogy nem lesz összeomlás, legalábbis egy jó darabig még nem. Annyira sokan várnak rá, számítanak rá ugyanis, hogy ezzel valószínűtlenné válik.

„Megkínzott bikáknak” nevezi a befektetőket, év végére 2400 pontos indexet vár, alig alacsonyabbat a mostaninál. Egy másik tényező, ami csökkenti az esés valószínűségét, szerinte a magas fogyasztói költés az USA-ban.

Jelez a Nobel-díjas mutatója

Egy olyan mutató, ami aggodalomra ad okot, és túlértékeltséget jelez, az úgynevezett Shiller P/E (árfolyam/nyereség hányados). A dotkom-lufi kipukkadását nagyon jól előre jelző Robert J. Shiller Nobel-díjas közgazdász nevéhez fűződő indikátor a normál P/E-vel szemben az inflációt is figyelembe veszi. Valamint a nyereségek tíz éves átlagával számol, hogy a rövid távú ingadozásokat kiküszöbölje.

Ez a mutató eddig két nagy csúcsot mutatott, 1929 szeptemberében valahol 33 körül tetőzött (havi adatok alapján), 2000-ben, a dotkom-lufi idején pedig 44 környékén. Most a Gurufocus szerint 31 az értéke, ami az 1929-es szinthez kínosan közel van, a 2000-estől viszont eléggé messze.

A vég kezdete

A történelmi átlag egyébként 17, ennél 83 százalékkal van magasabban a mutató értéke. Ez nem túl megnyugtató, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a kamatok, kötvényhozamok mint alternatív befektetések viszont sok országban történelmi mélypontok közelében vannak.

Zsiday Viktor, a Citadella Alap kezelője „Vég kezdete” címmel augusztus végén állapította meg, hogy „a német munkanélküliség 30 (!!!) éves mélyponton van, az amerikai is 15 évesen. Az amerikai beszerzési menedzserindex magasan van, de nem extrém, viszont a német még sosem volt ilyen magas. Ezek mindenképpen igen erős figyelmeztető jelek.”

„A történelem azt mutatja, hogy ilyen helyzetekben szokott tetőzni a részvénypiac: teljes a bátorság, és kevés már a felfelé potenciál. A nagy bátorságra egészen elképesztő példa (és újabb figyelmeztetés!), ami a magyar kis részvények piacán zajlik”.

Ha majd ordít a recesszió

A visszaesés időpontját a szakember nem jósolja meg, de azt írja, „a hosszú távú befektetők számára ezek azok a jelek, amikor eladnak, és akkor térnek majd vissza, amikor a címlapokról nagybetűkkel ordít majd a recesszió felirat”.

Egy másik szélsőséges vélemény szerint már most óriási lufiban vagyunk. „2000-ban volt a dotkom-lufi, 2007-ben a lakáspiaci lufi, most pedig a minden-lufi” – írja például a Mauldin Economics blog.

Valami bűzlik

A KBC Equitas blogja egy hete szintén megkongatta kicsit a vészharangot, szerintük „itt valami bűzlik”, vannak bőven jelek, amelyek a kilátások romlása irányába mutatnak. Például az amerikai kötvényhozamok alacsony szintje.

A Zerohedge hét pontban szedi össze, mi minden miatt szoktak mostanában az amerikai befektetők nagyon aggódni. Első, hogy régen volt korrekció, pedig a historikus adatok szerint illene jönnie. Második, hogy egyes adatok szerint 50 éves mélyponton van a volatilitás (például a VIX index), ami rejtett kockázatokat fedhet el.

Nyolc éve nem volt olyan

Harmadszor, „a részvényértékeltségek majdnem minden mérési módszer szerint feszítettek”. Negyedszer, nyolc éve van gazdasági növekedés az USA-ban, egy kis recessziónak is itt lenne az ideje. A Fed politikájával kapcsolatos kérdőjelek is idegesítik a befektetőket, a kamatpálya és az infláció is bizonytalan. Utolsóként az amerikai politikát említik.

A Seekingalpha kiváló ábrasora számos elgondolkodtató tényezőt említ, amelyek a jelenlegi helyzetet a 2000-es lufihoz teszik hasonlatosság. A Berkshire Hathaway, Warren Buffett cége egyre több készpénzt halmoz fel.

Vesznek a háziasszonyok

A kisbefektetők egyre kevesebb készpénzt tartanak, és egyre optimistábbak. Az amerikai háztartások részvénykitettsége is csak kétszer volt hasonlóan magas, nem nehéz kitalálni, 2000-ben és 2007-ben. (Bár alaposabban megnézve az ábrát, talán már 2014-2015-ben is.)

A mait elérő hosszúságú gazdasági fellendülés csak kétszer volt az amerikai gazdaságban a 19. század közepe óta, egyszer 1991-2001, és egyszer 1961-1969 között. „A történelem nem ismétli önmagát. De rímel, de még hogyan rímel” – írja a szerző.