Robert Schuman francia külügyminiszter 66 éve ezen a napon tárta a világ elé tervét, amely később a Schuman-nyilatkozatként vált híressé. Schuman azt javasolta, hogy az alapító tagállamok (azaz Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg) szén- és acéltermelésüket rendeljék egy közös főhatóság, az Európai Szén- és Acélközösség alá, amely a későbbi politikai integráció alapjává vált. Talán nem ünneprontás, ha ezen a nevezetes napon a tankönyvektől eltérő megközelítésből vizsgáljuk meg a történelmi eseményt.
Nos, már csak alig másfél hónap van hátra a június 23-ra kiírt Brexit népszavazásig és a brit közéletben késhegyre menő viták folynak a kilépés vagy bennmaradás fény- és árnyoldaláról. Ebbe a vitába robbant egy veterán konzervatív jegyzetíró cikke, aki új levéltári bizonyítékokra hivatkozva állítja, hogy az EU az alapításakor a CIA projektje volt. Ambrose Evans-Pritchard a The Telegraph brit napilap hasábjain így fogalmaz: “Valójában, ha visszatekintünk a történelmi előzményekre, kézenfekvő, hogy az 1940-es évek végén Washington volt az európai integráció mozgatórugója, és rejtett módon Washington pénzelte azt a Truman, Eisenhower, Kennedy, Johnson, és Nixon adminisztráció ideje alatt.”
Az újságíró megemlíti, hogy az európaiak körében egy általánosan elterjedt tévképzet, miszerint az Egyesült Államok fenyegetést és vetélytársat lát az EU-ban. Evans-Pritchard szerint ezzel szemben az EU mindig is az amerikai érdekérvényesítés horgonypontja volt, már egészen megalakulásától fogva.
|
| Káncz Csaba |
Evans-Pritchard írásában hangsúlyozza, hogy a Schuman által javasolt tervezet valójában Dean Acheson amerikai külügyminisztertől ered. Az újságíró kiemeli, hogy a hidegháború kezdetén az amerikai fél nyomásgyakorlására került közelebb egymáshoz a német és francia politika, valamint az amerikaiak a háború utáni években azzal is fenyegetőztek, hogy leállítják a Marshall-terv segélyprogramját. Az Egyesült Államok fenyegetésekkel és nyomásgyakorlással hozta létre azt az egységfrontot, ami a mai Európai Unió alapja volt, mert ettől a projekttől remélte a szovjet befolyás visszaszorítását Európában, amit az Egyesült Államok saját érdekszférájának tartott.
Sztálinnal és az NKVD-vel szemben lépni kellett
Itt mindjárt hozzátehetjük, hogy Washington irányítása és nyomásgyakorlása nélkül az akkori romokra és kölcsönös bizalmatlanságra alapozva az európai népek szinte bizonyosan képtelenek lettek volna egy harmonikusan működő együttműködést kialakítani. Sztálin Vörös Hadseregének árnyékában és az NKVD (a KGB elődje) behatolásának eredményeképpen az olasz és a francia baloldalon az önerőre épült európai projektnek egészen más kifutása lett volna.
Jean Monnet közgazdász és diplomata kapcsán – akit az EU egyik alapító atyjának tartanak – azt írja az újságíró, hogy életének tekintélyes részét Amerikában töltötte, a háborús időkben pedig Franklin Roosevelt szeme és füle volt az európai politikában – emiatt Charles de Gaulle eleve amerikai ügynöknek tartotta. Ezt egy francia történész, Eric Roussel mintegy ezer oldalas, Monnet-életrajza alátámaszt, illetve részletesen kifejti, hogy működött együtt kéz a kézben az amerikai elnöki hivatallal.
Evans-Pritchard azt állítja, az USA külügyminisztériumának archívumában ma már nyilvánosan hozzáférhetőek korábban még titkosított dokumentumok, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az európai integráció ideáját erőltető mozgalmat az amerikai titkosszolgálat alapította, de “sajnálatos módon” ezek a dokumentumok se az amerikai, se az európai sajtóban nem kaphatnak nyilvánosságot.
Az újságíró ennek kapcsán egy 1950. július 26-ra datált memorandumot említ, ami egy közös európai parlament létrehozásának terveit tartalmazza (az Európai Parlamentet 1952-ben alapították). Ezen a dokumentumon William J. Donovan tábornok aláírása szerepel, aki az amerikai Stratégiai Szolgálatok Hivatalának vezetője volt – a CIA elődje Evans-Pritchard szerint egy másik dokumentum pedig azt mutatja, hogy 1958-ban ez az ügynökség biztosította az európai integrációs mozgalom anyagi forrásainak 53,5 százalékát.
“Ebben a tekintetben a CIA frontvonala az Amerikai Bizottság egy Egyesült Európáért nevű szervezet volt, aminek elnöki tisztségét Donovan viselte. Vezetésében emellett részt vett Walter Smith és Allen Dulles, akik az ’50-es években a CIA igazgatói voltak, valamint más amerikai nemzetbiztonsági tisztek.”
Ezek a széles körben egyelőre nem ismert dokumentumok azt mutatják, hogy a CIA elődjének stratégiai tervezőasztalain született az EU elgondolása, és ennek megvalósítása érdekében meghatározó pozícióba juttattak európai politikusokat, akik a későbbiekben az európai integráció vezéralakjaivá váltak. Az újságíró mindazonáltal azzal zárja mondandóját, hogy a Brexit hívei végre az asztalra tehetnének egy olyan stratégiai dokumentumot, amelyben kifejtenék, hogy az Egyesült Királyság miként képzeli el önállóan a létét világban, miközben a globális felelősségnek is eleget tesz. Ez a világos terv egyelőre hiányzik, és remélhetően a Brexit-hívek nem óhajtanak vitába keveredni az egész demokratikus világgal. Akárcsak Magyarország esetében, tehetjük hozzá.
A tét Magyarország számára
Mi is megkérdezhetjük, hogy egy szorosabb integritású, atlantista irányultságú EU előnyösebb-e számunkra, vagy újra egy autonóm nemzetállamokra szétesett kontinens? Ez utóbbi természetesen már nem az EU lenne, hanem a démonaikkal és történelmi sérelmeikkel magukra maradt országok zavaros halmaza. Ezt a korszakot az európai történelemből túlzottan is jól ismerjük, hiszen az elmúlt évszázadban hazánk számára kétszer is háborús vereséget és széleskörű pusztulást eredményezett. A kérdésfeltevés azért is teljesen legitim hazánk esetében, mert a jelenlegi miniszterelnök évek óta a „brüsszeli bürokraták” tevékenységét ostorozza és azokat a magyar nemzeti érdekekkel szemben állónak tünteti föl.
Túlzás nélkül állítható, hogy ez ma Magyarország számára az első számú nemzetbiztonsági kérdés, különös tekintettel az amerikai belpolitika fejleményeire, ahol is a Donald Trump mögött álló erők már nyíltan követelik Washington kivonulását a NATO-elkötelezettségekből. Miközben itthon a kormányzat központilag szítja az EU- és Nyugat-ellenességet, a Magyar Honvédség csapatainál lévő technika csupán 30 százaléka fogható hadra, a többi csak részlegesen működőképes.
A szállító és harci helikopterek kirepülték erőforrás-tartalékaikat, a közepes hatósugarú légvédelmi rakéta komplexumhoz már sehol sem találni nem lejárt szavatosságú rakétát, a szárazföldi alakulatok eszközparkja pedig döntően a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott eszközökből áll. A teljes páncélos erő technikailag tökéletesen elavult, fenntartása költséges, harcértéke a nullához közeli. A műszaki határzár élőerős őrzésének megerősítésére nemrégiben kirendelt katonaállományt – a honvédelmi miniszter elmondása szerint – még esővédő eszközökkel sem tudták ellátni.
Káncz Csaba jegyzete
