Az utóbbi hetekben német, holland és EU vezetők kongatták meg a vészharangot. Megítélésük szerint a menekültválság márciusig történő megoldásának hiányában Németország lezárja határait, ezzel pedig a schengeni megállapodás lényegében megszűnne. A tétet tovább emelte Juncker, az EU Bizottság elnöke, aki szerint akkor az eurónak sem lenne értelme.
Valls francia miniszterelnök múlt héten Davosban kijelentette, hogy „az EU akár nagyon rövid időn belül felbomolhat”. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig a napokban leszögezte, hogy „az EU vége még soha nem volt annyira reális lehetőség, mint napjainkban”. Valóban, a szabad mozgást biztosító schengeni rendszert, illetve az Unió más alapintézményeit megkérdőjelező pártok már az EU számos országában vezetik a népszerűségi listákat. Finnország esetében pedig már kormánytényezők, sőt ők kontrollálják a külügyminiszteri pozíciót.
Európai válság, magyar következtetések
Merkel kancellár csökönyösséggel vegyes koncepciótlansága a menekült- és migráns-ügyben is csak felerősítette a törésvonalakat az Unióban és érezhetően legyengítette a német politikai centrumot. Emiatt is megnőtt az esélye annak, hogy – jó esetben – több sebességűvé válik a kontinens.
|
| Káncz Csaba |
A menekültügytől függetlenül is a teljes európai kontinensen érezhető, hogy a növekvő gazdasági, politikai és társadalmi feszültségek a politika centrumát jobbra tolták. Ezzel együtt fellobbant az erős állam iránti igény és több országban megerősítették a rendőr-állami eszközöket - vélt vagy valós fenyegetések alapján. Az Unióban a tagországok közötti elképesztő gazdasági különbségek csak olajat öntenek a tűzre: míg az átlagos havi bruttó jövedelem Bulgáriában 306 euró, ugyanez Dániában 4217 euró.
Szintén a menekültügytől függetlenül, Magyarországon is komoly indulatok halmozódtak fel Brüsszellel szemben az utóbbi években, amelyet a kormányzat nemzeti érdekvédőnek nevezett politikai vonalvezetése csak felerősített. Mintha az ország politikai vezetése nem is óhajtana részt venni érdemben az európai projekt megreformálásáról folyó vitákban és nem törődne reputációjának megrendülésével a Nyugat politikai köreiben. A napi 3 milliárd forintot kitévő EU-s transzfert pedig közben csendes elégedettséggel vételezi.
A kétségtelenül népszerű – de sokak szerint rendkívül felelőtlen – politikai kampány közepette senki sem gondolkodik el azon a kérdésen, hogy vajon nem kerülhet-e hazánk egy hasonló geopolitikai örvénybe az ócsárolt EU esetleges felbomlásakor, mint egy évszázaddal ezelőtt a Monarchia szétesésekor?
2017 kísértete és az euró jövője
Nyugat-Európa uralkodó köreiben érezhetően nő a feszültség, mert 2017 sorsfordító évnek ígérkezik. Franciaországban elnökválasztást tartanak és Németországban általános választásokat. Az olasz választások is sorra kerülnek még valamikor 2018 tavasza előtt. Ha akkor még aktuális lesz, ezek után kerülhet egy új euró koncepció az európai nagypolitika döntéshozói elé.
Az euró perifériáján található országok, mint Spanyolország, Olaszország, Portugália, Franciaország, Görögország szívesen visszatérnének a saját valutájukhoz, mert az euró túlértékelt számukra. Ők a tömegtermelésre álltak rá és termékeik euróban kalkulálva az ázsiai versenytársakkal szemben versenyképtelenek. Ha kilépnének az eurózónából, az számukra egy nagy leértékelést hozna és visszanyerhetnének valamit a versenyképességükből, amit az euróval elveszítettek.
Brüsszeli értesülések szerint 2010-ben már folytak titkos tárgyalások a német-, a holland- és a finn pénzügyminisztérium részvételével egy északi és egy déli-euróövezet létrehozásáról. Jövőre talán hasonló erő- és törésvonalak mentén kezdődhetnek újra a megbeszélések.
Káncz Csaba jegyzete
Izrael egyelőre csak néhány pontról való kivonulásra tett javaslatot. 
