A nemzetközi politikában a hétfő a gázai békéről szól: reggel jöttek a hírek arról, hogy a Hamász teljesítette az ígéretét, és elengedte az összes még élő izraeli túszt, miközben számos vezető utazik Egyiptomba, hogy a békemegállapodás ünnepélyes aláírásán részt vegyen. Az eseményen Orbán Viktor magyar miniszterelnök is jelen lesz, de az egyiptomi békecsúcs természetesen leginkább Donald Trump amerikai elnök diadalmeneteként értelmezhető.
Trump természetesen a maga érdemeként prezentálja a húszpontos békemegállapodást, amelyet mind a Hamász, mind az izraeli kormány (még annak vonakodó, szélsőséges tagjai is) elfogadtak. De ezúttal nincs egyedül: politikai vezetők és szakértők sora fejezte ki azt a véleményét, hogy Trump céltudatos, mindkét félre irányuló nyomásgyakorlása hozta tető alá ezt a megállapodást.
Ez már csak azért is szép eredmény, mert néhány héttel ezelőtt Izrael példátlan, a katari főváros, Doha területén szeptember 9-én végrehajtott légicsapása nyomán úgy tűnhetett, hogy a becsapódó izraeli rakéták egyben a gázai béke lehetőségét is felrobbantották. Katar ugyanis – úgy is, mint a Hamász egyik fő finanszírozója – kulcsszerepet vállalt az izraeli vezetés és a terrorszervezet közti egyeztetésekben.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a most elfogadni látszott békemegállapodásban Katar szerepe másodlagos, hiszen az ünnepélyes aláírás helyszíne Egyiptom, és Trump mellett Abdel Fattah esz-Szíszi egyiptomi elnök vezeti majd a ceremóniát. Katar csak egyike az amerikai béketervet garantáló négy országnak az Egyesült Államok, Egyiptom és Törökország mellett. A valóságban azonban Katar minden bizonnyal megkerülhetetlen szerepet játszhatott a megállapodásban.
Most szépen bocsánatot kérsz!
Erre mutat az a tény is, hogy a Perzsa-öböl partján fekvő kis monarchia egyik legbefolyásosabb, korrupciós ügyek közelében is rendszeresen feltűnő szürke eminenciása jelen volt Washingtonban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Trump tárgyalásán, amely döntő fordulatot hozott a gázai béketárgyalási folyamatban.
Netanjahu szeptember 29-én ugyanis egyenesen a Fehér Házból, Trump mellett ülve hívta fel a katari miniszterelnököt. A bocsánatkérés igencsak visszafogottra sikeredett, hiszen Netanjahu nem mondta ki, hogy magát a támadást sajnálja, csak azt, hogy a támadás során Izrael megsértette Katar szuverenitását, és azt, hogy a támadásban meghalt a katari fegyveres erők egy tagja. Az egész jelenet kicsit olyan hangulatot árasztott, mint amikor a szülők rákényszerítik gyermeküket, hogy kérjen bocsánatot valamilyen csínytevés miatt az érintett más szülőktől. A gyerek pedig megteszi – nem igazán gondolja komolyan, de jobb, mint a kilátásba helyezett büntetés.
Fotó: Fehér Ház
Később aztán izgalmas részletekről számolt be a Politico erről a telefonhívásról, amelyek még inkább ezt az értelmezést erősítik. A lap három fehér házi forrásra hivatkozva ugyanis azt írta, hogy Trump volt az, aki felszólította Netanjahut, hogy rögvest, az Ovális Irodából bonyolítsa le ezt a hívást, a bocsánatkérés szövegét pedig előre megírták számára – a katari illetékesekkel közösen.
Ezt a verziót támasztja alá, hogy a hívás pillanataiban is ott volt a teremben Ali Al Tavadi, egy magas rangú katari tisztviselő, aki közvetlenül Steve Witkoff, Trump közel-keleti különmegbízottja mellett ült. A Politico szerint Tavadi feladata az volt, hogy
„biztosítsa, Netanjahu nem tér el a nyilvánosság előtt az események a Fehér Ház által létrehozott verziójától”.
Olyan hírek is felröppentek később, hogy az izraeli miniszterelnök később tárgyalt is Tavadival, de ezt izraeli hivatalos források cáfolták.
Megkapta Katar, amit akart
A katari miniszterelnök, Mohammed bin Abdulrahman Al Táni sejk elég fagyosan fogadta Netanjahu szavait, másnap úgy nyilatkozott, hogy „ez volt az abszolút minimum”, amit Izrael megtehetett, de hozzátette, hogy „a legfontosabb dolog egy elköteleződés, hogy többet nem támadnak meg minket”.
És láss csodát, egy nappal később Donald Trump egy elnöki rendeletben példátlan biztonsági garanciákat adott Katarnak. A rendelet szeptember 29-ére datálódott – tehát Netanjahu látogatásának napján született –, a létezését azonban csak október 1-jén tárták a nyilvánosság elé. A szöveg értelmében
az Egyesült Államok minden Katar elleni fegyveres támadást saját biztonságát fenyegető cselekménynek tekint, és „minden rendelkezésre álló eszközzel” – diplomáciai, gazdasági és ha szükséges, katonai úton – válaszolni fog.
Ilyesmit az Egyesült Államok eddig egyetlen arab államnak sem kínált. És talán ugyan Netanjahunak fájhatott a tessék-lássék bocsánatkérés Katar irányába, az igazán keserű pirula ez lehetett, hiszen ezzel a megállapodással Izrael is elveszti a lehetőséget további Katar – vagy katari területen menedéket kapó egyéb – célpontok elleni támadásokra.
Fotó: Fehér Ház
De mit adott ezért az erős garanciavállalásért cserébe Katar? Nos, Netanjahu és Trump a tárgyalásaik után mutatták be húszpontos gázai béketervüket – és láss csodát, a Hamász hajlandónak mutatkozott ennek mentén elindítani a remélhetőleg tartós(abb) fegyvernyugváshoz vezető folyamatot.
Nem tűnik túlságosan nagy logikai ugrásnak azt feltételezni, hogy Katar az amerikai garanciákért cserébe volt hajlandó még az arculcsapásnak számító izraeli támadás után is rávenni a Hamászt, hogy írja alá a Trumpnak személyes okokból is különösen fontos megállapodást. (Az amerikai elnök köztudottan a Nobel-békedíj megszerzésére hajt, és noha a 2025-ös díjat nem neki ítélték, ha valóban tartós békét hoz a Gázai övezetbe, akkor jövőre akár teljesülhet is az álma.)
A háttérből húzogatja a szálakat
Az ehhez szükséges tárgyalásokban pedig egyértelműen kulcsszerep jutott Al Tavadinak. De ki is ez az ember? Tavadi keveset szerepel a nyilvánosság előtt. Miniszteri rangú tagja a katari kormánynak, ám csupán az igencsak általános „stratégiai ügyekért felelős miniszter” feladatkört viseli. A The Telegraph cikke egyfajta nagyon magas szintű „elintézőemberként” írja le a szerepét.
Neve előkerült az Egyesült Államok egyik legnagyobb politikai korrupciós botránya kapcsán is. Robert Menendez korábbi demokrata szenátort, a Szenátus külügyi bizottságának befolyásos elnökét tavaly év végén mind a 16 ellene felhozott vádpontban bűnösnek találta az esküdtszék, a bíróság pedig 11 év börtönre ítélte. A vádpontok között a korrupciós pénzek elfogadása, külföldi hatalmak kiszolgálása, az igazságszolgáltatás akadályozása, tiltott nyomásgyakorlás is szerepelt. A vádirat szerint Menendez egyiptomi érdekeket képviselt, illetve igyekezett egy katari kormányt dicsérő határozatot keresztülvinni a szenátuson. Menendez otthonában egyébként 480 ezer dollár készpénzt és százezer dollár értékben aranyrudakat találtak a nyomozók.
És ki szerzett jegyeket Menendez családjának a 2022-es Miami Forma-1-es futamra? Al Tavadi. Levélváltásukat ugyan a bizonyítékok között mutatták be Menendez tárgyalásán, de magát Tavadit semmivel nem vádolták meg az amerikai hatóságok.
Tavadi ott sertepertélt Katar váratlan és még váratlanabb sikert arató, a 2022-es labdarúgó-világbajnokság megrendezésére benyújtott pályázata körül is. Azt körüllengték a korrupciós gyanúk és egyéb sötét ügyek – Katart például azzal vádolják, hogy a háttérből finanszírozta egy olyan, amerikai testneveléstanárokat tömörítő mozgalom létrehozását, amely nyomást próbált gyakorolni a kormányzatra, hogy ne vigye amerikai földre a labdarúgás legnagyobb tornáját.
Fotó: Fehér Ház
„Ali, ahogy megbeszéltük, van egy határozatunk az amerikai kongresszus előtt, amely ’nulla támogatást’ kérne egy amerikai vb-pályázathoz, amíg az USA gazdasági problémákkal küzd és nem finanszíroz más egészségügyi és sportprioritásokat. Nagyon óvatosan kell ezt kezelnünk, de megmérgezheti az amerikai pályázatot” – írta egy New York-i, a katari pályázat támogatásával megbízott PR-cég egy Tavadinak küldött emailben.
Al Tavadi tehát minimum érdekes figura, módszerei pedig minimum megkérdőjelezhetőek – de általában hatékonyak. És nagyon úgy tűnik, hogy most fontos szerepe volt abban is, hogy hosszú, véres hónapok után a gázai tűzszünet és békemegállapodás terve kimozdult a holtpontról.
Hogy mi zajlott valójában a háttérben? Milyen gombokat nyomott meg Tavadi annak érdekében, hogy hosszú évtizedek amerikai elnöki gyakorlatával szembemenve Trump kemény nyomást helyezzen Izraelre, miközben NATO-szövetségeseket megillető biztonsági garanciákat adjon Katarnak? Nem tudjuk, de tény, hogy Trump hivatalba lépése óta számos sokmilliárd dolláros üzlet köttetett amerikai cégek és a katari kormányzat között, magának az amerikai elnöknek pedig egy papíron 400 millió dollárt érő repülőgépet is odaajándékozott Katar.
Fotó: MTI/AP/Getty Images pool/Chip Somodevilla
Azt sem tudjuk, hogy a hétfői egyiptomi békecsúcson ott lesz-e Ali Al Tavadi. Ha igen, akkor is valószínűleg csak szokása szerint a második-harmadik sorba húzódva fogja figyelni az ünnepélyes aláírást, a békéről szóló nagyívű beszédeket. De valószínűleg nagyobb szerepet játszott ennek az eseménynek a létrejöttében, mint a legtöbben, akik majd a fényképeken mosolyogva pózolnak.
Merre tovább?
Persze az igazi kérdés most már az, hogy valóban tartós lehet-e a most elfogadott béketerv. Kataron és Donald Trumpon kívül a főszereplők közül talán senki sem maradéktalanul elégedett a megállapodással, és számos buktató lehet még azon az úton, amely az aláírástól a valódi, tartós rendezésig vezethet.
A Hamász például már véres akciókban kezdte visszavenni az ellenőrzést az övezet Izrael által kiürített részein, hétfőn pedig harcosait látványosan felvonultatva demonstrálta, hogy továbbra is a Gázai övezet uraként tekint magára – noha a terv szerint beszolgáltatná fegyvereit, a területet pedig egy nemzetközi bizottság által felügyelt átmeneti kormány venné át a Hamász kizárásával. Nagy kérdés, hogy a béketervet garantáló négy állam – köztük Katar – hajlandó lehet-e fegyveres erőket is küldeni Gázába, hogy a Hamász helyett, pláne ellenében fenntartsák a rendet.
Tény azonban, hogy az életben maradt izraeli túszok már kiszabadultak, ahogy az izraeli hatóságok is megkezdték a cserébe felkínált palesztin foglyok szabadon bocsátását. A Gázai övezetben hallgatnak az izraeli fegyverek. És már ez is több, mint amit eddig bármelyik békekezdeményezés el tudott érni az elmúlt két évben.
Trump béketervének hosszútávú kilátásairól és buktatóiról itt írtunk:
