Egyre erősödő kritikákat kap a magyar kormány azért, mert továbbra is orosz olajat és gázt vásárol, és nem is tervez ezen változtatni. Az elmúlt hetekben már az Orbán Viktor barátjaként emlegetett Donald Trump amerikai elnök is beleállt a kérdésbe, amikor azt sürgette, hogy a NATO-országok álljanak le az orosz olaj vásárlásával, ha komolyan gondolják, hogy Ukrajnát győzelemre segítik az orosz-ukrán háborúban. (A magyar miniszterelnök aztán egy telefonhívás keretében „elmagyarázta” Trumpnak, hogy Magyarországnak nincs más lehetősége, mint az orosz import – azóta az ügy körül viszonylag csend van.)
E felvetésekre a magyar kormány – és elsősorban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – általában két vonalon szokott reagálni. Az egyik az, hogy Magyarországnak tengerpart híján nincs más lehetősége az energiaellátás biztosítására, mint a vezetékeken érkező orosz olaj és gáz. A másik pedig az, hogy a magyar kormányt az orosz energia miatt bíráló európai vezetők országai maguk is vásárolják az orosz energiát – csak éppen erről álszent módon nem beszélnek.
Francia kapcsolat
A helyzet pedig az, hogy utóbbi felvetésben sok igazság van. A Helsinki székhelyű, a fosszilis energiahordozók kereskedelmét monitorozó Energia és Tiszta Levegő Kutatóközpont (CREA) adatai szerint csak 2025 augusztusában 1,15 milliárd euróért (jelen árfolyamon közel 450 milliárd forintért) vásároltak az uniós tagállamok orosz energiahordozókat.
Ha pedig a 2025 január-augusztusi periódust nézzük, akkor 11,4 milliárd euró (4,45 ezermilliárd forint) a számla. És ugyan ez 2024 hasonló időszakához képest 21 százalékos visszaesés, még mindig tetemes összeg. Ráadásul a tagországok közül hét is nagyobb értékben importált orosz engergiahordozókat, mint tavaly ugyanilyenkor.
Ha az abszolút számokat nézzük, akkor nem meglepő módon Magyarország és Szlovákia áll az élen. A két „renitens” ország együtt nagyjából 5 milliárd euróért vásárolt orosz olajat és földgázt (tehát a teljes uniós vásárlások bő 43 százalékáért), ebből Magyarország egyedül nagyjából 3,1 milliárdot, Szlovákia pedig közel 2,9 milliárdot költött.
Viszont amíg Szlovákia a tavalyi 2,2 milliárd euróhoz képest idén valamivel kevesebbel tömte meg az orosz exportőrök zsebeit, Magyarország 2,7 milliárd euróról növelte 3 milliárd fölé a vásárlásait. Ez körülbelül 11 százalékos emelkedés, de az arányok tekintetében nem Magyarország áll az élen.
Franciaország 40 százalékos emelkedéssel 2,2 milliárd euróért importált orosz cseppfolyós földgázt (hiszen a felmentést kapott államokon kívül vezetékes gázt, valamint orosz kőolajat már az uniós szankciók miatt már nem vehetnek a tagállamok). Hollandia pedig 72 százalékos emelkedéssel 498 millió euróért. Franciaország és Hollandia ráadásul az Ukrajnát – szavakban mindenképpen – leginkább támogató európai államok között vannak.
Fotó: CREA
Szintén növelte az orosz LNG importját Belgium (3 százalékkal), Horvátország (55 százalékkal), Románia (57 százalékkal) és Portugália (167 százalékkal) – igaz, Horvátország és Portugália a nagy emelkedés ellenére is csak az unióba érkező orosz energia néhány tizedszázalékát importálta.
Ha csak augusztust nézzük, akkor az Európai Unió a negyedik legnagyobb importőre volt a világon az orosz fosszilis energiahordozóknak 1,4 milliárd eurós értékben Kína (5,7 milliárd euró) India (3,6) és Törökország (3 milliárd) mögött. Az uniós import nagyjából kétharmada, 773 millió euró orosz LNG volt.
És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy minden bizonnyal jelentős mennyiségben érkezik az uniós országokba például pont Indiából és Törökországból „tisztára mosott” orosz olaj, illetve Törökország esetében földgáz is, akár vezetékes formában is.
A szerződések szentek
De ha figyelmen kívül hagyjuk a szürkeimportot, a mennyiség még mindig jelentős, miközben a „fősodorhoz tartozó” uniós vezetők egyre inkább arról beszélnek, hogy Európa tulajdonképpen háborúban áll Oroszországgal. Miért tömik tehát az orosz energiaipart, és ezen keresztül az orosz háborús gépezetet pénzzel? A magyar és a szlovák – a magyarral nagyrészt megegyező – álláspontot ismerjük, de mivel magyarázzák ezt az emelkedést a „tetterősek koalíciójának” olyan oszlopos tagjai, mint Franciaország vagy Hollandia?
A francia energiaügyi minisztérium a Reuters ezt firtató kérdésére azt válaszolta, hogy a Franciaországba irányuló orosz energiaexport növekedése mögött más országok vásárlói állnak – de sem országokat, sem vásárlókat nem neveztek meg. Más forrásokból kiderül, hogy Franciaországból jelentős gázszállítás történt például Németország felé is, amely egyébként büszkén hirdeti, hogy teljesen levált az orosz energiáról.
Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Ludovic Marin
A holland kormány úgy magyarázza a bizonyítványát, hogy ugyan támogatja az orosz energia kiváltását, amíg ez nincs uniós szabályozásba foglalva, nem tudja megakadályozni magáncégek és orosz szállítók üzletelését.
A belga energiaügyi minisztérium szerint a növekedés arra vezethető vissza, hogy a márciusban életbe lépett új szabályok megtiltották az orosz LNG európai kikötőkben, hajóról hajóra történő átfejtését, így a beérkező orosz LNG-szállítmányokat most már ki kell „pakolni” a belga kikötőkben, mielőtt más célpontok felé szállítják onnan tovább. A portugál kormány szerint az országuk nagyon kevés orosz energiát vesz, és összességében 2025-ben alacsonyabb lesz a mennyiség, mint 2024-ben volt. A horvát és a román kormány nem válaszolt a lap kérdéseire.
A Reuters nagy európai energiavállalatokat is megkérdezett, hogy miért folytatják a vásárlást – vagy éppenséggel emelik is a megvásárolt orosz energia mennyiségét. Ronald Pinto, a Kpler gázpiaci elemzője szerint a cégek nem szeretnék kockáztatni, hogy büntetéseket és jogi díjakat kelljen fizetniük meglévő hosszútávú szerződéseik megszegése miatt.
„Végső soron nem országok, hanem piaci szereplők veszik ezt az LNG-t, és ezek nagyrészt a hosszútávú szerződéseiket tartják be.”
Pinto szerint az európai gázvezeték-hálózatban lehetetlen pontosan követni a gázmolekulák mozgását, így csak sejtéseink lehetnek arról, hogy például a francia kikötőkben átfejtett LNG hova kerül innen – egy része biztosan Belgiumon át Németországba, ahol komoly kereslet van rá az ipari felhasználók körében.
A francia TotalEnergies a Reuters megkeresésére azt válaszolta, hogy az orosz termelőkkel kötött szezrődéseit nem tudja uniós szankciók hiányában felfüggeszteni, és a cég addig fog orosz gázt importálni, amíg az európai kormányok továbbra is úgy látják, az orosz szállításokra szükség van az európai energiabiztonság garantálásához. A többi megkeresett nagy energiacég nem válaszolt a kérdésekre.
Műtrágyázzuk is az orosz haderőt
De egyáltalán nem csak fosszilis energiahordozókat vásárol jelentős mennyiségben az Európai Unió Oroszországtól. Az évi sokmilliárd euró értékben importált orosz áruk listáját nem is a földgáz vezette 2025 második negyedévében. Az Európai Unióba ebben az időszakban 14,9 milliárd euró értékben Oroszországból érkezett nikkel, vas és acél 5,56 milliárd euróért, miközben földgáz 13 milliárd, nyersolaj pedig 1,75 milliárdért. De ezekre az árucikkekre mind igaz, hogy orosz importjuk nagyjából harmadukra esett vissza Ukrajna orosz inváziója óta (az olaj esetében pedig tizenötödére). De a 33,7 milliárd euró értékben importált műtrágya behozatala még nőtt is 2021 hasonló időszaka óta, nagyjából ötödével.
De ha csak az energiánál maradunk is: az Európai Unió 2022 óta összesen több mint 213 milliárd euró értékben importált orosz energiahordozókat. Közben az unió pénzügyi, katonai és humanitárius segítség formájában összesen 167 milliárd euró értékű segítséget nyújtott Ukrajnának a német Kiel Intézet adatai szerint. Tényleg feltehető tehát a kérdés: kivel is vagyunk?
Komplex, digitális ökoszisztémát kínál. 
