Szent Miklós napja a fejlődő világ fontos ünnepnapjává vált, de hogyan jutott idáig Myra szent püspökének kultusza?

Tudta Ön, hogy már Nemzetközi Santa Claus Béketanács is működik? Szent Miklós napja a fejlődő világ fontos ünnepnapjává vált, de hogyan jutott idáig Myra szent püspökének kultusza? Santa Claus világuralomra tör, de van, ahol nő a "télapó" - és van ahol Fekete Péter teljesít szolgálatot egy joviális, hosszú és ősz szakállú öregapó helyett. Nagy Mikulás-körkép

A Kisázsiában található Myra (Müra) szent püspöke a keleti egyház mindmáig leginkább tisztelt alakja. A legenda szerint Miklós vörös palástban, titokban járta a várost és segített a rászorulóknak. Így tett három parasztleánnyal, akiket apjuk nem tudott férjhez adni hozomány hiányában. A család így egyre kilátástalanabb helyzetbe került, a lányoknak az utcára kellett volna menniük, hogy valahogy megéljenek. A püspök azonban az éj leple alatt három, arannyal telt zsákocskát rakott a család portájára. Egyes források szerint ezt három egymást követő éjjel, mások szerint három egymást követő évben tette a legkeményebb fagyok idején, így a lányok sorban férjhez tudtak menni hozománnyal a tarsolyukban. A legenda szerint az utolsó alkalommal az apa kileste, ki a rejtélyes jótevő, és hirtelen tetten érve megköszönte neki jócselekedetét. A püspök azonban erre csak annyit válaszolt, nincs mit köszönni, mindezért Istennek tartoznak hálával.

A jámbor és szerény püspök alakja számtalan formában és alakban él tovább különböző népek kultúrájában, hívják Papa Noelnek, Befana vagy Babbo Natalénak vagy "Fekete Péternek" is a világ különböző tájain. Napja, december 6., egy eredetileg keresztény, egyházi ünnepből ered.

Magyarországon már voltak "ijesztő" előzmények

A mai értelemben vett "Mikulásozás" a 19. századi polgárság körében terjedt el elsősorban Nyugat-Európában. Főleg a városokra volt jellemző, hogy december 6-án a kikészített és kitisztított cipőkbe az éj leple alatt a Mikulás ajándékcsomagokat rejtett. Az ajándékozás és Szent Miklós jóságos alakja Magyarországra így Ausztriából érkezett, de nem előzmények nélkül. A Dunántúlon, de a Csallóközben is szokásban volt az úgynevezett Mikulás-járás, melynek keretében a Télapó szalmával kitömött, láncokat csörgető, némileg ijesztő jelmezben, fejét gyakran álarc mögé rejtve ijesztgette a település gyermekeit, oldalán a kisördögökkel (a későbbi krampuszokkal).

A színes menet egyben a tél örömeit is hívatott volt köszönteni, sokat merítve az egykori pogány szokásokból. Magyarországon a Télapó tehát nemcsak a polgári réteg, de a falvak paraszt családjai előtt sem volt ismeretlen. Írásos emlékek szerint a falusi téljárás már a 18. században megjelent (sőt: tiltották is), a 19. században pedig már jónéhány magyar polgári család ajándékozta meg gyermekeit december hatodik napján.

Formálódó Mikulás-képek

Tévhitek a Mikulásról Sokan tévesen úgy tudják, hogy a kövérkés, nagy szakállú és piros ruhába öltözött Télapó képét a Coca-Cola alkotta meg reklámjaihoz, pedig ez nem így van. Már Magyarországon is találunk olyan gyermekkönyvet, melyben így ábrázolták a Mikulást 1928-ban, az említett kampány 1931-es elindulása előtt. Szintén tévhit, hogy Magyarországon a Télapó kifejezést a kommunista diktatúra "alkotta", hogy december 6.-át megfossza vallási jellegétől. Bár valóban volt ilyen elhatározás (a Rákosi-érában kötelező volt a "Télapó" szó használata), a kifejezést már a 20. század eleje óta használta a köznyelv, a Mikulással (a Miklós szlovák változatával) együtt - bár utóbbit gyakran háttérbe akarták szorítani "származása" miatt.

A legtöbb kultúra máshogy "honosította" magának Szent Miklós alakját, és az idők folyamán az eredeti legendából már csak az ajándékozás motívuma maradt fent, az viszont mindenhol. A nyugati kultúrákban a Mikulás jóságos, joviális apó lett, aki hatalmas, piros puttonyával szállítja az ajándékokat és egész évben figyeli a gyerekeket. Hogy a Mikulás év közben is "dolgozik", azt ma már minden gyerek tudja. A 20. század elején Szent Miklós még a mennyben lakott, onnan szállt alája, ma már úgy meséljük gyermekeinknek, hogy a finn Lappföldön él, és rénszarvasok vontatta szánon utazik (segítők nélkül).

Szakállmérő verseny...

Az angolszász hagyományok szerint Santa Claus a karácsonyi ajándékhozó, aki az Északi-sarkon lakik - ez a kép a 20. században vált végleg elfogadottá (és nem csak) angol nyelvterületen - a globálizálodó világban ez a felfogás nagyon is elterjedt, többek között az amerikai filmgyárak is ontották a Santa Clausról készült, igen népszerű filmeket. A Mikulás az Egyesült Államokban már összefonódott a karácsonyi hagyományokkal. Angliában is a keményen keresztül érkezik december 25-én a télapó, azaz Christmas Father, de ábrázolásában eltér az amerikaitól: a brit télapó szakálla és köpenye is hosszabb...

Kommunista télapó

Ezzel együtt az is felfedezhető, hogy Szent Miklós alakja egyre inkább "szekularizálódott" a 20. századra. Érdekesség, hogy bár Szent Miklós Moszkva és Ororszország védőszentje is egyben, a Szovjetunióban mégis Gyed Moroz, azaz Fagy Apó alakja vált népszerűvé a családok körében (elsősorban a kommunista propaganda erőfeszítései miatt is).

A skandináv államokban természetesen a Mikulás, azaz Joulupukki a Lappföldön lakik, ahonnan év közben a gyerekeket figyeli segítői társaságában, és olvasgatja a kívánságokról szóló, neki címzett leveleket.

A protestáns többségű Németországban Weihnachtsmann (Karácsonyapó) osztja az ajándékokat, de ezzel párhuzamosan a legtöbb családban úgy tartják, karácsonykor Christkindl (vagyis a Jézuska, a gyermek Jézus) teszi a meglepetéseket a fa alá - valószínűleg a német kultúra nagy magyarországi befolyása miatt is ez szokás hasonlít leginkább a mienkhez. Bár ezenkívül találunk még vidékeket Németországban, ahol Ruprecht, a jóságos lovag hozza az adományokat. A lovag képe ismert a Benelux államokban is, elsősorban a hollandoknál, ahol ezzel magyarázható, hogy a Mikulás fehér lovon érkezik. Ez az ábrázolás a középkorból ered, mintája a jó és nemes lovag.

Ki a Mikulás? Amerikában és Kanadában: Santa Claus Angliában: Father Christmas Baszkföldön: Olentzero Brazíliában, Peruban és Spanyolországban: Papá Noel Dániában: Sinter Klaas Finnországban: Joulu Pukki Franciaországban: Pčre Noël Hollandiában: Kerstman, Sint[1] Japánban: Jizo Kínában: Shengdan Laoren Magyarországon: Mikulás, Télapó Marokkóban: Fekete Péter Németországban: Weihnachtsmann, Nikolaus Norvégiában: Julenissen Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale Oroszországban: Gyed Moroz Svédországban: Jultomten (Wikipedia-gyűjtés)

Párharc és vízkereszt

Ha átnézünk a kontinens déli részére, Olaszországban érdekes "párharcra" bukkanhatunk. A hagyományos felfogás szerint Vízkereszt szülötte, vagyis La Befana osztja az ajándékokat januárban, külön kuriózum, hogy La Befena, ahogy a névelője is mutatja: nő. Egyre erősebb azonban Babbo Natale kultusza, Karácsonyapó decemberben teljesít szolgálatot. A mélyen katolikus Spanyolországban is fontosabb hagyomány a Vízkereszt, a gyerekeket a Háromkirályok lepik meg (Los Reyes Magos, a napkeleti bölcsek) januárban. Portugáliában és Spanyolországban is cipőbe rejtik az ajándékokat, akárcsak nálunk, nem pedig zokniba.

Érdekes azok a területek is, ahol az éghajlatból adódóan nehezen lehetne elképzelni a téli ruhába öltözött Mikulást, Marokkóban éppen ezért egyik segítője, Fekete Péter hozza az ajándékot.

Globalizálódó Mikulás

Amit azonban az Egyesült Államok kapcsán említettünk, egyre jellemzőbb: Miklós  püspök kultusza egyre inkább elüzletiesedett, a legendából mára csak az ajándékozás maradt meg szinte. Szent Miklósból mára tömegtermék lett, elmarad mellőle a morális és vallási tanítás ("Legyetek jók gyerekek, az ajándékot Istennek köszönjétek") - alakja egyedül maradt, közvetítő, aki árut vesz és továbbítja azt.

Az amerikai Santa Claus pedig ma már szinte mindenhol fellelhető; Európában, így Magyarországon is egyre több Mikulás jelenik meg az áruházakban vagy az utcán, de nem december 6., hanem karácsony előtt. Nem véletlen az sem, hogy a hosszú vörös palástot rövid, élénk piros zeke váltotta, a Mikulás képe vizuálisan is egyre inkább eltávolodott Miklós püspökétől.

Privátbankár