Számos tévhit kering a bankokkal és a hitelezéssel, devizahitelekkel, adósmentéssel, kapcsolatban, egyszerű polgárok, de politikusok, újságírók vagy egyes szakemberek között is. Van, aki azt tartja, hogy a bankok az ördögtől valók, van, akik szerint a piacgazdaság nélkülözhetetlen részei. Igaz-e például az, hogy a bankok extraprofitot – különböző más megfogalmazásokban tisztességtelen profitot, uzsorakamatot – értek el a korábbi években?

Ezért logikus a tankönyvi példa

A PSZÁF banki idősorai alapján, melyek 2001-ig nyúlnak vissza, minden szám megvan hozzá, mégsem a legegyszerűbb kérdés. (Az úgynevezett részvénytársasági bankokról beszélünk most, amelyek a bankrendszer mintegy 80 százalékát adják, és amelyekkel kapcsolatban a szemrehányásokat is megfogalmazták.) Kérdés ugyanis, mi is az a normál profit, és mettől kezdve extra?

A tankönyvekben az szerepel, hogy minden befektetés hozamát az állampapírokhoz érdemes mérni. Ugyanis az állampapír, mint kockázatmentesnek számító befektetés a viszonyítási alap, ha nem tudok ennél többet elérni, akkor nem érdemes semmilyen üzletbe, spekulációba, termelésbe stb. fogni, hiszen akkor minek kockáztatni.

Honnét kezdve uzsora?

A megtérülést a befektetett pénzre kell vetíteni, ez egy vállalatnál legjobban a saját tőkéjével – összes létező vagyonának nettó értékével – írható fel. Írjuk hát fel a bankok saját tőkéjét, az adó utáni nyereségét, osszuk el a kettőt, és megkapjuk a megtérülést százalékban. (Ez a gyakran használt ROE-mutató.)

Azt, hogy ez mennyivel haladhatja meg az állampapír-hozamot úgy, hogy még normálnak számítson, és mikortól kezdve extraprofit, tisztességtelen vagy legalábbis pofátlan, az nézőpont kérdése. Valamennyire, hozzávetőlegesen és elvileg irányadónak mondhatjuk a 2012-ben életbe lépett „uzsora-szabályozást”: eszerint egyes hitel- és kölcsönfajtáknál 24, másoknál 39 százalékponttal haladhatja meg egy kölcsön kamata a jegybanki alapkamatot. Afelett uzsorakamatnak számít és törvénytelen.

Sok lenne neked, ha 22 százalékot kapnál?

Nos, a magyarországi, részvénytársasági formában működő bankok sajáttőke-arányos eredménye 2005-ben volt a legmagasabb, 21,9 százalék, ezzel még messze volt az uzsorakamat bármelyik jelenlegi szintjétől. (Ez a szám nyilván nem a nyújtott hitelek átlagos kamatát jelzi. A maximált kamatot és a sajáttőke-arányos nyereséget csak áttételesen, elvi síkon viszonyítjuk egymáshoz. A sajáttőke-arányos nyereségnek nincsen törvényi maximuma.) A többi évben alacsonyabb, ahogy a grafikonunk is mutatja.

(Forrás: PSZÁF, MNB)

Az akkori 8-9 százalékos egy éves állampapír-piaci referenciahozamot már sokkal inkább meghaladta a 2005-ös csúcsérték, de extraprofitról így is nehéz beszélni. Ha valaki befektet egymillió forintot egy nem minden kockázat nélkül való vállalkozásba, és nyer rajta évente 219 ezret – és ezen felül fizet egy csomó adót is –, kisvállalkozói szinten sem tűnne kirívó eredménynek és nem tűnik kifejezetten igazságtalannak. Feltehetően nem utasítanánk vissza, ha csendestársként ennyit kínálnának a pénzünkre. Évi 40, 50 százaléknál már lehet, hogy másképp lenne, túlzottnak tűnne az érték és gyanút keltene.

Megint a Közgép nyert

Azóta a bankrendszer eredményessége a különadók, a devizahiteles-mentő akciók és a recesszió hatásaként negatívba fordult. A még mindig nyereséges OTP-nél például ez a mutató (ROE vagy sajáttőke-arányos hozam) tavaly nyolc százalékra süllyedt a Budapesti Értéktőzsde adatai szerint. A Mol-é tavaly hat, a Magyar Telekomé kilenc, a Richteré szintén kilenc, az Egisé tíz százalék volt.

De lehetnek sokkal kirívóbb példák is: a Közgép Építő és Fémszerkezetgyártó Zrt. például tavaly 3,2 milliárd forint adózott nyereséget ért el úgy, hogy az év elején csak 2,1 milliárd forint volt a saját tőkéje. Ez nem éppen 21,9, hanem 152 százalékos megtérülése volt a saját tőkének, hétszer akkora, mint egykor a bankoké...

Azok a boldog békeévek

További, korántsem aprócska körülmény, hogy éppen 2005-ben volt utoljára igazán gazdasági növekedés Magyarországon, azóta hol kissé pluszos, hol mínuszos a helyzet, de lényegében stagnálás tapasztalható. Valószínűleg ennek is betudható, hogy bizony a Mol Nyrt.-nek a ROE-mutatója 2004-ben 28,4, 2005-ben pedig 24,9 százalék volt, még magasabb is, mint a bankoké. De a Richter sem adta sokkal alább, 2004-re 19,1, 2005-re 18,4 százalékos ROE-t számoltunk ki nála a mérlegadatokból. (Adatok a 2005-ös éves jelentésekből.)

Gazdasági növekedés idején ugyanis a vállalati profitok is megugranak. Sok cég, vállalkozó csak azért tart ki a recesszióban, hogy azután a fellendülésben duplán keressen, van, amelyiknek a profitja ilyenkor megtöbbszöröződik.

A csehek meg a bolgárok is

Ami pedig a nemzetközi összehasonlítást illeti, az MNB egy tavalyi prezentációjából kitűnik, hogy 2004-2006-ban a hazai bankrendszer jövedelmezősége – sajáttőke-arányos nyeresége, ROE – magas volt, de csak körülbelül annyira, mint Csehországban, Bulgáriában, Lengyelországban vagy Romániában. Nem volt kiugróan vagy tartósan a többi felett, amint a grafikonon is látszik. Ennek ellenére az említett országokban nem lett annyira nagy a hitelválság.

(Forrás: MNB)