Ezért kockázatos a forintot túlságosan shortolni - interjú

– Nagyon sok pénzt visznek mostanában a megtakarítók a befektetési alapokba, így volt ez a Dialóg Alapkezelőnél is?

Sz. F.:  2008 márciusában indultunk, majd az első nagy tőkenövekedés 2010-ben volt, mert jól lovagoltuk meg a 2009 márciusában indult rallyt a tőzsdéken. Az volt az elképzelésünk, hogy lesz egy erős korrekció a zuhanás után, viszont tipikus módon a jó teljesítmény elérése után bíztak ránk sok pénzt a befektetetők.

Az utóbbi egy év alatt pedig 10,5 milliárd forintról 18 milliárdra nőtt a kezelt vagyon. Ez a hazai befektetésialap-piac teljes méretéhez képest persze elenyésző, viszont a kezelt vagyonra vetítve jelentős növekedés, és már abszolút értékben is egy jelentős összeg, amivel már messze elégedettek vagyunk.

– Mekkora vagyon kezeléséből tud egy alapkezelő megélni? Hiszen ezzel együtt is a legkisebbek közé tartozik a cég.

Sz. F.: Valóban minimális a piaci részesedésünk, de nincsenek is ilyen téren nagyratörő terveink, kis szakmai műhelynek szeretnénk megmaradni. Ami a megtérülést illeti, attól is függ, hogy milyen a vagyon összetétele, mert például likviditási és pénzpiaci alapokból húszmilliárdnyi tőke mellett sem lehet megélni.

Ha nő a súlya az olyan alapoknak, amelynek sokkal nagyobb a hozzáadott értéke, mint a részvényalap vagy az abszolút hozamú alap, azoknál viszont már tízmilliárd forint körüli tőke is elegendő fedezetet nyújt a működésre.

– Nyilván nem csak a bevételekről van szó, hanem a kiadásokról is, amelyek nagy részét jogszabályi előírások határolják be…

Sz. F.: Igen, azt is mondják sokan, hogy a magyar piac túlszabályozott, mi mindenesetre igyekszünk a legfejlettebb technológiák alkalmazásával kordában tartani a költségeket, a cégünk működése sok szempontból fapados. Teljesen más a költségstruktúrája, mint egy multi leányáé.

– Hogy néz ki egy fapados alapkezelő, hány munkatársuk van?

Sz. F.: Heten vagyunk, a két portfólió-menedzser, Elek Péter és én, három back office-munkatárs és két sales-szakember, akik a bankokkal és magánügyfelekkel tartják a kapcsolatot.

– Amit lehet, kiszerveznek más cégekhez?

Sz. F.: Igen, amit a törvény megenged, mint az IT, jog, könyvelés, belső ellenőrzés…

– Most már nyereségesek?

Sz. F.: Még 2010-ben elértük a tízmilliárd forintos kezelt vagyont, akkor fordult át a cég cash flow-termelésbe. Az első két év veszteségeit kellett csak finanszíroznunk, és így hat év után a befektetésünk már megtérült.

– Általában kardinális kérdés a nagyobb pénzügyi csoportoktól független kisebb alapkezelőknél, hogy hol tudják értékesíteni a befektetési jegyeiket, mely fiókhálózatokban, értékesítési helyeken. Illetve, hogyan értesülnek a befektetők arról, hogy ilyesmi egyáltalán létezik.

Sz. F.: A fő előnyünk, hogy függetlenek vagyunk, a céget az értékpapírpiacon hosszú ideje működő szakemberekből, magánszemélyekből álló baráti társaság alapította. Büszkék is vagyunk rá, hogy nincs mögöttünk nagy ember, bank, biztosító, nem vagyunk köthető semmilyen nagy tulajdonoshoz. Éppen ezért azt vesszük észre, hogy a nagyobb bankokhoz is be tudunk kerülni, ha tudunk mutatni versenyképes terméket.

Három bank privátbanki részlegében szerepelnek az alapjaink, valamint egy nagyobb és két kisebb brókercégnél is. A lakossági fiókhálózatba persze nem fogunk bekerülni, mert ott főleg a saját termékeket értékesítik a bankok, de ha jó a termék, akkor a privátbanki üzletágban megjelenhetünk.

– Az alapjaik tehát inkább a szofisztikáltabb, vájtfülű, nagyobb pénzű befektetők és tanácsadóik termékei.

Sz. F.: Pontosan. Egy másik irány, hogy mostanában több alapkezelő is indított olyan alapok alapja típusú konstrukciót, amely a piacon levő különböző abszolút hozamú alapok befektetési jegyeit vásárolja. Ennek vélhetően nagy jövője van, és már egy ilyen termékbe beválogatták a mi alapunkat is, két másik pedig érdeklődik irántunk.

A bankoknál egyébként most azért is érezhető boom a befektetési jegyek terén, mert kamatmarzsuk eltűnt, és ezért a jutalékbevételek felpörgetése lett a cél. Ez kedvez nekünk.

– Meddig tarthat ez a felfutás a befektetési jegyeknél, amely az alacsony kamatoknak és a bankok betétgyűjtési passzivitásának köszönhető?

Sz. F.: Az utolsó korábbi magas, 8-10 százalékos kamatozású akciós bankbetétek mostanában jártak le, most szembesülnek vele sokan, hogy már nincsen magas kamat, nem kell a bankoknak a pénz. A feltörekvő országok piacain viszont sok jele van annak, hogy az alacsony kamatok időszaka már nem fog sokáig tartani.

– Valaki erről azt mondta, hogy az MNB lesz az utolsó, amely kamatot fog emelni.

Sz. F.: Kis, nyitott gazdaság vagyunk, eléggé sok minden hat ránk, eléggé gyorsan importálhatjuk az inflációt a forintárfolyamon keresztül is, ami erősen meghatározhatja a jövőben a kamatpolitikát. Nagyon gyorsan tud majd fordulni, változni a helyzet.

Volt két jó év, amikor nagyon jól teljesítettek például a kötvények, nagyon jó hozamokat lehetett elérni. De ha most előre tekintünk, akkor három százalék alatti kamatszint mellett igencsak meg kell küzdeni azért, hogy egy alapkezelő jó hozamokat érjen el, normális kockázat vállalása mellett.

– A pénzpiaci alapoknál már meg is állt a tőke növekedése.

Sz. F.: Igen. Ott a múltbeli hozamok még eléggé jók, de ha előre nézünk egy évre, akkor kincstárjegyekkel 2,8, jó esetben három százaléknál jobb teljesítményt az alapkezelők nem tudnak elérni. Ha ebből még levonjuk az alap költségeit is, amik legalább egy százalékot tesznek ki, akkor marad nagyjából évi két százalék hozam. Az alacsony volatilitású, kis kockázatú termékeknek jelenleg nincs ennél nagyobb hozampotenciálja.

– A rövid kötvényalapoktól lehet jobbat várni?

Sz. F.: Kétesélyes. Az egy kicsit magasabb kockázati kategória, de nagyon nagy hozzáadott érték azokban sincsen szerintem. Hosszú futamidejű kötvényalapokat pedig mi már nem nagyon mernénk venni, egyébként nemcsak Magyarországon, hanem a világ más táján sem. Attól tartunk, hogy a kamatok a hosszú futamidejű papíroknál inkább felfelé fognak menni.

– Az abszolút hozamú alapok lehetnek a következő lépés.

Sz. F.: Igen, az a slágertermék az utóbbi két-három évben. Ebbe az alapfajtába az olyan típusú befektetők teszik a pénzüket, akik egy mérsékelt kockázatot már hajlandóak felvállalni, viszont szeretnének cserébe állampapírokat meghaladó hozamot elérni. Ez több terméknek is sikerült az elmúlt két-három évben, így már 500 milliárd forint felett van az abszolút hozamú alapok tőkéje, ami ugyan még alacsony az egész piac ötezer milliárd forint körüli méretével összehasonlítva, de egy év alatt hozzávetőleg duplázódást jelent.

Úgy gondolom, ezeknek az alapoknak helye lesz a palettán a jövőben is, de óriási lesz a szelekció. Lesznek alapok, amelyek jobban, mások pedig gyengébben teljesítenek majd. Eddig a magas kamatszint az abszolút hozamú alapoknak is adott egy bázist, hiszen a portfólió nagy részét állampapírokba fektették, 5-7 százalékos kamat mellett. Ez is lecsökkent most 2,5-3,0 százalékra, és emellett jóval többet kell megkeresni az abszolút hozamú stratégiával, rövid távú üzletekkel.

– Mi ezeknek az alapoknak a fő profilja, fő biznisze, jellemző befektetése egyáltalán?

Sz. F.: Egyértelműen látszott tavaly és tavalyelőtt, hogy akkor a kötvények voltak, főleg a kötvényhozam-csökkenésre fogadtak. Még 2011 végén ezt mi is meglovagoltuk sikeresen, akkor a Magyarországgal kapcsolatos aggodalmak erősek voltak, évi tíz százalék fölé emelkedtek a forintos és devizás állampapírjaink hozamai egyaránt.

Ebbe nagyon sokan beszálltak, és az elmúlt két év extrahozamának nagy része ebből jött. Ezek a hajók azonban már elmentek, ezeknek a kötvényeknek a hozama már csak töredéke, mint korábban, ez egy új piaci helyzet.

– Volt egy másik népszerű hajó is, a devizás magyar vállalati kötvényeké, az OTP-, Mol-, Richter-kötvényeké. Az is elment?

Sz. F.: Ott is nagyon lecsökkentek a hozamok, az OTP 2016-os eurókötvényének a hozama például évi 3,3 százalék körül volt nemrég, a Mol-kötvényeké is évi 2-3 százalékos.

– Alacsonyabb, mint a több éves magyar államkötvényeké? Nem túl logikus.

Sz. F.: Előfordul, hogy a piac nem túl logikus. A Richter átváltható kötvénye például ugyanúgy állami garanciás, mint a magyar állampapírok, mégis régebben rendszeresen 150-200 bázisponttal magasabb volt a hozama, mint a hasonló magyar államkötvényeké.---- Ötszázmilliárddal forintra játszani? ----

– Nem lehet, hogy sok abszolút hozamú alap a forint gyengülésére is fogadott? Egy időben több alap jelentéseiben láttam ennek nyomát.

Sz. F.: Tavaly sokan kerestek ezen szerintem, egy szokásos, bevált stratégia volt és be is jött. Egyébként pedig a forint ellen játszani egyre olcsóbb lesz, ahogy egyre alacsonyabb a „carry”, a kamatkülönbség.

– Nem válhat ez önbeteljesítő jóslattá? Ötszáz milliárd forintos tőkével a hátuk mögött az abszolút hozamú alapok kezelői eléggé szépen tudják shortolni a forintot, ami maga is gyengítheti a devizánkat.

Sz. F.: Nagyon kiszámíthatatlan a forint mozgása, nagyon nagy a volatilitás. Ha valaki túl nagy tétet tesz a forint ellen, akkor az az alapjának a volatilitását is nagyon megnöveli. Miközben a befektetők, és ezzel mi is nap mint nap szembesülünk, túl nagy volatilitást nem tolerálnak. (A volatilitás az árfolyamok ingadozása, ami a kockázat mértékének is mérőszáma – a szerk.)

– Eközben az USA-ban és Nyugat-Európában dübörgött a részvénypiaci hossz, erre a vonatra nem szálltak fel az abszolút hozamú alapok kezelői?

Sz. F.: Van, aki beszállt, az egyik alapunkkal mi is a részvénypiacon mozgunk. A Dialóg Octopus nevű alap apró fogadásokat tesz részvényekre, amelyeket fedezünk nagy részvényindexek, DAX vagy S&P 500 határidős eladásával. Arra fogadunk tehát, hogy a kiválasztott részvények jobban fognak teljesíteni, mint a piac egésze. A fedezéssel pedig a volatilitást megpróbáljuk alacsony szintre csökkenteni.

– Milyen esemény tudna most nagy károkat okozni az abszolút hozamú alapoknak?

Sz. F.: Egy kamatemelkedés biztosan nem tenne jót a szektornak. Ha a fix hozamok megemelkednének, akkor az alternatívákat kereső befektetők inkább máshová mennének. Másrészt amely alapok nagy kötvényportfóliókon ülnek, azok értékvesztést szenvednének el.

– Mik lehetnek az abszolút hozamú alapok sikeres jövőbeli stratégiái?

Sz. F.: Nekünk több stratégiánk van. Először is nagyon óvatosak vagyunk, mert az utóbbi néhány hónapban a piac nagyon kiszámíthatatlanul viselkedik. Azt szerintem egyértelműen lehet látni, hogy a nagy gazdaságok, az USA és Nyugat-Európa egyre jobban teljesítenek. Viszont van mellette egy geopolitikai bizonytalanság, az orosz-ukrán szál, amely feszültséget visz a rendszerbe és idegessé teheti a piacokat.

Mi ráadásul eléggé közel vagyunk ezekhez az országokhoz és több nagy cégünknek is vannak ott érdekeltségei. Az óvatosság tehát nagyon indokolt, miközben a kamatok nagyon lejöttek, és biztonságos befektetésekkel nem lehet hozamot elérni. Mi abban hiszünk továbbra is, hogy apró részvény-fogadásokkal lehet hozzáadott értéket termelni. Lufinak a részvénypiacokon egyébként nem látjuk jelét, de egy korrekció bármikor benne van a pakliban, erre utalhat a piacok ideges viselkedése is.

Az eurós kötvényalapunk is abszolút hozamú alap, de ott deklaráltuk, hogy kötvénybefektetésekkel szeretnénk hozamot elérni. A korábbi kötvényhozamokat ugyan el lehet felejteni egy jó időre, de azért még mindig látunk lehetőségeket, mert a hozamelvárásunk is lejött. Tavaly még tíz százalékot is el lehetett érni euróban, most egy 4-5 százalék sokkal reálisabb.

– Amelyik külföldi vállalatnak ekkora kötvényhozama van euróban, az nem túl kockázatos? A stabil német nagyvállalatok kötvényei például alig fizetnek többet a német állampapíroknál. Ami tíz százalékot fizet euróban, azzal nincs valami nagy baj?

Sz. F.: Csak az fizet most tíz százalékot euróban, amelyikkel tényleg nagy baj van. De vannak félreárazott termékek. Azokat igyekezünk megtalálni, amelyek átalakuló-félben vannak, a cég kilátásai elkezdtek javulni, és lehetőség van rá, hogy cash flow-termelő képessége javuljon. Kollégámmal részvényelemzők voltunk korábban, a vállalatértékelésben van gyakorlatunk, és hiszünk abban, hogy ki lehet olyan vállalatokat választani, amelyek kötvényei extrahozamot tudnak hozni.

Például találtunk nemrég egy finn rozsdamentes acélgyárat, amelynél tőkeemelés volt és már többször tudott árat emelni a piacon, a kicsivel egy év feletti futamidejű kötvény hozama mégis 7,5 százalék felett volt euróban. Ilyeneket még lehet találni. De a tíz százalékos hozamokat már tényleg el kell felejteni.

– Mi a helyzet a konvergenciával? Az egyik évekkel ezelőtt indult alapjuk az újabb EU-tagok felzárkózására alapozott, és térségünkben vásárolt részvényeket. Mintha a legtöbb országban rosszul állnánk az EU-hoz való felzárkózás terén.

Sz. F.: Ez az alap rosszkor volt rossz helyen, ez a stratégia az elmúlt öt évben nem hozott túl sok gyümölcsöt, de az azt megelőző öt évben nagyon sikeres lett volna. De nagyon jó pillére lehet egy olyan portfóliónak, amellyel valaki ezt a régiót szeretné lefedni. Mi hiszünk abban, hogy majd lesz konvergencia. Egyébként általában a részvénybefektetések iránt is kevés az érdeklődés.

– Sőt, a magyar kisbefektetők mintha kifejezetten utálnák a részvényeket, részvényundorról szoktak beszélni, pedig a vegyes alapok is felfutóban vannak, amelyekben szintén van részvény. Mikor vesznek megint részvényeket a magyarok? A következő összeomlás előtt pár hónappal?

Sz. F.: Sajnos a számítások azt mutatják, hogy a befektetők tőkesúlyozott hozama sokkal rosszabb, mint az idősúlyozott hozam.

– Amit talán úgy lehetne közérthetően elmagyarázni, hogy a kisbefektetők az esetek nagy részében rosszul szállnak be és ki az alapokba.

Sz. F.: Igen, és jó lenne, ha ezt oktatással, tájékozódással meg lehetne változtatni.

– De ez a jelenség a fejlett Nyugaton is létezik, ahol évtizedekkel korábbi múltra tekintenek vissza az alapok. Lehet, hogy ez az emberi alaptermészet része?

Sz. F.: Igen, de remélhetőleg legalább javítani lehet a helyzetet, az arányt.---- A lehetetlent megpróbálják, a csodára várni kell ----

– Van még egy kelet-európai ingatlancégek részvényeibe fektető alapjuk is.

Sz. F.: Igen, a régióban aktív ingatlanfejlesztő és –hasznosító részvénytársaságok részvényei vannak benne, cseh, lengyel, magyar, orosz, délkelet-európai cégekkel. Az egyik nagy probléma itt is az említett részvényundor, a másik, hogy az ingatlanszektor sok kellemetlenséget okozott a befektetőknek az utóbbi években, nem csak itt, hanem számos európai országban.

A konjunktúra időszakában túlzott ütemű ingatlanfejlesztés folyt, mintha korlátlanok lettek volna a rendelkezésre álló források, és nem ügyeltek arra, hogy megfelelő bevételek is legyenek rosszabb idők esetére. A 2008-as válság, mint egy tisztítótűz után azok a cégek maradtak életben, amelyek életképesnek bizonyultak, sőt némelyek megerősödve jöttek ki a válságból, jó kilátásokkal bírnak.

Az emberek viszont inkább elfordultak az értékpapíroktól, és közvetlenül akarják birtokolni az ingatlanokat, például Ausztriában, Németországban. Magyarországon jelenleg végképp nem látunk keresletet ingatlancégek részvényeibe fektető alapba, ez már egyenesen a duplaundor esete.

– Ukrán, orosz kitettsége is van ennek az ingatlanpiaci alapnak?

Sz. F.: Van, de eléggé minimális, inkább Csehország, Lengyelország felé tolódott el a portfólió.

– Van még egy devizába fektető abszolút hozamú alapjuk is. A devizapiacon állítólag bármi megtörténhet.

Sz. F.: Mi is nagyon kockázatosnak tartjuk a devizapiacot, de az emberek nyitottak rá, érdekli őket, nagy lehetőségeket látnak benne és egyre többen jönnek rá, hogy önállóan a devizapiacon spekulálni túl kockázatos. Sokan, akik megpróbálják egyedül, végig sem gondolják, mit jelent, hogy 30-40-szeres tőkeáttétellel pörgetik a pénzüket.

A szoftver a jelenlegi piaci szituációhoz keres a múltból hasonló áralakulásokat. Kiválasztja a leghasonlóbbakat, és megnézi, hogy azok alapján a múltban milyen kimenetele volt a szituációnak. Így a régi tapasztalatok alapján felvázolja, milyen valószínűsége van az árfolyam adott irányba mozdulásának.

– Akkor ez egy automatizált technikai elemzés?

Sz. F.: Igen, csak jóval kevesebben használják, mint a hagyományos indikátorokat. Óránként lefuttatjuk az elemzést, és amikor nagyon magas valószínűséget jelez valamire, akkor annak alapján megnyitjuk a pozíciónkat. Apró nyereségekre megyünk rá, nagyon szűk stop lossal, éppen ezért nagyon alacsony a volatilitása. Nagyon magas a találati aránya és az eredményessége is kedvező. De nem kell tőle túl sokat várni, nem a kétszámjegyű hozamok világa ez, csak kiegyensúlyozott, stabilan a kockázatmentes hozamok feletti eredményt célzunk meg. Nem megyünk bele extra kockázatba.

Van két stratégiai pozíciónk is az alapban, az egyik a svájci frank gyengülésére játszik, a másik a jen gyengülésére. A jengyengülésen szerintem jórészt már túl vagyunk, csökkentettük is azt a pozíciót. A svájci frankban azonban szerintem még van tartalék.

– Árupiaci alapjuk is van. Az árupiacokon viszont nem igazán van pozitív trend, az arany összeomlott, az olaj stagnál… érdemes árupiacra spekulálni?

Sz. F.: Az utóbbi másfél évben valóban nem nagyon lehetett az árupiacon keresni, az arany, a régi nagy mentsvár például összeomlott, amit nagyon kevesen akartak elhinni. Az olaj szűk sávban mozog, a korábbi geopolitikai kockázatok fokozatosan kiárazódnak, de az orosz sztori megint aggodalmakat okoz. Az agrártermékekben viszont hosszú távon hiszünk, mert a Föld lakossága fokozatosan nő, rövidebb távon viszont az időjárást nem lehet kiszámítani. Az agrártermékekben látunk momentumot az ukrán helyzet miatt is, hiszen Ukrajna elég nagy búza- és kukoricatermelő.

De erre az alapra is úgy tekintünk, mint a portfólió részére, amely jól kiegészíti a többi befektetést. Tőkebeáramlás most nincs nála, majd várhatóan akkor lesz, ha megindul a nyersanyagok piaca is, és lehet keresni rajta. Idén egyébként egész jól teljesít a búza, kukorica, szója és kávé emelkedése miatt, és a gáz is jött fel, ha a fémek vagy az olaj nem is teljesítenek jól.

– A nagyobb alapkezelők olyasféle stratégiát követnek, hogy minden alapfajtából indítanak egyet vagy többet is, az sem baj, ha ezek egy része sokáig viszonylag kicsi marad. Azután ha valahol sztori alakul ki a nagyvilágban, akkor az annak megfelelő alapot majd megveszik a befektetők. Ezt a stratégiát egy kis alapkezelő mennyire tudja követni?

Sz. F.: Nyilván nekünk nincs olyan széles befektetői körünk, hogy olyan változatos portfóliót alakítsunk ki, de mi is hasonlóan gondolkodunk. Az árupiaci alapot is azért indítottuk el, hogy ha az árupiacokon lesz fellendülés, akkor egyből fel tudjuk mutatni, és egyből célpont lehessen a befektetőknek. Hasonló a helyzet az ingatlanrészvény-alappal és a konvergencia-alappal is, a többivel is fontos területeket fedünk le.

– Érkeznek visszajelzések a befektetőktől, hogy mit szeretnének, vagy csak az eladási statisztikákból látszik?

Sz. F.: Érkeznek, például hogy a túlzott, hirtelen volatilitástól megijednek. Azért még sohasem hívtak fel bennünket, hogy miért megy fel valamelyik alapnak az árfolyama, azért már sokkal inkább, hogy miért esik… Azt várják el, hogy ne legyen nagy a volatilitása, a kockázata, mégis érezhetően a kockázatmentes befektetések felett hozzon, ami szakmailag sokszor a csoda kategóriájába esik.

– Akkor hogyan összegezhetjük, most melyek a legígéretesebb alapkategóriák a jövőre nézve? Vagy inkább vissza a betétekbe?

Sz. F.: Az abszolút hozamú és a vegyes alapok, szerintem.

– A magyar részvénypiacról és a forintról hogyan vélekednek?

Sz. F.: A jelenlegi kamatkörnyezet és gazdasági környezet alapján erős forintra nem számítunk. Azt lehet érezni, hogy ezzel a kevéssel 300 forint feletti árfolyammal megbarátkoztak az emberek és elfogadják. Azzal nem tudok viszont azonosulni, hogy egy gyengébb forint támogatja az exportot, inflációs kockázatokat viszont hordoz. Volatilis árfolyamra számítok, de arra nem, hogy nagyon el fog szállni.

– Tehát egyik irányba sem várható nagyobb kilengés?

Sz. F.: Nem. Nem is tudom, mi kellene ahhoz, hogy tartósan 300 forint alá menjen az árfolyam.

– Lehet, hogy egyszerűen csak semmi. Elég lenne, ha békén hagynák a forintot, a gazdaságot?

Sz. F.: Lehetséges. Sokan játszanak forintgyengülésre, és ha ez nem következik be, lehet, hogy egy idő után egyszerűen meg fogják unni. Lezárják a pozícióikat, ami erősíti a forintot. Ráadásul a folyó fizetési mérleg szerkezete is a forintot erősíti, és a devizatartalékok csökkentése is felmerült nemrég. Szóval ha nem lesz nagyobb sokkhatás a gazdaságban, nem számítunk nagyobb forintgyengülésre.

Sz. F.: Egy nagy kedvencünk van, a TVK, amely nagyon szépen teljesített mostanában, fizet egy nagyobb osztalékot is. Szerintünk van még benne tartalék. A Mol gazdálkodása eléggé gyenge volt, most látszik ugyan javulás a finomítói marzsban, de nem látom be, miért pont Molt kéne venni.

Az OTP egyáltalán nem drága, viszont eléggé sok ismeretlen van még az egyenletben, ami változhat, például nem tudjuk, mi lesz a devizahiteles-sztorival. Ukrajna nagyjából be van árazva, ez az árfolyam akár azt is feltételezheti, hogy azt a befektetését leírta nullára. Oroszországban is elég nagy céltartalékokat képeztek már. Magyarországon az OTP tudott piacot szerezni vállalati és lakossági szinten is. Ha csak ezeket nézem, akkor egyértelmű vétel lenne. De ha mellé teszem a kockázatokat is, amik a kiszámíthatóság ellen szólnak, akkor már nem túl attraktív.

A Magyar Telekomban túl nagy fantáziát nem látunk, hacsak a Deutsche Telekom nem dönt úgy, hogy felvásárolja. Egyébként évről évre az látszik, hogy nincs növekedése és költségcsökkentéssel tartja fent a marzsait, amihez még jöttek a különadók. A Richternél még lehet sztori az új készítményekkel, még talán az vonzó a magyar részvények közül.

Az egész magyar piaccal egyébként az a problémánk, hogy azáltal, hogy a gazdaságpolitika nem volt túl piacbarát, eléggé elfordultak tőle a külföldi befektetők, miközben nincs egészséges hazai kisbefektetői réteg sem, és itthon részvényutálat van, amint már mondtuk. A magyar piac így nem túl attraktív, pedig az árazása nem rossz.

– Egyes, főleg banki alapkezelőknél be kell jelenteni, engedélyt kell kérni, ha egy alapkezelő a saját alapjaiba fektet pénzt. Másutt büszkék rá, hogy a menedzserek a saját vagyonukat is az alapban tartják. És itt?

Sz. F.: Nekem az összes megtakarításom Dialóg-alapokban van, a rövid távú része a likviditási alapban, a hosszú távú megtakarítás pedig tbsz-számlán az Octopus Alapban. Két másik kollégámnál is hasonló a helyzet, tehát a saját bőrünkön is érezzük azt, hogy hogyan dolgozunk.