Euró vagy forint? Megszólaltak a profik, és kiderült, mit csinálnak a fiatalok a pénzükkel

A hazai megtakarítási piac aktuális trendjeiről, a devizakérdésről és az ESG-befektetések jövőjéről cseréltek eszmét a szektor kulcsszereplői a Klasszis Befektetői Klubban. A beszélgetésen Baksa Zsófia (befektetésekért felelős vezető, Allianz Hungária Önkéntes Nyugdíjpénztár), Hanák Márta (ügyvezető, Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztár), Marusinecz Tamás (ügyvezető igazgató, Allianz Hungária Önkéntes Nyugdíjpénztár), Pekár Dávid (szenior portfóliómenedzser, HOLD Alapkezelő) és Pintér András (befektetési vezető, Raiffeisen Alapkezelő) vettek részt.

A nagy dilemma: euró vs. forint

Mióta az euró hazai bevezetése ismét napirendre került, minden befektetőt lázban tart a kérdés: milyen devizában érdemes tartani a megtakarításokat?

Pekár Dávid arra hívta fel a figyelmet, hogy ha valaki forintban fektet be, hosszú távon magasabb hozamot érhet el. Ugyanakkor az import miatt gyakorlatilag mindenkinek van természetes eurós kitettsége, így valamekkora arányban mindenképpen érdemes eurót is tartani a portfólióban.

Hanák Márta kiemelte, hogy miközben bizonyos nyugdíjbiztosítások ma már közvetlenül euróban is elérhetők, az önkéntes nyugdíjpénztárak – bár a vagyonukat forintban mutatják ki – jelentős eurós és egyéb devizás eszközt tartanak a portfólióikban. Így minden pénztártagnak van közvetve devizás megtakarítása. A vagyonkezelők pedig a piaci helyzettől függően döntenek arról, hogy ezeket a devizapozíciókat fedezik-e (hedge-elik), vagy sem.

Baksa Zsófia ugyanakkor nem osztotta meg a hallgatósággal, hogy az Allianz pontosan mennyi devizát tart az egyes alapjaiban – például abban az extrém kockázatos nyugdíjalapban, amely kiemelkedő teljesítménye miatt nemrég a Privátbankár Klasszis díját is elnyerte a Dinamikus kategóriában.

Pintér András a devizaváltás árnyoldalára, a komoly tranzakciós költségekre figyelmeztetett, amelyek nemzetgazdasági szinten akár a GDP 0,5 százalékát is elérhetik. A Raiffeisen Alapkezelő befektetési vezetője hozzátette: az euróövezeti csatlakozás közeledtével a nemzeti devizák jellemzően felértékelődnek, és ez a hatás várhatóan a forintnál is megjelenik majd.

Óvatos duhajok vagy kockázatkeresők?

A szakértők megosztottak voltak abban, hogyan változott a lakosság kockázati étvágya az elmúlt időszakban.

Baksa Zsófia szerint a lakossági befektetők alapvetően továbbra is óvatosak, annak ellenére, hogy a pénztári portfóliók múltbéli teljesítménye alapján egyértelműen megéri kockázatot vállalni. A magánemberek félelme mögött leginkább az áll, hogy rendkívül nehéz eltalálni a tökéletes ki- és beszállási pontokat a piacon. A nyugdíjpénztáraknál viszont ezzel nem kell törődniük, hiszen az intézményi vagyonkezelők meghozzák ezeket a döntéseket a tagok helyett.

Ehhez kapcsolódva Hanák Márta megjegyezte: a kisebb pénztárak jellemzően alacsonyabb kockázatot vállalnak, mint a nagyobb, tudatosabb vagyonkezelést folytató szereplők. Mivel a tagok kockázati hajlandósága alacsony, a pénztáraknak komoly edukációs szerepük van abban, hogy finoman rávegyék őket a magasabb hozampotenciállal bíró eszközök tartására. Az Aranykor ügyvezetője egy tipikus hibára is figyelmeztetett:

„Azok a befektetők, akik egy nagyobb piaci esés után ijedtükben kiszállnak a magas kockázatú portfólióból, és átváltanak alacsony kockázatúba, szinte soha nem fogják visszanyerni az elszenvedett veszteségüket.”

Ezzel szemben Pekár Dávid úgy látja, hogy a vagyonkezelési szektorban igenis nőtt a kockázati étvágy az elmúlt években. Az online vagyonkezelési platformokon is a kockázatosabb portfóliók irányába mozdultak el az ügyfelek. A Hold Alapkezelő szakembere szerint ugyanakkor ennek a trendnek az igazi próbája majd az lesz, ha érkezik egy komolyabb korrekció (esés) a piacokon.

Pintér András árnyalta a képet: a Raiffeisennél jelenleg az abszolút hozamú és a vegyes alapok a legkeresettebbek, a tisztán részvényalapoktól még tartanak a befektetők. A kockázati étvágy növekedését ő részben a mögöttünk hagyott erős tőkepiaci időszaknak tulajdonítja, részben pedig egy generációs váltásnak: felnőtt egy olyan korosztály, amely a telefonját nyomkodva, sokszor hatalmas kockázatokat vállalva fektet be. A piac így gyakorlatilag kettészakadt a hagyományos és az applikációalapú befektetők között.

A tbsz és a nyugdíjcélú passzív jövedelem

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a hosszabb távú befektetési szemléletet nagyban formálják az állami ösztönzők, de a lakossági vagyon megoszlása még mindig felemás.

A klasszikus befektetési alapoknál a tartós befektetési számla (tbsz) miatt az 5 év (pontosabban az 5+1 év) vált a tipikusan hosszabb időtávúvá. Pintér András szerint a tbsz sokat segített a tervezhetőségben, ám a számlánkénti átlagos egyenleg 15 millió forint körül alakul, ami azt mutatja, hogy a kisebb megtakarítással rendelkezők egyelőre nem igazán veszik igénybe ezt a konstrukciót. Eközben hatalmas anomália látszik a piacon: miközben az elmúlt időszakban mintegy 13 ezer milliárd forint áramlott állampapírokba, ugyanennyi pénzt tart a lakosság nulla kamatozású lakossági folyószámlákon.

A nyugdíjpénztáraknál ennél is hosszabb, jellemzően 20-25 éves időtávban gondolkodnak a tagok, de maga a belépésiidő-ablak nem tolódott ki: a többség még mindig 20-25 évvel a nyugdíj előtt csatlakozik.

Marusinecz Tamás szerint a szektor egyik legnagyobb problémája, hogy a „nyugdíjpénztár” kifejezés nem elég divatos a mai fiatalok számára.

„A fiam javasolta, hogy keretezzük át ezt a megtakarítási formát, és nevezzük inkább passzív jövedelemnek. Így a huszonéveseket is sokkal könnyebb rávenni az öngondoskodásra” – fogalmazott az Allianz Hungária Önkéntes Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója.

Kiemelte, hogy a fiatalok számára komoly vonzerő lehet, hogy tíz év eltelte után a hozam, később pedig a tőke is hozzáférhetővé válik. Hanák Márta ehhez hozzátette: a családon belüli szocializáció szerepe is megkerülhetetlen; ha a szülők jó mintát mutatnak és meggyőzik a gyermekeiket a takarékoskodás előnyeiről, a fiatalok is korábban lépnek be a piacra.

Az szja-mentesség csapdája és az ESG jövője

A pénztári szektornak jelenleg komoly kihívást jelent a taglétszám növelése, amit az egyre szélesebb körű személyijövedelemadó (szja)-mentesség (például a 25 év alattiak vagy a négygyermekes anyák kedvezménye) is nehezít, hiszen náluk kiesik az adójóváírás mint ösztönző. Hanák Márta szerint azonban ezt a helyzetet át kellene keretezni a fejekben: a zsebben maradó szja-t nem elölteni kellene, hanem éppen abból kellene megtakarítani. Az szja-mentes fiatalok esetében ugyanis a jövőben még drasztikusabb lesz a szakadék az aktív nettó jövedelem és a várható állami nyugdíj összege között.

Végezetül a nyár legforróbb témája, a klímaváltozás és a fenntarthatóság (ESG) is szóba került. Az Aranykor Nyugdíjpénztárnak már van dedikált ESG-portfóliója, amely bár a legmagasabb kockázati kategóriába tartozik, a hosszú távú öngondoskodásban abszolút helye van.

A Hold Alapkezelő megközelítése ennél pragmatikusabb: Pekár Dávid elmondta, hogy bár folyamatosan keresik a befektetési szempontból attraktív, fenntartható eszközöket, nem kifejezetten az ESG-címkékre fókuszálnak. Olyan kompromisszumot ugyanis nem szeretnének kötni, ahol a fenntarthatóság a hozam rovására megy.

Pintér András az ESG-piac ciklikusságára mutatott rá: a hatalmas kezdeti zöld hype-ot (kilengést) egy természetes korrekció követte, de az inga hamarosan beáll az egyensúlyi állapotba. A fenntarthatósági szempontok tematikus és megatrend-alapok formájában születnek újjá, és mivel a klímaváltozás hatásai Európában is a mindennapok részévé váltak, a zöld befektetések témája hamarosan újult erővel fog visszatérni a piacra.

Ha szeretne részt venni olyan rendezvényeken, amelyen hasonló beszélgetéseket hallhat, látogasson el a rendezvényeket bemutató oldalunkra!