Ezeket a hibákat ne kövesd el, ha alapokba fektetsz - interjú

Varga Zalán

Privátbankár (P.): Hogyan élik meg a kisbefektetők az alacsony kamatokat?

Varga Zalán (V. Z.): Ahogy a jegybanki kamattal párhuzamosan süllyedtek a betéti kamatok is, akkor a kisbefektetők a betétekből a befektetési alapok felé mozdultak el, a magasabb hozam reményében valamivel nagyobb kockázatot vállalva. Az elmúlt pár évben szinte folyamatosan nőtt az alapok vagyona, miközben a lekötött betétek állománya csökkent.

P.: Ha már alapok mellett döntenek és kockázatot vállalnak, akkor hogyan teszik, mely alapokat kedvelik leginkább?

V. Z.: A legtöbbször azokat az alapokat veszik, amelyeknek a közelmúltban, többnyire néhány hónap alatt a legjobb volt a hozama. Pedig minden alap információs anyagaiban ott van, hogy a múltbeli hozam nem garancia a jövőre nézve.

Ha nagyon hosszú időre, 10-20 évre megyünk vissza, akkor egy részvény- és egy kötvényalap hozama között, vagyis az egyes eszközosztályok között jól látszik a különbség. Ilyen hosszú távon lehetne következtetéseket levonni, de fél év, egy év távlatában általában nem. A befektetők mégis inkább rövidebb távot néznek, és abból indulnak ki, pedig az a jó választáshoz nem ideális.

P.: Le lehet őket beszélni erről a rossz szokásról, okosítani őket, hajlandók megfogadni a tanácsot, hogy ne így tegyék?

V. Z.: Úgy gondolom, hogy nálunk a tanácsadók tudnak segíteni a jó döntés meghozatalában. Minden befektetési alap rejt magában valamiféle bizonytalanságot, hiszen a hozamok nem fixek. Általában az alap típusától függ, hogy mekkorát.  Elsősorban a pénzpiaciak szoktak a legkevésbé, a részvényalapok a leginkább kockázatosak lenni. Mióta a kisbefektetők átléptek a kiszámítható kamatok környezetéből egy ilyen bizonytalanabb világba, attól kezdve sok döntési hibát vétenek szakértő segítség nélkül.

P.: Milyen tipikus hibákat szoktak véteni még a kisbefektetők?

V. Z.: Az egyik az érzelmi alapú befektetői döntés: gyakran elragadják őket az érzelmek, akár pozitív, akár negatív irányba. Ha például a részvénypiac nagyon megy, akkor mindenki egyre jobban lelkesedik a beszállásért. Ha meg éppen nagy a veszteség a részvénypiacon, akkor nem mérlegelik, mit hozhat még a jövő, hajlamosabbak gyorsan kiszállni.

Jó példa erre, hogy 2009 márciusában volt a legtöbb pesszimista befektető, amikor a piac a pénzügyi válság aljára ért, a BUX index is tízezer pont alá süllyedt. Amikor pánikhangulatba kerültek az emberek és eladtak, pont akkor jött a fordulat, utána mintegy hat évig mentek fel a fejlett piaci részvények. Amikor meg a nemzetközi piacok a csúcson voltak, akkor meg vettek az emberek.

P.: A részvényeknél nagy az áringadozás, de egy pénzpiaci alapnál vagy egy kötvényalapnál is el tudják ragadtatni magukat az ügyfelek?

V. Z.: Mindenkinek más az érzékenysége. A pénzpiacinál természetesen nem jellemző ez, de a kötvényalapoknál már igen. Egy átlagos futamidejű kötvényalap árfolyama tud annyit mozogni, hogy a befektetők megijedjenek, vagy épp belelkesedjenek az utóbbi egy év hozama láttán.

Idén az első félévben a legnépszerűbbek a vegyes alapok voltak. Ezekben minden van: részvény, kötvény, alternatív eszközök.  Tipikusan olyan terep, ahol befektetőknek a higgadtság eredményeket hoz. Annak ellenére, hogy az ajánlott futamidejük 3-5 év, láttunk olyan rossz példát, ahol a pár hónapos hozam alapján döntöttek.

P.: Mennyire érinti ez a gondolkodásmód hátrányosan a befektetők hozamait?

V. Z.: Van egy rendszeresen megjelenő tanulmány, a Dalbar Study, amely többek között azt vizsgálja, hogy a részvénypiachoz képest hogyan teljesítenek a részvényalapokba befektető ügyfelek. Az az eredmény, hogy kevesebb, mint a felét érik el a részvénypiaci hozamnak, főként emiatt a rossz időzítés, ki-be ugrálás miatt. Eső piacon megijednek, rosszkor szállnak ki, aztán kimaradnak az emelkedésből, drágábban visszaszállnak…

Az alacsony betéti kamatkörnyezetben sokan szálltak át a kockázatosabb befektetésekbe, de még nincs tapasztalatuk, hogy ez mivel jár, mi alapján érdemes a döntéseket meghozni. A statisztikák szerint egyértelmű, hogy az érzelmi döntés sokba kerülhet, a hirtelen váltások nem előnyösek.---- Itt még nagyon sokat számít a személyes találkozás ----

P.: Ki lehet mutatni, hogy vannak, akik jól lovagolják meg ezeket a hullámokat, és az alapokon keresztül pluszhozamot érnek el a piaci teljesítményhez képest?

V. Z.: Ez egy összetett, nagy odafigyelést és időráfordítást igényelő feladat. Az emberek reális döntéshez nem mindig rendelkeznek a megfelelő információkkal. Mi a You Invest alapokon keresztül igyekszünk levenni az ilyen időzítési döntések terhét a befektetők válláról: havonta kiigazítjuk a portfólió összetételét a piaci kilátásoknak megfelelően.

Az ilyen alapok még a válsággal együtt is megfelelő, kiegyensúlyozott teljesítményt mutattak hosszabb távon, sikerült kiegyenlíteni az ingadozásokat.

P.: Mekkora lehet azok aránya, akik így ki-be ugrálnak az alapokba, és mekkora azoké, akik képesek türelmesen kivárni az ajánlott három vagy öt évet?

V. Z.: Szerintem, ha leszámítjuk a kifejezetten nagyon hosszú távra szánt, például nyugdíjcélú megtakarításokat, akkor minimális azok aránya, akik stabilan az alapokban maradnak. Sokan szeretik nyomon követni befektetésük alakulását napról napra, vagy legalább hétről hétre, de ennek van egy erős pszichológiai hatása, komolyan stresszel bennünket, különböző reakciókra késztet.

Ezért a legtöbben általában előbb-utóbb lépni akarnak. Nagyon tudatosnak kell ilyenkor lenni, hogy annak ellenére, hogy folyamatosan azt érezzük, hogy valamit tenni kell, ne lépjünk érzelmektől vezérelve. Mérlegeljünk, mielőtt reagálunk.

Varga Zalán

P.: Furcsa, pont az lenne a befektetési alapok egyik lényege, hogy szakemberekre bízzuk a pénzt, ne kelljen vele folyton törődnünk. Erre mégis nap, mint nap törődnek vele az emberek?

V. Z.: Igen, így van.

P.: Milyen hibákat követnek el még a kisbefektetők?

V. Z.: A másik az úgynevezett heurisztika, a leegyszerűsített döntések problémája, azaz sokszor hüvelykujjszabályok alapján döntenek az emberek. Például, hajlamosak vagyunk az eltelt időből hozzánk közel álló részeket túlértékelni, a fejünkben ezzel kapcsolatban kialakul egy erősebb érzés.

Amikor például a részvénypiac sokáig nyugodt, akkor úgy érzékeljük, hogy a részvénypiac nem is olyan kockázatos. Amikor meg nagyon volatilis időszak van, ingadoznak az árfolyam, akkor úgy gondoljuk, hogy a részvénypiac kockázata óriási.

P.: Az ingatlanalapokról mit gondolnak az emberek, mennyire érzik kockázatosnak?

V. Z.: Az ingatlanoknál is ez a leegyszerűsített gondolkodásmód figyelhető meg. Az ingatlanalapok nagy részénél 2008-ban volt egy jelentős visszaesés, nálunk, az Ersténél ilyen nem volt.

Mi mindig igyekszünk leválasztani az alapunkat a többiről, hiszen az Erste Ingatlan Alapot úgy is nevezhetjük, hogy „ingatlan-pénzpiaci”, tőkéjének mintegy fele likvid eszközökben van. Nagyon kiegyensúlyozottan növekszik, inkább a bérleti díjakból származik a hozama. (Lásd erről szóló interjúnkat itt – a szerk.)

Általában azok az ügyfelek választják az ingatlan alapunkat, akik nem bírják a nagy tőkepiaci volatilitást, de pénzpiaci eszközöknél magasabb hozamra törekszenek. A pénzpiaci hozamokhoz képest évente pár százalék pluszt hoztunk az elmúlt 11 évben nagy stabilitás mellett, az ügyfelek így jól aludhattak mellette.

P.: Honnét tájékozódnak nagyobb részt az ügyfelek, inkább már az internetről, vagy még élőszóban, ügyintézőktől, tanácsadóktól?

V. Z.: A befektetéseknél is egyre nagyobb teret hódít az internet, de még nagyon erős igény van a személyes tanácsadásra. A privátbanki és prémium ügyfeleknél nagy súllyal esik latba, hogy a tanácsadójuk mit és hogyan mond nekik, igénylik ezt.

Még ha csak alapokat is választunk, amelyeket szakemberek kezelnek, akkor is kell szaktudás a befektetésekhez. Akkor sem mindegy, hogyan rakjuk össze a portfóliót, vagy, hogy milyen céljaink vannak. Lehet az is, hogy nem vagyunk tisztában azzal, mekkora kockázatot vállalhatunk.

P.: A rokonok, barátok, szájhagyomány, internetes fórumok szerepe lényeges?

V. Z.: Ebben a világban nem feltétlen tesz jót a piacoknak, hogy az emberek gyorsan tudnak egymással kommunikálni, és villámgyorsan terjednek a pletykák. Ez hozzájárul ahhoz, hogy az úgynevezett csordaszellem megjelenik. Ha a részvénypiac megy fel, az ismerősök egymásnak mesélik, ki mennyit nyert, járnak körbe a nagy nyerésekről szóló történetek – a bukásokról szólók nem szoktak annyira körbe menni –, az emberek belelkesednek.

Ez a piacnak még nagyobb hektikusságot ad, hozzájárul a buborékok kialakulásához, hogy így egyfelé mennek a befektetők. Egyszerre szállnak be, egyszerre dobják el a befektetéseiket.

P.: Ha rosszul sikerül a befektetésük, nagyon nyűgösek tudnak lenni a kisbefektetők? Gyakran próbálnak reklamálni?

V. Z.: Az nagyon fontos, hogy lássák, mi miért történt, legyen visszacsatolás. De úgy gondoljuk, hogy elsősorban vétel előtt kell nagyon-nagyon átgondolni a döntést, átbeszélni a tanácsadókkal. Akik kockázatosabb tőkepiaci eszközöket vesznek, el kell fogadniuk, hogy előfordul jelentős áringadozás, amit az alapok sem tudnak teljesen megúszni.

A You Invest alapjainknál is fontos, hogy az ügyfelek értsék, mi történik, mi miért alakult úgy, mi történt a piacon, milyen döntéseket hoztunk és miért. Ezért a YouInvest honlapon midig van egy videó, amelyben a portfólió-menedzser mindezt elmagyarázza. Igen részletes tájékoztatást adunk azoknak az ügyfeleknek, akik ezt igénylik.

P.: Vannak, akik még mindig nagy tévedésben vannak, és például évi tíz százalékos kamatot, hozamot várnának el?

V. Z.: Ez is az említett heurisztika témakörébe tartozó, nagyon leegyszerűsítő gondolkodás: megszokták sok év alatt, hogy Magyarországon 5 és 10 százalék között van a kamat, és ma is ilyen elvárásaik vannak. Pedig ma ekkora hozamért nagyon nagy kockázatot kell vállalni, például magas részvénykitettséget kell tenni a portfólióba.

De már eléggé régóta érvényes a jelenlegi alacsony kamatszint, volt rá idő, hogy ez az elvárás az emberek nagy többségének a fejében módosuljon.

P.: Ha egy mondatban szeretne üzenni egy tipikus kisbefektetőnek, hogyan fogalmazná meg?

V. Z.: Hozzunk megfontolt, nyugodt döntéseket, ne kapkodjunk, mérlegeljünk és csak annyi kockázatot vállaljunk, amennyit elbírunk.